Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kölcsey Ferencz

KÖLCSEY FERENCZ. 7 kat, kiknek még küzdeni, cselekedni kell s kiket vezetőjök elhagyott s kik épen mert közelebb állunk hozzád, érezzük, hogy be nem tölthetjük helyedet. — Hadd melegítse legalább egy órára emléked lelkünket, hadd emeljük még egyszer magasra képedet, hogy feltekintve hozzád, felemelkedjünk mi is, és borostyánnal takarva ravatalodat, egy pillanatra elfeledjük dicsőségednek e jelvényei mily kedves vonásokat takarnak el előlünk. — De én fogok-e szavakat találni Kölcsey érdemeinek méltánylására? én, a kezdő, ki honszeretetnél s egy rövid élet iparkodásainál egyéb érdemet nem hozok magammal? Bizonyosan nincs senki e körben, ki elégtelenségemet inkább érzené — de ha ennyi érdemesebbek s képesebbek között mégis én mertem előállani: tevém, mert e körben senki sem lehet, ki őt melegebben szerette volna; senki, ki neki több hálával tartoznék, s végre mert meg vagyok győződve, hogy szó oly gyenge nincsen, mely Kölcsey Ferencz nevét kimondva erős viszhangra ne találna e hazában. — Képét akarjuk emelni tisztán és egyszerűen, mint az körünkben élt, s talán jobb, ha a tükör, melyen az feltünendik, nem kölcsönöz sugárokat ott, hol hívségnél szebb magasztalás nem lehet. * * * Kölcsey Ferencz Középszolnok vármegye Sződemeter helységében született 1790. aug. 8-án. Egy régi családnak ivadéka, nem gazdag, de tisztelt szülők gyermeke. Egyszerűn s nyugodtan folytak első évei, s habár a gyermekben fekszik mindig csirája a férfi legszebb tetteinek, s a kebel, melyet tiszta lángok oltárának szentelt a végzet, a gyermekkor boldog