Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

152 REGÜLY ANTAL. Ily munkás, kinek fáradságát teljes siker nem koszorúzta; ily küzdő, ki meggyőződésének diadalát nem érhette el, volt Reguly Antal, és csak kötelességünket, s tudom, önöknek régi óhajtását teljesítem, midőn e kedves társunknak rövid pályájára visszatekintve, nem emlékét, melyet a halál tőlünk nem rabolhatott el, de fájdalmunkat újitom meg. Az akadémia, midőn Reguly hátrahagyott irományainak kiadását elrendelé, állandóbb emléket biztosított tudományos érdemeinek; s ha majd a vogul nyelvet illető dolgozatai, melyeket Hunfalvy Pál tudós társunk rendezett, évkönyveinkben megjelennek, a szaktudós méltányolhatni fogja a veszteséget, melyet nyelvészetünk e férfiú kora halála által szenvedett. Engedjék önök, hogy midőn ezt, mire magamat hivatva nem érzem, másokra bizom: elhunyt társunkról ma nem mint philologról hanem mint emberről szóljak, ki, midőn a legnemesebb lelkesedésből, tehetségeit egy magas czélnak szentelé, a szeretet és barátság minden kötelességeit hiven teljesítette, és nagy eszméinek nem áldozott fel semmit, mint önmagát. * * * Reguly Antal született 1819-ben Zirczen Veszprém megyében, hol atyja, mint a czisterczei rend ügyésze lakott. Itt töltötte első gyermekségét, melyről úgy, mint azon évekről is, melyek alatt a győri gymnasiumban s főtanodában, később pedig a pesti egyetemen tanulmányait folytatá, kevés emlékezetre méltót hozhatunk fel. — Oly család körében nevelkedve, mely szerény, de tisztelt állást foglalt el, a gyermek és ifjú a szegénység elkeserítő hatását s a dús vagyon csábjait egyaránt nem ismeré, s csak ér-