Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 20. szám - A megbízás visszavonásának befolyása a kikötött jutalomdíjra. [1. r.]

IV. évfolyam. 20. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1934. máj. 19. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr.Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr. Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. A megbízás visszavonásának befolyása a kikötött jiUalomdíjra. Az Ü. E. 42. § szerint a fél az ügyvédtől a képviseletet előleges felmondás nélkül és bármikor elvonhatja. Számtalanszor felmerült az a kérdés, mi történik ilyenkor azzal a honoráriummal, melyben a felelv megállapodtak abból a feltevésből kiindulva, hogy az ügyvéd a felet az ügy befejezéséig fogja képviselni. Az ilyen megállapodás köthető az ügyvéd javára (külön honorárium) vagy az ügyvéd terhére (készkiadásos megállapodás, a skála szerint járó összegnél kisebb költség). Vizsgáljuk előbb az ügyvéd javára kikötött külön honorárium kérdését. Ezt a kérdést az Ü. E. 55. §-a tisztán és világosan szabályozza : «A fél az előleges egyezkedésben meghatározott jutalomdíj aránylagos leszállítását per útján kérheti; a) ha előre nem látott véletlen esemény folytán az ügy vagy a képviselet megszűnt ; és b) ha a fél az ügyvédtől a megbízást, a fegyelmi bíróság által megrótt hiba miatt, visszavonni kényszerült)). Az ügyvédi kar azt hitte, hogy az 55. § világos : ha a fél meghatározott jutalomdíj fizetésére kötelezte magát és a per folyamán minden komoly ok nélkül ügyvédjétől f képviseletet megvonja, úgy az 55. § szerint a kikötött jutalorndíjat teljes összegében köteles megfizetni. Aii ide a bírói gyakorlat nem találta tisztának és világosnak az 55. §-t. Két irány küzdött egymással. Az egyik tfány az 55. § világos szavait alkalmazta. Még 1901-ben is találunk oly határozatot, |őgy az ügyfél csak az 55. §-ban felsorolt betekben kérheti a jutalomdíj leszállítását. Az 1901. évi határozat így szól: «Az 1874. évi XXXIV. tc. 55. § szerint a fél a jutaloménak aránylagos leszállítását csak e törvényszakasz a) és b) pontjaiban, tehát Meghatározott kivételes esetekben kérheti, övezetesen akkor, ha előre nem látott véletlen esemény folytán az ügy, vagy a képviselet megszűnt, avagy ha a fél az ügyvédtől a megbízást a fegyelmi bíróság által megrótt hiba miatt visszavonni kényszerült ; ellenben a fegyelmi bíróságnak valamely hibát megállapító határozata nélkül ama jutalomdíj szempontjából a jelen perben nem dönthető el az a kérdés, hogy a felperest az elvállalt ügyvédi eljárás körül terheli-e valamely hiba és hogy alperes részéről a megbízás visszavonása indokolt volt-e?» (K. 1901. szept. 20., 283. sz. Grill VII. 1222. Közölve még a Grill-féle összefoglaló Döntvénykönyvben IV. köt., 215 1.) Ezzel az 1901-i döntéssel szemben már korábban, azóta pedig igen sok esetben a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ügyfél bármikor megvonhatja a megbízást minden indokolás nélkül és ily esetben a kikötött jutalomdíjnak csak aránylagos részét köteles megfizetni. Az 1901. előtti elöntések közül idézek egy 1899-it : «A fél jutalomdíj leszállítását a törvény 55. §-ában meghatározott eseteken kívül akkor is kérheti, ha a törvényben biztosított jogánál fogva a megbízást visszavonta s az ügyvéd e miatt nem teljesíthette az elvállalt munkát, viszont ily esetben az ügyvéd csak azt követelheti, hogy a már teljesített munkája megfelelően díjaztassék». (1899. jún. 6., 80. sz. Grill-féle Dtár VII. 1217., 1218. Közölve még Grill-féle összefoglaló Döntvénykönyvben IV. kötet 214 1.) 1899 óta a Kúria állandóan arra az álláspontra helyezkedik, hogy a megbízásnak minden ok nélküli megvonása esetén az ügyfél csak aránylagos, vagy költségjegyzék szerinti költséget köteles fizetni, még abbanaz esetben is, ha az ügj'fél kötelezte magát arra, hogy a megbízást nem fogja megvonni. Idézek három jellemző esetet: «Igaz ugyan, hogy az ügyvédi díj levél szerint alperes az esetre is kötelezte magát arra, hogy a kikötött 10,000 K tiszteletdíjat a felperesnek megfizeti, ha a felperestől a megbízást bármi okból visszavonná, ez a kikötés azonban, mint az ügyvédi rendtartás 42. §-ával ellentétben álló, figyelemlui nem jöhet, következőleg a felperes csak azt követelheti, hogy az alperes a képviselet elvonásáig teljesített tevékenységóért a kikötött tiszteletdíj aránylagos részét megfizesse és a készkiadásait megtérítse*). (Magánjogi Dtár VII. k. 186. sz. Kúria 1913. május 28. 864/1912. IV. p. t. Ugyanígy Kúria felülvizsg. tanácsa 1914. g 211. Közölve Ügyvédek Lapja 1914. évf. 8. szám.) «A megbízás visszavonása a félnek anyagi hátrányára akkor sem szolgálhat, ha a díjlevélben ezzel ellenkező kikötés foglaltatik. Ily esetben a jutalomdíj oly arányban mérséklendő, amily arányban az elvégzett tevékenység az elvégzendőhöz állott.» (Perj. Dtár III. k., 166. sz. Kúria 1917. VII. 7805/1916.) Ugj^anígy : ((Érvénytelen nemcsak az a kikötés, hogy a fél a megbízást vissza nem vonhatja, hanem az ehhez fűzött anyagi következmények is érvénytelenek». (Perj. Dtár VI. 46. sz. Kúria 1920. P. VI. 2631/1920.) Közben voltak visszaesések, mert például még 1915-ben is kimondotta a Kúria, hogy a díj levélben érvényesen ki lehet kötni, miszerint az egész tiszteletdíjat a megbízás oknélküli megvonása esetében is meg kell fizetni (Ep. II. 3235/1915., közölve Perj. Dtár IV. 124. sz. eset jegyzetrovatában). Az utolsó húsz évben, úgy látszik, állandósult az a gyakorlat, hogy a megbízásnak ok nélküli megvonása esetén a kikötött munkadíjnak csak az aránylagos része követelhető, ha pedig nem állapítható meg az arány, akkor költségjegyzék szerint kérheti az ügyvéd költségeinek megállapítását. Szándékosan írtam, hogy «úgy látszik». Mert ha az egyes eseteket külön-külön gondosan megvizsgáljuk, úgy más eredményhez jutunk. De mielőtt ezt a vizsgálatot megejteném, kifejtem nézetemet, helyes-e az az álláspont, hogy a képviselet ok nélküli megvonása esetén a jutalomdíjra vonatkozó megállapodás az Ü. E. 55. § ellenére félretolható még akkor is ha, a felek kikötötték,