Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 22. szám - Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet. - Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről szóló törvénytervezet. [2. r.]

:22. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 89 hogy a jelon esetben nem lehet szó a tisz­teletdíjnak a megbízás visszavonása folytán való aránylagos leszállításáról, hanem a jog­hatályos díjlevelek világos rendelkezése sze­rint kell a felperesek igényét kielégíteni. B szerint pedig a felperesek jogosultak a ré­szükre biztosított tiszteletdíjat, tekintet nélkül az ügyben végzett munkálatok meny­nyisógére és minőségére, az alpereseknek mindazon vagyonából, amiben a peren­kívüli egyesség szerint részesedtek, teljes mértékben követelni.)) (P. VI. 2980/930. Közölve Ügyvédi Közlöny 1932. évf. 91. lap.) A következő esetben az ügyfél eló're le­fizette a kikötött tiszteletdíjat egy büntetó' ügyben a «vádtanácsi szakra». A megbízást minden ok nélkül megvonta a vádtanácsi tárgyalás eló'tt és pert indított ügyvédje ellen a lefizetett díj egy részének vissza­fizetése iránt. A Kúria a keresetet elutasí­totta a következő' indokolással: «az elperes a védelem ellátásáért közös megegyezéssel kikötött és a 3.*/. alatti levél szerint a «vád­tanácsi szakra» vonatkozó tiszteletdíj meg­fizetését előre kívánta és a felperes azt előre ki is fizette. Ebből kitűnik az, amit a fel­peres is felismerhetett, hogy az alperes csak úgy volt hajlandó az ügyben eljárni, ha a kikötött egész tiszteletdíját megkapja. A fel­peres magatartásából pedig, amely szerint az egész díjat előre kifizette, a felperesnek az a szándéka ismerhető fel, hogy olyan összeget, mint amennyi ki volt kötve, min­denesetre fizet az alperesnek, hacsak az al­peres valami hibát el nem követ, vagy egyéb nyomós ok nem teszi szükségessé, hogy a felperes más védőt válasszon. Az alperes a felperes magatartását minden­esetre így érthette. Ilyen körülmények között az alperes a felvett tiszteletdíjjal úgy rendelkezhetett, hogy az végleg őt illeti, mert azt a felperes maga sem állítja, hogy az alperes valami hibát követett yolna el, de elő sem adta, hogy a megbízást miért vonta meg. Ha tehát való is, hogy az alperes a vádtanács előtti tárgyalást — a megbízás visszavonása folytán — már nem látta el, ez az adott esetben a fent kifejtetteknél fogva nem alap arra, hogy az alperes a tiszteletdíj egy részének visszafizetésére köteleztessék.» (P. VI. 8499/1930. közölve Ügyvédi Köz­löny 1933. évf. 2. lap.) Ez á döntés legélesebb ellentétben áll a Kúria gyakran hangoztatott álláspontjával, hogy megvonás esetén csak a jutalomdíj aránylagos része ítélhető meg. A közölt esetek igazolják azt a meg jegy­jegyzésemet, hogy csak «úgy látszik)), mintha a Kúria gyakorlata állandó volna. Ténjdeg ott, ahol nem ítéli meg legfelsőbb bírósá­gunk visszavonás esetén a teljes jutalom­díjat, rendszerint sikerül kimutatni, hogy a döntés helyes ós méltányos, csak az indo­kolás nem találó és nem megnyugtató. Persze vannak esetek, amelyekben úgy látszik, hogy a Kúria mereven alkalmazza az általam kifogásolt tételt. így például a következő, tudtommal eddig nem publikált őseiben : Az ügyfél az ügyvédi képviseletet a pernek harmadbírósági befejezése előtt megvonta és más ügyvéd képviselete mellett az ellenfeleivel bíróságon kívül kiegyezvén, a felülvizsgálati kérelmet visszavonta. Tudjuk, hogy a felülvizsgálati tárgyalá­son az ügyvéd szerepe — ritka kivételektől eltekintve — ünnepélyes statisztálásban me­rül ki. A konkrét esetben tehát az ügyvéd igazán mindent elvégzett, ami érdemi munka el volt végzendő. És a Kúria, a kikötött 30,000 pengő tiszteletdíj helyett a felénél is kevesebbet ítélt meg, mert «az ügy más­kép nyert befejezést, mint aminő esetre a díj levél rendelkezett, s így ezúttal nem álla­pítható meg a teljesített ügyvédi tevékeny­ségnek az egész perbeli ténykedéshez viszo­nyított aránya, mivel az nem is tudható, hogy amennyiben alperes a felülvizsgálati kérelmet vissza nem vonja, a felülvizsgálati bíróság mily módon döntött volna, esetleg a kir. Kúria feloldó határozatot is hozhatott volna, amely esetben még további ügyvédi ténykedés szüksége is felmerülhetett (P. VI. 4604/1932.). Lehet, sőt, Kúriánk méltányosságát és bölcsességét ismerve, biztos, hogy ebben a konkrét esetben is a döntés az összes körül­mények mérlegelése mellett méltányos volt. De akkor — ami sajnos, elég gyakori — az ítélet indokolása egy helytelen álláspontot tol előtérbe, a helyett, hogy a döntést elő­idéző összes körülményeket felsorolná. Másként nem lehet ezt a döntést (a felül­vizsgálati kérvény beadása után az ügyvéd háta mögötti egyességkötés) az előbb idézett esetekkel összhangzásba hozni. (Bef. köv.) Teller Miksa. Nemzetközi Jogi Egyesület. Az International Law Association folyó évi szeptember hó 6-tól 10-éig Budapesten tartandó konferenciájának előkészítő mun­kálatai serényen folynak. A titkári hivatal perrnanenciában van. A magj^ar jogásztár­sadalom örvendetes érdeklődést tanúsít a konferencia iránt és máris többen nyilvá­nították azt a szándékukat, hogy a kon­ferencián fölszólalni kívánnak. Az elnökség­nél állandóan jelentkeznek az International Law Association magyarországi csoport jába való felvételre. Az Egyesület londoni köz­pontjának értesítése szerint a konferencia tárgyalni fogja a már az oxfordi konferencia napirendjón is szerepelt, de ott nem tárgyalt kérdéseket, úgymint a kartelek, a fizetés­képtelenség, a védjegyek ós a kereskedelmi elnevezések problémáját. Új témák lesz­nek : a nemzetközi bíráskodás, különös te­kintettel a nemzetközi választott bírásko­dásra és a hatáskör kérdésére, a Briand­Kellogg-egyezmény hatása a nemzetközi jogra, fizetések aranyban és külföldi pénz­nemekben, végül a férjes nők állampol­gársága. Az ülések szeptember 6-án, naponként délelőtt 10 és délután 3 órakor kezdődnek, ós a Magyar Tudományos Akadémiában tartatnak. A titkári hivatal azonban már augusztus 1-től kezdve a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöke által rendelkezésre bocsátott helyiségben fog működni. A konferencia tagjainak tiszteletére a m. kir. kormány szeptember 6-án estélyt ad a belügyminisztérium dísztermében, 7-én dél­után Lázár Andor igazságügyminiszter fe­lesége ad teát a hölgyek részére, 8-án este a Magyar Jogászegylet látja vendégül va­csorán a konferencia tagjait, 9-én, vasárnap a vendégek kiránduláson vesznek részt, melynek keretében megtekintik Egert, Pa­rádot és Mezőkövesdet, 10-én este pedig hajókirándulás lesz, vacsorával egybekötve. A konferencia vezetőségét a kormányzó úr is fogadni fogja. A konferencia külföldi résztvevői vízum­díjat nem fizetnek. A magyar királyi állam­vasutak 33 %, a Magyar Folyam- és Ten­gerhajózási részvénytársaság 40 %, az Air Francé 10 % kedvezményben részesíti a konferencia tagjait. A külföldiek utazását egyébként az Ibusz és a Cook utazási iroda rendezi. Azok, akik a konferencián tésztvenni, vagy felszólalni szándékoznak, augusztus hó l-ig jelentkezzenek a Magyar Jogászegy­let ügyvezető titkáránál, vagy az Inter­national Law Association magyarországi csoportjának titkáránál, hogy részvételi je­gyeiket és egyéb irataikat kellő időben meg­kapják. Országos Ügyvédi Gyám­és Nyugdíjintézet. ^Az Országos ÜgyívcH Gyám- és Nyugdíj­intézetről szóló törvénytervezet tárgyában Lázár Andor igazságügyminiszter május hó 23-ra szakértekezletet hívott össze, amelyre meghívást nyertek az összes ügyvédi kama­rák, a Nyugdíjintézet, az Országos Ügyvéd­szövetség és a Budapesti Ügyvédi Kör ki­küldöttei. Lázár Andor igazságügyrainiszter elnöki megnyitójában kifejtette az indokokat, ame­lyek figyelembevételével helyesebbnek mu­tatkozott a kérdésnek kódexben való fel­dolgozása a novelláris intézkedésnél. Az autonómiába nem kíván beleszólni, így min­denkor a Nyugdíjintézet állapíthatja meg, hogy melyik rendszer alkalmazását tartja megfelelőnek és időszerűnek. Az autonó­miába csak átmenetileg avatkozott a ter­vezet, amikor megállapította, hogy az el­következendő öt évben mennyi legyen a járulók. Ez alacsonyabb a jelenlegi 130 pen­gős járuléknál, minthogy az első évben 80 pengőt tesz ki, ami fokozatosan, évi 10 pengővel az ötödik évben éri el a 120 pengőt. Pap József, a Budapesti Ügyvédi Kamara, elnöke a Nyugdíjintézet rendkívüli jelentő­ségét fejtegette. 1933-ban 848 igényjogosult nyert ellátást. Eeformra szükség van, bár az Intézet egészséges alapokon van fel­építve. A legnagyobb baj az, hogy a kama­rák 1,400.000 pengő körüli összeggel tartoz­nak. Fizetőképessé kell tehát tenni aZ ügy­védeket és emellett fizetőkészségüket is fo­kozni. Ebből a szempontból biztatónak tartja a törvénytervezetet. Segíteni kell azokon a hátralékosokon, akik eddig nem tudtak fizetni. Helyesli a váromány-fedezeti rendszer további fenntartását. A váromá­nyosok szerzett jogait nem lehet megrövi­díteni. Oppler Emil, a Budapesti Ügyvédi Ka­mara elnökhelyettese szerint a gyökeres ja­vulásnak előfeltétele a rendszerváltoztatás.

Next

/
Thumbnails
Contents