Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Szalay László

SZALAY LÁSZLÓ. 221 saját meggyőződése szerint, a hon szebb jövője függött. És Szalay igy fogta fel állását. 0 nem egy kis felföldi város köldöttjének tekinté magát, ki városának törvényhozási kiváltságaiért küzd, nem a városi polgárság képviselőjének. „Nincs többé szó (mondá 1843-ban sept. 27-én tartott beszédében) néhány városi votumnak rehabilitálójáról, hanem szó van egy uj elemnek a törvényhozásba befogadásáról. S ezen elem, mert a jelen szükségeknek, a kor követeléseinek tolmácsa, az időnek nagy chemiai processusában a többieket fel fogja olvasztani", s ő ezen elem, az egész negyedik rend képviselőjének tekinté magát, s ennek jogaiért küzdeni ismeré feladatának. „Midőn hiszem és óhajtom (igy szól ugyan e beszéd folyamában tovább), hogy Magyarország jövendője a tiers état formáiban nyilatkozzék, ezen szó alatt, adott idő lefolyása után, az összes nemzetet értem, s nem értem, nem fogom érteni soha a rőf és mérőserpenyő — magokban véve igen tisztességes dolgok — túlnyomó befolyását. Nem akarom, hogy teremtessék egy új osztály, számtalan heterogenitásaink öregbítésére; hanem szívemből óhajtom: alakuljon oly osztály, mely a többieknek szögletességeit lesimítsa, mely bennök felolvaszszon mindent, mi nem korunkba való." „Lesznek, kik talán úgy fognak vélekedni, hogy igen távol jövendőről szólok; én nem hiszem oly távolnak. Óriási lépésekkel közeledünk e czél felé." „A szőnyegen levő reformkérdésekben első szemét látom azon láncznak, mely minket egy nagy, életrevaló egészszé olvaszszon. S ennélfogva óhajtanom kell, hogy az itt megállapitandók, részszerint az által, hogy elfogadunk mindent, mit a haladás