Vegyes döntőbírósági határozatok tára, 1926 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 6. szám - A Vegyes Döntőbíróságok ítélkezése a trianoni szerződés 239. cikk b) 2. pontja (versaillesi szerződés 304. cikk b) 2. p.) körüli hatásköri vitakérdésekben. 1. r.

46 a 239. b) 2-ben körülirt vegyes állampolgársági qualifikatioval birniok? Közelebbről megjelölve a kontroversiát: vájjon a keresettel megragadott vegyes döntőbiróság hatásköréhez szükségelt vegyes honosságnak a vitássá vett szerződés megkötése időpontjában kellett-e fenforognia'? vagy pedig ennek a honossági qualiíikationak a békeszerződés hatálybalépése időpontjában kellett a peres felekben meglennie? Vagy végül, sem az egyik időpont, sem a másik időpont nem mérvadó, hanem mértékadó a döntőbiróság előtti keresetinditás időpontja? Nyilvánvaló, hogy az utolsó helyen emiitett, látszólag akadémikus jellegű kontroversiának messzekiható gyakorlati fontossága van, mert abban az esetben, hogyha az ügyletkötő felek vegyes honosságának már az ügyletkötés időpontjában fenn kellett állnia: ugy azok a peres felek, akik csak a békeszerződés által szerezték meg valamely antantállam honosságát: a trianoni szerződés 239. cikk b) 2. alapján nem léphetnek fel a Vdbsgok előtt. Ami gyakorlatilag annyit jelentene, hogy azok az ügyleti felek, amelyek valamely elszakadt ország területen, a trianoni szerződés rendelkezései folytán ipso facto — vagy ajnnáil inkább utólagos naturalisatio utján — szereztek uj állampolgárságot valamelyik utódállamban: a trianoni szerződés hatálybaléptét megelőző időben valamely magyar honossal kötött szerződésből kifolyólag keletkező jogvitát nem vihetik a vegyes döntőbiróság elé, hanem a rendes bíróságok előtt az általános illetékességi szabályok alapján kell, hogy pereljenek; és megforditva is. Ennek a kontroversiának, épen reánk nézve, azon szomorú ténynél fogva, hogy hazánk területének kétharmadrésze szak itta tott el: különösen nagy hordereje van. Az alábbiakban tehát mellőzve ez alkalommal a 239. cikk b) 2. körül adódott és fentebb vázlatosan megemlitett két jogvita-typust — kizárólag az a judikatura van ismertetve, amely az utolsó helyen körvonalazott vitakérdésben a vegyes döntőbiróságok előtt eddig kialakult. A kontraversio legelőször tulajdonképen a belfja-német Vdbsg előtt merült fel Peeters, von Haute et Duyver c/a Trommer et Gruber perben (líee. II. évf. 384 old.). Ebben az ügyben azonban a jogvita egy egészen különleges alakban adódott. A perbeli tényállás csupán annyiban nyer itt megvilágítást, amennyiben az itt tárgyalt jogvitával összefügg. A per alapjául szolgáló ügylet a háború előtt, — 1914 június 22-ikén köttetett peres felek között Belgiumban. A felperes cég tagjai belga honosok voltak és maradtak is; alperes közkereseti társaság két tagja közül az egyik (Gruber) német állampolgár volt, mig a másik „heimatslos"; a cég székhelye és üzleti telepe Belgiumban lévén azonban, az akkor — a háború előtt — hatályban levő belga törvények értelmében ez a közkereseti társaság belga honosnak minősült. A háború folyamán nem is alkalmazhattak ellene kényszerrendszabályokat. Ellenben a fegyverszünet megkötése után bozott belga törvények (különösen az 1919 augusztus 20-iki belga törvény) értelmében ez a eég ellenséges (német) honos