Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

174 REGÜLY ANTAL. Balugyánszky, ki 1803-ban költözött Oroszországba s itt államszolgálatban magas állásra emelkedett, már elébb is példájának követésére inté fiatal honfitársát. Most e férfiú elkeseredve az akadémia eljárásán, újra sürgeté tanácsait; s Reguly, ki a pétervári fensőbb körökben, hol személyisége élénk részvétet gerjesztett, hatalmas jóakarókra számolhatott, ha államszolgálatba lép, fényes jövó't látott maga előtt. Sőt ha tudományos cz óljaival felhagyni nem akarna, ezeknek kivitelére is biztos út nyilt meg előtte. Több pétervári akadémikus, különösen Baer és Sjögren, mint valóban tudós férfiakhoz illik, meleg rokonszenvvel viseltettek az idegen iránt, ki azon pályán, melyen ők előljárnak, oly bátran előre törekszik. Az előbbi, midőn őt Mihály nagyherczeg szellemdús nejének bemutatá, s ennek pártfogását a fiatal magyar útazó számára megnyerte, Demidoff Anatol herczeggel hozta őt összeköttetésbe, ki Oroszországért tudományos tekintetben valami kitűnőt kívánván tenni, erre a birodalom nem szláv népeinek ethnographiai átvizsgálását tűzte ki, s ezen feladást a nagyherczegné ajánlatára Regulyra akarta bízni. Egyszersmind Sjögren, kire a pétervári akadémia a szibériai népek új átvizsgálását és osztályozását bízta, az e czélból 1843-ra tervezett utazásra az akadémiának honfitársunkat akará ajánlani, s ha a kitüntetést s anyagi előnyöket, melyekben Oroszország tudományos férfiai részesülnek, azon állással hasonlítjuk össze, mely hazánkban a legnagyobb tudósra vár, csakugyan tagadhatlan, hogy Reguly kilátásai, midőn az oroszok pártolását elfogadni kényteleníttetett, sokkal fényesebbekké váltak. Más elkeseredve hazája iránt, melynél csak közönyösséget talált, széttépettnek nézte volna a