Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Széchenyi István

GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN. 137 dúlva ne érezné, s mi ennél több — maga az alkotmány, mely egy ezred év vészének daczolt, talpkövében ingattatott meg: — de egy fönmaradt egyéb törekvéseink romjai fölött, eg}Tet megtartottunk a nagy hajótörésben, melynél annyi reményünk elveszett, — egyet-, mit tőlünk se egyesek hibái, se erőszak, se az idő viszontagságai többé el nem rabolhatnak: a válaszfalak, melyek e nép egyes osztályait egykor távol tárták egymástól, ledőltek. Az egyenetlenség, mely által minden jog bizonytalanná s minden teher elviselhetetlenné vált, — megszűnt. A bilincsek, melyek az ipar kifej lését akadály ozák s az egyes törekvéseit megfoszták gyümölcsétől, — széttörettek. A néptöredékek, melyeket viszontagságos multunk e földön hagyott, egy nemzetté olvadtak össze. S ki az, ki ezen eredményt fölcserélné a jólétért, melyet előbb tán élvezett? — ki az, ki, ha tőle függne, hogy ezen egész időszak szomorú emlékeivel együtt múltunkból kitöröltessék, ezt kivánná még azon esetben is, ha a visszalépés árául mindazon alkotmányos jogokat nyerhetné vissza, melyekre oly büszkék valánk? Az idő a nehéz küzdelmek nyomát, melyeken keresztülmentünk, nem törölte el még, s szomszédaink sokat hozhatnak föl, miben még hátrább állunk; — de a nagy igazságtalanság, mely e hátramaradásnak egykor fő oka s elleneink szemrehányásainak méltó tárgya volt, — nem létezik többé. Az isteni gondviselés számunkra talán új küzdelmeket rendelt, hogy e nemzet még inkább kitisztúlva salakjaiból, méltóan foglalja el hivatásának