Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

REGULY ANTAL. 161 Már Humboldt Vilmos fölfogta az összeköttetést, melyben a nyelvtudomány a népisme- és történelemmel áll, kimondva világosan, miként az emberiség kifejlődésének története nem ezen tudományok egyike, hanem csak azoknak egyesitése által fejtethetik meg. „A mód, mely szerint a nyelvből a népek hajdani állapotjaira és vándorlásaira következéseket vonhatunk (így nyilatkozik a nagy tudós egy már 1811-ben Steinhoz intézett levelében), még koránt sincs tisztába hozva, és a dolog nem kevéssé nehezíttetik azáltal, mert sok esetben csaknem lehetetlen meghatározni, vajon különböző népek nyelveik alkotásánál és kimívelésénél nem juthattak-e ugyanazon sajátságokhoz, a nélkül, hogy egymással a legkisebb összeköttetésben álltak volna." Ezen meggyőződéshez jutott már ez első, a finnek között tett utazása alatt Reguly is; s valamint teljes biztossággal mondhatom, hogy Humboldt Vilmos munkái ez időben még egészen ismeretlenek voltak előtte, úgy naplója, melyet akkor még a legnagyobb pontossággal vezetett, mutatja, hogy hasonló nézetből indult ki ő is, s a magyar s flnnnépek rokonságának kérdését nem tisztán philologiai áton, hanem csak úgy tartá megfejthetőnek, ha minden ezen népeket illető nemcsak nyelvészeti, de ethnographiai és történelmi adatok összegyűjtetnek s egybeállíttatnak. Só't maga a népek rokonságának kérdése, melynek felderítésében egykor egyedüli feladatát látta, mentől inkább haladott, annál inkább háttérbe szorult. „Te ismered (így ir egyik ifjúsági barátjához Wásából) te ismered szenvedélyemet az éjszaki természet, annak népe, s mindene iránt, a mivel bir. Azért vala az én útazási vágyam mindig éjszakra Eötvös. Emlékbeszédek. 11