Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Szalay László

Mély fájdalommal lépek e helyre ma. A férfiú, kiről szólni fogok, barátom volt; s ha azon harminczhét évre gondolok vissza, melynek eseményei a barátságot, melylyel gyermekségünktől egymáshoz ragaszkodánk, nem változtatták meg, saját veszteségem eltakarja azt, melyet Szalay halálával a haza szenvedett; s midőn arra emlékszem, mit benne szerettem, háttérbe lépnek szemeim előtt a nagy tudós és hazafi érdemei. Mélyen érzem én ezt, s ha az akadémiának felszólítását elfogadtam, hogy e legdicsőbb tagjáról én szóljak e gyülekezetben: tettem azért, mert Szalay azok közé tartozik, kikről a barátság melegebben szólhat, de nem mondhat a valónál többet, s kiknek érdemeit ismerik kortársai, és a jövő nem magasztaló beszédek, hanem műveik után itéli meg, s igy nem Szalay politikai és irodalmi érdemeinek elsorolása az, mit önök tőlem várnak. Jeles férfiak életében, főkép olyanoknál, kiket a sors a pálya közepén ragadott el, s kik oly korban éltek, midőn feladatukat kevesen fejezhették be, nemcsak a törekvéseknek eredménye érdekes, hanem maga a törekvés is. Barátom polgári érdemeit mások részrehajlatlanabb mérleggel fontolhatják meg, s tudományos munkásságáról mások alaposabb Ítéletet