Vegyes döntőbírósági határozatok tára, 1926 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - A Magyar-Román, a Magyar-Cseh-szlovák és a Magyar-Szerb-horvát-szlovén Vegyes Döntőbíróságokról és azok perrendtartásáról

é 3. Azon esetre, ha bármely oknál fogva lehetetlen volna -felperes javainak, jogainak és érdekeinek visszaadása oly állapotban, amilyenben azok az alperes által történt lefoglalásuk napján voltak, kötelezze a V7. D. B. a román államot, hogy fizesse meg felperesnek a teljes jelenlegi ellenértéket és téritse meg mindazon károkat, melyek a közbeeső időben felmerültek. a) Azon esetben, ha a természetben való visszaszolgáltatás lehetetlensége a tárgyalások folyamán nyerne megállapítást, határozza meg a bíróság a teljes számszerű ellenértéket és kötelezze a román államot, hogy ezen összeget fizesse meg felperesnek az ítélethozataltól számított nyolc napon belül 5 százalék késedelmi kamattal együtt. b) Azon esetben, ha ez a kérdés nem merülne fel és nem képezné ítélkezés tárgyát a jelen per folyamán felperesnek álljon jogában a végrehajtási eljárást meginditani a V. D. B.-nál (eljárási szabályzat 3. cikk, II. bekezdés) és pedig az Ítélethozataltól számított nyolc nap és azon naptól számított hat hónap közötti időben, melyen a román állam véglegesen megtagadja a fizetést. 4. mondja ki a V. D. B., hogy a román állam alperesnek nem áll jogában a jövőben semmiféle igénybevételi vagy felszámolási rendszabályt alkalmazni felperes javaira, jogaira és érdekeire vonatkozólag. 5. Köteleztessék a román állam a perköltségek megfizetésére annak kimondásával, hogy az egész eljárásnak eddig felmerült és ezután felmerülendő összes költségei a fentebbi 2/b) és 3/b) alatti költségekkel együtt kizárólag alperest terhelik. Felperes 1925 február hó 28-án beadott ujabb keresetében a következő kérelemmel fordult a V. D. B.-hez: Utasítsa a V. D. B. a román kormányt, hogy a jelen perben hozandó végitélet kihirdetéséig tartózkodjék minden olyan rendszabálytól, amely megváltoztathatná felperes javainak), jogainak és érdekeinek jelenlegi helyzetét, nevezetesen tartózkodjék a főkereset tárgyát képező javak, jogok és érdekek teljes vagy részleges elidegenítésétől. A román kormány 1925 április 20-án iktatott elleniratában pergátló kifogást emelt és érdemben is a biztosítási intézkedésekre, valamint a költségekre vonatkozó kereseti kérelem elutasítását kérte. Az 1925 július 25-én megtartott szóbeli tárgyalás alkalmával felperes képviselője pótlólag arra kérte a V. B. D.-t, hogy a román kormányhoz intézendő meghagyásban kötelezze alperest, hogy függessze fel mindazon elidegenítésre, vagy a tényleges állapot, vagy jogi helyzet megváltoztatására vonatkozó intézkedések végrehajtását, amelyek azon igazgatók és ellenőrzők részéről történtek, akiket felperesi részvénytársasághoz az alba-juliai törvényszék 1925 március 6-án 629/1919—41. szám alatt rendelt ki, vagy más személyek részéről, akiket bármely más román hatóság nevezett ki vagy fog kinevezni. A bíróság 1925 június 25. és 27-én tartott szóbeli tárgyaláson meghallgatta egyfelől dr. Egry Aurél udvari tanácsos^ budapesti ügyvéd, felperesi képviselőt, másrészt a román állam részéről Popesco-Pion román kormánymegbízottat, alperesi képviselőt, továbbá a magyar állam részéről Gajzágó László miniszteri tanácsos, kormányfőmegbizottat és meghozta fenti határozatát az alábbi indokolással: A bíróság előtt fekvő bizonyítási anyagból nem állapitható meg kétségtelenül, hogy a felperes részvénytársaság nem volt jogosítva ezen perben felperesként fellépni. Ezért különös tekintettel a kérelem sürgős voltára, anélkül, hogy az alperesi védekezés ezen részét érdemileg eldöntené, a V. D. B. ezen kifogást jelenleg nem veszi figyelembe. Tekintve, hogy a felperesi kérelem egyelőre csak biztosítási intézkedések megtételére irányul, a bíróság, ha nem akar az ügy érdemére vonatkozólag prejudikálni, nem határozhat azon kérdésben, hogy felperesi részvénytársaság, amint azt alperes állítja, német ellenőrzés alatt áll és