Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 23. szám - A Szegedi Ügyvédi Kamara évi jelentéséből

94 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 22. SZÁM. Valamikor, lényegesen jobb gazdasági viszonyok között, a joganyag teljes és folytatólagos ismeretét nem volt túlságosan nehéz biztosítania az ügyvédségnek, noha talán már akkor is méltánytalanul drága volt a vonatkozó könyvek megszerzése. Ma azonban, jóllehet a magánvállalkozás — különösen a jogi szaklapok nívós és áldozatkész munkássága — ezen a téren igen sokat tett, az ügyvédség egyenesen képtelen arra, hogy a drága törvénykönyveket, rendelettárakat és hivatalos döntvénytárakat megvegye, amiből következik, hogy ebben az irányban a helyzet megjavítására legalább is — gondolni kellene. Semmi sem teszi indokolttá, hogy a Magyar Törvénytárnak, a Magyarországi Rendeletek Tárának egy-egy kötete — az utóbbi még selejtes kiállítás mellett is •— 20—30 pengőbe kerüljön, ós hogy a magyar királyi igazságügyminiszter által a Kúria hivatalos kiadványaként törvénynél fogva közzétett Polgárijogi és Büntetőjogi Határozatok Tárának egy-egy kötete vagy füzete, amelyet a váci állami fegyintézet nyomdája állít elő, szintén rendkívül egyszerű kiállításban, 8—10 pengőbe is kerüljön, amikor kétségtelen, hogy a fontos cél érdekében mindezek a kiadványok sokkal, de sokkal olcsóbban volnának a jogászközönség kezére adhatók. A hivatalos kiadványok — drágaságuk mellett — még ritkasági értékkel is bírnak, mert pl. a Magyar Törvénytárnak és az említett Polgárijogi és Büntetőjogi Határozatok Tárának egy-egy évfolyama a rendes könyvárusi forgalomban, elfogyván, nem is kapható. Arról, hogy a Kúria jogegységitanácsainak minden határozata hivatalosan nem is tétetik közzé s hogy a hivatalos határozattárak szerkesztése és kezelhetősége terén is célszerű új elgondolásoknak volna helye, valamint az egész nagy kérdés részleteiről ezúttal nem beszélek, talán termékeny lesz a kérdés felvetése is. Mindenesetre igen kívánatos volna, ha az igazságügyi kormányzat ebben az irányban minden lehetőt megtenne s ezzel is könnyítene valami keveset a magyar ügyvédség oly súlyos terhein. (Egy szegedi ügyvéd.) Szemelvények a kir. Kúria Ügyvédi Tanácsának gyakorlatából. Fegyelmi vétséget követ el az ügyvéd, ha annak tudomása mellett, hogy az ellenfél a marasztalási összeget és járulékait bírói letétbe helyezte, végrehajtást vezet az ellenfél vagyonára. Alperes a 4564 P 20 fillér marasztalási összeg és járulékainak biztosítására 6066 P 73 fillért még a teljesítési határidő eltelte előtt bírói letétbe helyezett, de panaszlott ügyvéd annak ellenére, hogy erről tudomással bírt, a letétbe helyezett összeg igénybevételének mellőzésével a fizetési készségét és képességét tanúsító végrehajtást szenvedő cégnek nemcsak ingóságait foglalta le, hanem üzemi zárgondnokot vezetett be és a m. kir. postáta karékpénztártól, a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól, a m. kir. Államvasutaktól ós a Magyar Általános Kőszénbánya Rt.-tói járó — egyébként összeg szerint meg sem jelölt — követeléseit is lefoglalta és ezzel hitelképességét szükség nélkül veszélyeztette. Panaszlott ügyvédnek ez az eljárása fegyelmi vétség jelentőségeit tünteti fel, miért is az elsőbíróságnak a panaszt elutasító határozatát meg kellett változtatni, a fegyelmi eljárást panaszlott ügyvéd ellen el kellett rendelni és őt a fennforogni látszó fegyelmi vétség miatt vád alá kellett helyezni. (Kúria 1934. május 5. Üft. 152/1934. Elnök: 0 svaid; előadó : Gyöngyösi.) Kamarai tisztviselő nem lehet fegyelmi bíró. Az Ü. R. 75. §-a szerint az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága az elnökön kívül négy választmányi tagból áll. A tanácskozási jegyzőkönyv tanúsága szerint a határozat hozatalában csak három választmányi tag és a kamara titkára vett részt, aki ugyan a választmánynak tagja, de nem szavazó tagja a fegyelmi bíróságnak. (109/1894. sz. teljes-ülési határozat. Ig. közi. III. K. 165.1.) Az Ü. R. 22. §-a értelmében választott választmány az elnökből, elnökhelyettesből, titkárból, pénztárnokból, ügyészből és választmányi tagokból áll. A törvénynek eme kifejezett ós világos megkülönböztetése szerint a kamara titkára tagja ugyan a választmánynak ós egyike a kamarai tisztviselőknek, de nem sorozható a fegyelmi bíróság tagjaiul megemlített választmányi tagok közé, mert az idézett 75. § a fegyelmi bíróságot nem a választmánynak négy tagjából, hanem kifejezetten négy választmányi tagból rendeli megalakulandónak. Ezenkívül a titkár volt a jelen ügy előadója, holott a titkár előadói teendőket csakis az előadóul kirendelt fegyelmi bíró ellenőrzése és felelőssége mellett végezhet, mint szavazatnélküli előadó. Minthogy ezek szerint a fegyelmi bíróság a határozat hozatala alkalmával nem volt törvényesen alakítva, a szabálytalan eljárással hozott határozatot meg kellett semmisíteni és az elsőfokú fegyelmi bíróságot újabb határozatnak a törvényes szabályok szerint leendő hozatalára kellett utasítani. (Kúria 1934. május 5. Üft. 178/1934. Elnök: 0 svaid; előadó: Gyöngyösi.) Olyan ügyekben, amelyekben a feleket ügyvéd képviseli, egyezkedési tárgyalásokat a perbeli megbízottak egymás elkerülésével rendszerint nem folytathatnak. Ámde ebben az ügyben a panaszlott, mint a Z. K. Bank rt. igazgatósági tagja, alperesi minőségben is érdekelve volt, s így perbeli állásánál fogva komoly érdeke fűződött a legelőnyösebb egyessóg megkötéséhez. Ilyen körülmények között az, hogy a panaszlott az egyezkedési tárgyalásokról, illetve ennek a költségekre vonatkozó részéről a panaszost felhívása dacára sem értesítette, egymagában nem meríti ki a fegyelmi vétség tényálladékát, éspedig annál kevésbbé, mert a panaszos maga adja elő, hogy megbízójával oly megállapodása van, mely szerint megbízójának peres ügyekben vele szemben szabad keze van az egyezkedésre. Ha tehát a panaszos megbízója jogosult volt megbízottja közbenjötte nélkül a költségek tekintetében is egyezkedni, s az egyezkedési tárgyalásokra a panaszost, saját jogi képviselőjét, meg nem hívni, annál kevésbbé volt ez kötelessége a panaszlottnak. Ugyanez áll a jelen esetben a többi alperesi pertárs érdekeinek szempontjából is. Arra pedig nincs adat, hogy a panaszlott az eljárásával a panaszos jogainak kijátszását célozta. Még megjegyzi a kir. Kúria ügyvédi tanácsa, hogy miután az elsőfokú fegyelmi bíróság panaszlott terhére vádhatározatot nem hozott, szabályszerűen járt el, hogy ítélethozatal mellőzésével és a panaszos szóbeli meghallgatása nélkül a további eljárást megszüntette. (Kúria 1934. máj. .5. Üft. 30/1934. Elnök : Osvald; előadó : Spett.) Sajtószemle. Az összeférhetetlenség az ügyvédség legfontosabb problémája című tanulmányában Taubner Géza a kérdés irodalmának ós külföldi szabályozásának ismertetése után közli Virányi Józsefnek a kérdésre vonatkozó érdekes statisztikáját. E statisztika alapja a főváros statisztikai hivatal részére 2749 ügyvéd által leadott vallomás és a kamarai tagdíj kivetéshez megadott kb. 2000 vallomás. E statisztika szerint: nyugdíjat élvező ügyvéd van Budapesten 321. Közpénztárból 306, magánpénztárból 15 kapja nyugdíját. A közpónztári nyugdíjasokból 152 a bírói, míg 154 egyéb köztisztviselői pályáról került a karba. Azoknak a száma, akik a lex Tomcsányi alapján ügyvédi oklevél nélkül kerültek a budapesti ügyvédi karba : 149. A függőségi viszonyban álló, tehát alkalmazott ügyvédek száma Budapesten 1933. január 1-én 494. Ebből közintézményeknél 153, magánvállalatoknál 341. 1933. január 1-én tehát ezen adatok szerint 3200 ügyvédből volt nyugdíjas 321, alkalmazott 815, több, mint az ügyvédek 25 % -a. Taubner az olasz rendtartás szigorú álláspontját ajánlja, átmenetileg pedig legalább Bittner Béla javaslata volna elfogadandó, melynek alaptételei: az ügyvédi hivatás gyakorlása összeférhetetlen 1. bármely ipari vagy kereskedelmi tevékenység folytatásával, 2. mindennemű közszolgálati vagy magánalkalmazotti függőséggel, 3. közpénztárból folyósított nyugdíj élvezetével. A közszolgálati vagy magánalkalmazotti függőségben álló ügyvéd jogosult alkalmazóját, de csak egy meghatározott hatóságot (természetes vagy jogi személyt) képviselni. A nyugdíjasokra vonatkozó intézkedés ne legyen alkalmazható a már bejegyzett ügyvédekre. Végül a magánalkalmazottak összeférhetetlensége szigorúan csak a törvény életbeléptétől számított három év múlva kerülne alkalmazásra. Válogatás nélkül rendelje meg minden peres ügyében az összes jegyzőkönyvek és határozatok iratmásolatait, mert : ezzel a gépírószolgálat fennmaradását és a rendkívül mérsékelten megszabott iratmásolati díjak fenntartását biztosítja. Felelős szerkesztő: I)r. Teller Miksa V., Szalay-u. 3. (Tel.: 20-3-98.) Felelős kiadó: Vállas Lajos.