Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 15. szám - A jegyzői magánmunkálatokról

62 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 15. SZÁM. idő óta folyó, komolyabb és nagyobb jelentőségű perekben az ügyvédek kikerülésével egyeztetik ki a feleket és fejeztetik be a pert általuk szövegezett egyességgel és adják be az errevonatkozó beadványt. Ezt annyival is inkább megtehetik, mert a perrendtartás értelmében egyesség kötésére, jogelismerésére vagy jelmondásra nincs előírva az ügyvédi kényszer még azokban a perekben sem, amelyekben az ügyvédi képviselet egyébként a per vitelére nézve kötelező. Korlátozni kellene a jegyzők magánmunkálatait az ügyek bizonyos körére, meghatározva a legmagasabb értékhatárt, melyen belül eljárhatnak, miként az ú. n. «okirati kényszerről)) szóló, a képviselőházhoz már évekkel ezelőtt beterjesztett, de mindezideig le nem tárgyalt törvényjavaslatban már benne is van. Azzal végzem — azt hiszem — eléggé tárgyilagos és elfogultnak semmi irányban sem mondható soraimat, hogy mi falusi ügyvédek érezzük azt leginkább, hogy a mai viszonyok között, mikor már a peres ügyekből a vidéken, de különösen a falvakban megélni nem lehet, a mi boldogulásunknak egyik legnagyobb akadálya az, hogy még mindig, a zugírászatról szóló törvény meghozatala után sincs kellőleg és helyesen, tételes jogszabályokkal alátámasztva a jegyzői munkálatoknak felette kényes és — úgy látszik — még hosszú ideig megoldatlanul maradó problémája. Oláh Antal (Öcsöd). Országos Ügyvédszövetség. Megalakult a Magyar Értelmiség Szervezeteinek Bizottsága. Körülbelül másfél éve tett indítványt az Országos Ügyvédszövetség által rendezett országos értekezleten Murányi László, a nyíregyházai ügyvédi kamara elnöke a lateiner karok összefogása érdekében. Az Országos "Ügyvédszövetség igazgató-tanácsa határozatából az Országos Ügyvédszövetség tárgyalásokat kezdett a Magyar Országos Orvosszövetséggel, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylettel és e testületek által kiküldött előkészítő bizottságok 1933. júniusában közös értekezletet tartottak és elvben elhatározták a közös szervezet megalkotását oly módon, hogy minden a mozgalomhoz csatlakozó testület saját kebelében egy elnökből és 5—20 tagból álló bizottságot alakít meg, és ezek a bizottságok fogják a karokat közösen érdeklő kérdésekben együttes ülésben az eljárás módját esetenként megállapítani. 1933. decemberében az Országos Ügyvédi Értekezlet egy bizottsága tárgyalta e kérdést és a lapokban már teljes szövegében közölt határozatban helyesnek találta egyetemes nemzeti és kari érdekből a magyar értelmiségnek, egyelőre a szabad pályán levőknek összefogását. A mozgalomhoz később a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület és a Magyar Állatorvos Egyesület is csatlakozott. A közös bizottságok állandó szerve a bizottságok titkáraiból alakult titkárság, valamint az elnöki értekezlet már több ülést tartott és egyelőre az etatizmus túlhajtásai elleni küzdelmet, továbbá a kontár- és az adókérdést tűzte napirendre. A bizottságok együttes megnyitó ülése 1934. február 4-.én volt az Ügy védi Kamarában. A kontárkérdésben 1934. április 7-én nagygyűlés volt a Pázmány Péter-Egyetem kupolatermében előkelő, 3—400 főnyi hallgatóság előtt, ahol Misángyi Vilmos műegyetemi tanár jelentette be a nyilvánosságnak is a Magyar Értelmiség Szervezeteinek Bizottsága megalakulását. A kontárkérdést orvosi szempontból Verebély Tibor egyetemi tanár, ügyvédi szempontból Murányi László, a Nyíregyházai Ügyvédi Kamara elnöke, mérnöki szempontból Schmitterer Jenő, a Budapesti Mérnöki Kamara alelnöke, gyógyszerészi szempontból pedig Tauffer Gábor, a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület alelnöke ismertették és elhatározták, hogy a kir. kormányhoz részletes javaslatot terjesztenek elő a kontárkérdés egységes törvényi rendezésére. A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. Ügyvéd kártérítési felelőssége. Azért a kárért, amelyet a károsult az ügyvédnek a hivatalos eljárásban való cselekvéséből vagy mulasztásából kíván érvényesíteni, az ügyvéd az 1874. évi XXXIV. tc. 71. §-a szerint csakis akkor felelős, ha a kárt cselekvéssel vagy mulasztással akár szándékosan, akár vétkes gondatlanságból okozta, amennyiben az törvényszerű jogorvoslattal már elhárítható nem lenne. Az ügyvéd kártérítési felelősségének ez a külön szabályozása már egymagában kizárttá teszi azt, hogy az adott esetben, amidőn a felperes a kártérítési követelését az alperessel, szintén mint volt jogi képviselőjével szemben és a megbízás idejéről érvényesíti, a felelősség kérdése — túlmenően az előbb kiemelt törvényes kereteken — akár a véletlen kártételre vonatkozó jogszabályok alapul vételével, akár pedig abból kiindulva döntessék el, hogy az alperes eljárásában egyébként valamely fegyelmi vétség megvalósítására alkalmas tényállás felismerhető-e? Ezért alaptalanok felperesnek azok az érvelései, amelyekben anyagi jogszabálysértést vitat a fellebbezési bíróság döntésével szemben a miatt, hogy nem áll-e meg az alperes kártérítési felelőssége legalább is az előbb kiemelt okok valamelyikénél fogva? A tényállást illetően a Pp. 534. §-a szerint figyelembe vehető támadást a felperes csupán az ellen az ítéleti megállapítás ellen terjesztett elő, hogy az alperes tévesen az ő kezéhez kézbesített árverési hirdeményből a felperes érdekeltségét meg nem állapíthatta és hogy ezt a hirdetményt a felperes újabban megbízott jogi képviselőjének az árverést megelőzően kiszolgáltatta. Olyan megállapítás azonban, hogy az alperes az árverési hirdetményt a felperes újabb jogi képviselőjének kiszolgáltatta, sem a fellebbezési bíróság ítéletében, sem az abban felhívott elsőbírói ítélet indokolásában nincs. A panasznak ebben á részében tehát azért nincsen tárgya. Az elsőbíróság ítéletében felvett azt a megállapítást pedig, hogy az árverési hirdetményből a felperes érdekeltsége ki nem tűnnék, a fellebbezési bíróság nem tette magáévá, mivel a fellebbezési bíróság az alperes felelősségét e részben a miatt látta kizártnak, mert a téves kézbesítés az 1874. évi XXXIV. tc. 41. § III. bekezdése szerint számított határidő letelte után történt ós a kézbesítés körüli téves intézkedésre a felperes maga szolgáltatott okot azzal a mulasztásával, hogy újonnan megbízott jogi képviselőjót az eljáró bírósághoz be nem jelentette. (Kúria 1934. március 8. P. VI. 3365/1933. Elnök: Térfi; előadó : Kerekes.) Sajtószemle. A Polgárjogi Határozatok Tára Egységes szerkezetben. A kir. Kúriának összes elvi határozatai, jogegységi- és teljes-ülési döntvényei szakonként csoportosítva. Összeállították : Bernharci Miksa és Vekerdy Géza budapesti ügyvédek. — Szerencsés gondolatot valósítottak meg szerzők, midőn a most már az ezret meghaladó elvi határozatokat egységes szerkezetbe foglalták. Egy kön}rvben találjuk meg az elvi határozatokat és nem kell a különböző döntvénytárakból kikeresgélnünk, De ennél is nagyobb előnye, hogy az összes határozatok szakonként vannak összeállítva, és a könyv végén betűsoros tárgymutató és forrásmutató tünteti fel, hol találhatók meg az egyes határozatok, így például az ügyvéd szónál 17 elvi határozatra utal a tárgymutató, amely határozatok túlnyomórészt az ügyvédi díjakra vonatkoznak. A forrásmutatóban minden egyes törvényszakasz fel van tüntetve, melyre valamely elvi határozat vonatkozik. Például a Keresk. Törvény 178. §-nál a forrásmutató utal a 334. számú elvi határozatra, mely a közgyűlés helyének kérdésével foglalkozik. A forrásmutató a Magánjogi Törvénykönyv javaslatot is felöleli, tehát ezen §§ szerint is fel vannak dolgozva az elvi határozatok. Maguk a határozatok mellett utalás történik a törvényi és rendeleti joganyagra és illetve a Magánjogi Törvénykönyv javaslatára. Ne ragasszon bélyeget az OÜSz kiadványa jelzéssel ellátott ügyvédi vétívekre, mert azok 'portómentesek. Ne lopja az idejét az alperesi véti veknek a bíróságnál való kutatásával, hanem vegye igénybe az ügyvédi vétíveket, mert ezek révén minden önt érdeklő kézbesítésről a netán hiányzó eredeti vétívet tökéletesen pótló vevény-másodpéldány útján kap azonnali értesítést. Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. 3. (Tel.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája : Ábrái V.