Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kazinczy Ferencz

96 KAZINCZY FERENCZ. Nem szükséges, hogy képzelő tehetségünkhöz folyamodjunk: előttünk tapasztalások fekszenek; szá­zadokat hozhatunk fel, melyek alatt számtalan nem­zet megfosztva egyéniségétől, egy nagy egészbe olva­dott, s az egy görög nyelv csaknem az összes tudo­mányos közlekedés egyedüli eszközévé vált; de ha 1 az eredményeket keressük, nem fogunk találni mást, mint politikai tekintetben szolgaságot, az erkölcsök­ben s jóllétben sülyedést, a tudományokban az ale­xandriai iskolát, mely az akkori ismeretek összes kincseit felhalmozva, nehéz terhével nem haladhatott tovább, s azon epocháknak egyikét jelöli, melyek alatt az emberi ész, hódításainak közepette, fáradtan megáll, s csak múlt vívmányainak felszámításában gyönyörködik. S ha a nemzetiségi érzés megszűnése az ó-kor­ban csak azon eredményekhez vezetett — ha az újabb időknek azon századait, melyekben a közös diák nyelv az összes tudományos élet egyedüli köz­lönyéül használtatott, a jelennek tudományos hala­dásaival hasonlítjuk össze — s a legrégibb időktől mostanig a világtörténet minden szakában azon ta­pasztalást találjuk igazolva, hogy az összes emberiség haladása mindig arányban állt azon öntudattal, mely­lyel az egyes népek saját nemzetiségökhöz ragasz­kodtak; s hogy valamint a családi élet megbomlása az egyes nemzetnél, úgy a nemzetiségi érzet enyészete az emberiségnél csak a sülyedésnek volt előjele min­dig: akkor csakugyan azon nemzetiségi mozgalom­ban, mely a múlt század lefolyása alatt annyi egy­mástól távol fekvő' országokban egyszerre támadott, csak az isteni gondviselés kegyes működését fogjuk látni, mely az elbizottságában eltévedt emberiséget azon egy ösvényre vezette vissza, melyen a haladás

Next

/
Thumbnails
Contents