Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 20. szám - A megbízás visszavonásának befolyása a kikötött jutalomdíjra. [1. r.]

20. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 81 várományfcclezeti rendszer és a kirovókiosztórenclszer hívei között, de végül a közgyűlés Medvigy Gábor, Metzler Gusztáv, Gyöngyösi József, Győri Ákos, Szentivámji Dezső, Forgács Dezső (Miskolc) felszólalása után névszerinti szavazással 43 szótöbbséggel az eddigi díj tartalékolási rendszer mellett döntött. Az indítványok között Bejtő Alfréd indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy az intézet tulajdonában lévő ingatlanok kezelését külön-külön egyegy kartársra bízza, továbbá tunyogi Szűcs Géza (Debrecen) javaslatához képest oly határozatot hozott a közgyűlés, hogy a Nyugdíjintézet érdekében az ismertető propagandát kívánatosnak és szükségesnek, tartja. A megüresedett ellenőri tisztségre nagy szótöbbséggel S'pett Eleket választotta meg a közgyűlés. Szemelvények a kir. Kúria Ügyvédi Tanácsának gyakorlatából. A felek a határozat indokolása vagy annak része ellen fellebbezéssel csakis akkor élhetnek, ha az indokolás sérelmezett része valamely érdembeli rendelkezést érint, illetve a felekre érdemi határozat jellegével bír. (Kúria 1934. március 3. Üft. 491/1933. Elnök : 0svaid ; előadó : Gyöngyösi.) Ügyvédjelöltek fegyelmi ügyeiben az 1874. évi XXXIV. tc. (Ü. R.) 108. §-ának rendelkezései szerint az elsőfokú fegyelmi bíróság ítéletei ellen fellebbezésnek csak akkor van helye, ha a gyakorlati idő a törvényszerűnél hosszabbra terjesztetett, vagy ha a kitörlés mondatott ki. Ezen említett büntetések helyébe az 1913 : LIII. tc. 16. §-ában körülírt büntetések léptek, egyébként azonban ugyanezen törvény 25. §-a szerint az Ü. E. 108. §-ának csak azon rendelkezései vesztették hatályukat, amelyek az új törvény szabályaival ellentétben állanak. Fellebbezési jog tekintetében az 1913 : UH. tcikk 16. §-ának harmadik bekezdése akként rendelkezik, hogy az e tárgyban, tehát az első és második bekezdésben említett súlyosabb fegyelmi vétségek ügyében hozott határozatok ellen az illető fegyelmi bíróságra vonatkozó eljárási szabályok szerint egyfokú fellebbvitelnek van helye. Ügyvédjelöltekre nézve ennek a rendelkezésnek értelmében az Ü. R. 108. §-ának szabályai a fellebbezési jog mikénti gyakorlása tekintetében továbbra is alkalmazandók, és minthogy a panaszlott ellen nem az Ü. R. 108. §-ában, illetve az 1913 : LIII. tc. 16.§-ában körülírt büntetés szabatott ki, az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. (1934. március 17. Üft. 488/1938. Elnök : Osvaid; előadó : Jacobi.) Az 1934 : II. tc. (részletfizetési kedvezmény) alkalmazása a fellebbezési eljárásban. Az ügyvédi kamara választmánya helyesen járt el ugyan, amikor az 1934. évi január hó 9. napján kelt határozatával dr. N. N. ügyvédet az 1928 :XI. tc. 1. §-ának első bekezdése alapján az ügyvédek lajstromából törölni rendelte, ámde az ügyvédi rendtartás újabb módosításáról szóló és az 1934. évi március hó 7. napján hatályba lépett 1934 : II. tc. 16. §-ának első bekezdése szerint az ügyvédi kamara tagja az 1933." évi december hó 31. napjáig esedékes kamarai tagdíjának (illetményének) vagy az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézeti járulékának hátralékait (tőke, kamat, költség) az 1934. évi január hó 1. napjától kezdődő öt óv alatt egyenlő részletben fizetnél i meek amely részlet ek minden év első negyedében fizetendők. Ez a kedvezmény megilleti a fellebbezőt is, s amennyiben az 1934. óv első negyedének végéig a. hátralékainak egy ötödét kifizette, törléséről nem lehet szó. Ennek figyelembe vételével kell tehát a választmánynak újabb határozatot hoznia. (1934. április 21. Üft. 1512/1934. Elnök: Osvald; előadó: Gál.) Az ügyvédjelölti gyakorlatnak ténylegesnek és kizárólagosnak kell lennie. Az 1913. évi LIII. tc. 5. §-a értelmében az ügyvédjelölttől megkívánt joggyakorlatnak elengedhetetlen kelléke, hogy ténylegessége mellett egyúttal kizárólagos is legyen, már pedig ez a kellék fellebbezőnél — aki a I). J. ós társa cégnél könyvelői tisztet tölt be — nyilvánvalóan hiányzik, miért is az ügyvédjelöltek lajstromából ebből az okból törölni kellett. Érdemben tehát a kir. Kúria ügyvédi tanácsa a választmány határozatát helybenhagyta, de mellőzi a választmány határozatában említett azt az indokot, hogy fellebbezőt törölni kellett, mert ügyvédjelölti gyakorlatát nem főfoglalkozási;ént folytatja, mert a kizárólagosság mellett fővagy mellékfoglalkozásról szó nem. lehet. (1934. április 21. Üft. 1511/1934. Elnök: Osvald ; előadó : Gál.) Felvétel esetén az ügyvédjelölti joggyakorlat a kérvény benyújtásának napjától számítandó. Fellebbező nem tette vitássá, de a bejegyzési kérvényére vezetett hivatalos iktatmányból különben is kétségtelenül kitűnik, hogy ő a bejegyzés iránti kérvényét a m... i ügyvédi kamaránál f. évi március hó 13. napján nyújtotta be. A sz . . . i ügyvédi kamara végzése pedig a fellebbező előadásával egyezőleg azt igazolja, hogy fellebbező előzőleg dr. N. N. ügyvédnél működött s ennek révén az 1932. évi július 4. napjától az 1934. évi január 1. napjáig terjedő hatály? lyal a szolnoki ügyvédi kamaránál volt ügyvédjelöltként bejegyezve. Ebből a körülményből pedig szükségszerűen következik, hogy a m . . . i ügyvédi kamaránál kért bejegyzése nem a főnökváltozás feltüntetésére szolgáló egyszerű át jegyzésnek, hanem az Ü. R. 12. §-ának utolsó bekezdése értelmében új felvételnek (bejegyzésnek) tekintendő, amire nézve pedig az 1913 : LIII. tc. 13. §-ának utolsó bekezdése kötelezően mondja ki, hogy felvétel esetén a joggyakorlatot a kérvény benyújtásának napjától kell számítani. A m . . . i ügyvédi kamara választmánya tehát törvényszerűen járt el akkor, amikor a fellebbező bejegyzését 1934. évi március hó 13-ától kezdődő hatállyal eszközölte és fellebbezőnek azt a kérelmét, hogy a bejegyzést már 1934. évi január hó 1. napjától kezdődő visszamenő hatállyal teljesítse, mellőzte, mert az idézett kötelező törvényes intézkedéssel szemben az Ü. R. s az azt kiegészítő törvények a korábbi gyakorlatba lépés más úton való igazolásának lehetőségét nem biztosítják és az állandó bírói gyakorlat szerint nem pótolható az elmulasztott bejelentés a korábbi gyakorlatba lépésnek főnöki bizonyítvány útján való tanúsításával sem. (1934. ápr. 21. Üft. 1863/1934. Elnök : Osvald ; előadó : Gál.) Ügyvédjelölt tényleges katonai szolgálata a gyakorlatot nem szűnteti meg, hanem csak félbeszakítja (Ü. R. 13. § 2. bek.). A szolgálatnak milyen mérvben leendő beszámítása a vizsgáló-bizottság hatáskörébe tartozik. Ha az ügyvédjelölt tényleges katonai szolgálatra vonul be, s ezt a körülményt, mint a jelen esetben is történt, a főnökügyvéd az ügyvédi kamarának bejelenti, az eset az Ü. R. 13. §-ának 2. bekezdése alá vonandó, meri a joggyakorlatnak nem megszűntéről, hanem csak félbeszakításáról van szó. Ilyenkor tehát a törlés helyett a helyes intézkedés csupán a joggyakorlat félbeszakításának tudomásul vétele, s a félbeszakítás tényének és idejének a lajstromban való feltüntetése. Ennek a folyománya azután az, hogy ha az ügyvédjelölt katonai szolgálatának kitöltése után a. félbeszakítás megszűntéről jelentést tesz, nem kell a kamaránál újabb bejegyeztetését kérnie, ami a felvételi díj újabb megfizetésével is méltánytalanul terhelné a joggyakorlatát kényszerű okból és közérdekből félbeszakító ügyvédjelöltet. Egyebekben a katonai szolgálatnak milyen mérvben leendő beszámítása azután nem a kamara választmányának vagy a kir. Kúria ügyvédi tanácsának, hanem az 1913 : LIII. tc. 19. és 20. §-ai alapján külön szervezett egységes bírói és ügyvédi vizsgálóbizottság hatáskörébe tartozik. (1934. április 21. Üft. 1596/1934. Elnök: Osvald; előadó : Gál.) A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. Nincs olyan szabály, amely kötelezően írná elő, hogy a bíróság az ügyvéd munkadíját a költségjegyzék minden tételére nézve külön állapítsa meg. Olyan esetben tehát, amidőn a megbízó fél érdekének megóvása az ügyvéd részéről sorozatos, a cél azonosságánál fogva egymással összefüggő s önmagukban különös jelentőséggel nem bíró több ténykedést tesz szükségessé, a bíróság a tevékenységért járó munkadíjat az egyes cselekmények külön értékelése nélkül átalányösszegben határozhatja meg. Az összegszerűség kérdésében a felperesnek az a felülvizsgálati kérelme, hogy a szerinte alacsonyan értékelt tevékenységek az érvényben levő ügyvédi díjszabás magasabb díjtételeire tekintettel állapíttassanak meg, figyelembe nem jöhet, mert nincs igazolva, hogy a megbízás adásánál a felek valamely díjszabás alkalmazását kikötötték. (Kúria, 1934. április 10. P. VI. 4214/1933. Elnök : Tér fi, előadó : K erényi.) Ha nem akar az irattárban tolongni, vc gye igénybe az iratbetekintési kérőlapokat! Válogatás nélkül rendelje meg minden peres ügyében az összes jegyzőkönyvek és határozatok iratmásolatait, mert: ezzel a gépírószolgálat fennmaradását és a rendkívül mérsékelten megszabott iratmásolati díjak fenntartását biztosítja.