Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Széchenyi István

124 GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN. csekélyek, az akadályok látszólag oly legyőzhetetlenek valának, hogy a legbátrabb is elveszte bizodalmát. Egy volt, ki azt nem vesztette el, ki a haza jövőjén nem kétkedett: Széchenyi István. Senki sem ismerte nála jobban azon hiányokat, melyek e hon anyagi s szellemi miveltségében szintúgy mint alkotmányunkban léteztek; senki sem fájlalta azokat igy. Vegyük kezünkbe számos munkáinak bármelyikét, s ott fogjuk találni a vallomást: hogy mindenben hátra vagyunk 5 s a keserűség, melylyel azt kimondja, eléggé bizonyltja az érzést, melylyel szíve telve volt; ő teljes mértékben méltányolta azon nehézségeket, melyekkel a reformnak küzdenie kell; hisz föllépésének módj a, az eszközök, melyekkel élt, s a fontosság, melyet egész életén át a modornak tulajdonított, eléggé bizonyitják ezt: de mindez nem ingathatá meg a bizodalmat, melylyel e haza jövőjére tekintett. Mert ha igaz is, hogy a haza anyagi kifejlésében Európa többi országainál hátrább áll, ha csatornái nincsenek, útai hiányzanak, s a mezei gazdaság azon állapotban pang, melyben azt a középkor gyakorolta: nem áldotta-e meg isten az országot minden adományaival? Hol van a sík, mely alföldünknél termékenyebb ? hol a bérezek, melyek az ásványvilág minden kincseiben Kárpátainknál gazdagabbak? hol a folyók, melyek a közlekedés dicsőbb eszközei lehetnének azoknál, mik szabályozatlan árjaikkal most téreinket elöntik ? És ha e nép a míveltség alantabb fokán áll, ha osztályait nagy válaszfalak különítik el egymástól,