Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 9. szám - A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. - Az ügyvéd felelőssége jelöltjének intézkedéseiért

9. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 37 Jelentkezéseket elfogad clr. Ruhmann Emil. a Magyar Jogászegylet ügyvezető titkára (m. kir. Kúria, Telefon 21-5-72) és dr. Geó'cze Bertalan, az I. L. A. magyar csoportjának titkára (V., Báthory-u. 3. Telefon : 26-2-27). Tagsági díj a Jogászegyéleti tagsági díjon felül évi 8 pengő. A Magyar Jogászegylet elnöksége. Ügyvédi Egyesületek. A Budapesti Ügyvédi Kör február 22-én folytatta a vitát a részvénytársaság igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainak felelőssége kérdésében. Az első felszólaló Doroghi Ervin volt, aki abból indult ki, hogy az igazgatóság és felügyelőbizottság funkciói a gyakorlatban annyira eltávolodtak attól a feltevéstől, amelyből a kereskedelmi törvény szerkesztői kiindultak, hogy a törvény felelősségi rendszerét rájuk, súlyos igazságtalanságok veszélye nélkül, alkalmazni nem is lehet. Ennélfogva a helyes megoldást nem a mai törvény alapján állva kell megkeresni, hanem le kell vonni a több évtizedes fejlődés során kialakult helyzet következményeit. A működési körök tényleges megoszlása szerint különböztetni kell az ügyvitelt intéző ügyvezető igazgatók felelőssége és a kizárólag tanácsadási és ellenőrzési működést kifejtő igazgatósági tagok felelőssége között. Ahol pozitív törvény vagy alapszabálysértésekről, közgyűlési határozatokban megszabott korlátok tudatos áthágásáról és általában rosszhiszemű eljárásról van szó, ott természetesen a különböztetés szüksége elesik : itt a legmesszebbmenő felelősség megállapítása indokolt, bármilyen funkciót teljesítsen is az illető szerv. Ahol azonban mulasztásért vagy mások cselekedeteiért való felelősség kerül szóba, a károkozásban való aktív közreműködés nélkül, ott indokolt annak vizsgálata, hogy az élet felfogása szerint szokásos és az adott esetben megkívánható gondosság mértékét kifejtette-e az illető igazgatósági tag vagy sem. A kérdésnek ilyen formulázása nemcsak az aktív igazgató és a tanácsadásra és ellenőrzésre szorítkozó igazgatósági tagok közti különböztetést, hanem az egyes igazgatósági tagok felelősségi mértéke tekintetében is az igazságosság és méltányosság szemmeltartásával való individualizálást enged és kíván meg. Örvendetes, hogy erre az individnalizálásra a kir. Kúria legújabb gyakorlata már módot ad, mégis félő, hogy a fennálló törvény alapján e kérdés megnyugtató módon nem lesz elintézhető és így az a i'észvényjogi reform keretében oldható meg leghelyesebben. A felszólaló által 1932-ben közzétett részvónyjogi novcllatervezet felelősségi rendszere is ezen az alapon épült fel. Az igazgatósági tanácstagok felelősségének ez az átalakítása elkerülhetetlenül szükségessé teszi azonban azt, hogy gondoskodás történjék a társaság ügyvitelének állandó szakszerű ellenőrzéséről, amelyre a mai félügyelŐbizottság nem alkalmas. Ennélfogva a felügyelőbizottságot eltörlendőnek p szakszerű revízióval helyettesítendőnek tartja. Utóbbi biztosítja a helyes prevenciót, amely összehasonlíthatatlanul fontoíjlbb a retorziónál, akár büntetőjogi, akár magánjogi felelősség alakjában nyilatkozzék is meg az utóbbi. Felszólaló nem híve a jogszabály-inflációnak, de ez nem jelenti azt, hogy megoldásra teljesen érett részletkérdések reformjától is elzárkózzunk, ha ez a reform a közönség védelme és a változott viszonyokra nem illő törvénybeli szabályozás alkalmazásával járó igazságtalanságok elkerülése végett szükségesnek látszik. Pethő Tibor kir. törvényszéki bíró a részvénytársasági igazgatók felelősségét fejtegetvén, abból indult ki, hogy a részvénytársasági igazgatók, mint a társaság megbízottjai tekintendők, kik jogosítva vannak arra, hogy akár saját személyükben végezzék a társaság ügykezelését, akár pedig, hogy meghatalmazottak, illetve segédszemélyzet útján gondoskodjanak az ügyek viteléről. Ennek folytán ama bírói gyakorlatnak, mely szerint az igazgatóság feladata «a társaság irányítása és az általános ellenőrzés)), eltekintve attól, hogy ilyen rendelkezés a Kt.-ben nem foglaltatik, még azért sem felel meg a kereskedelmi jog szellemének, mert az igazgatóság felelőssége az ügykezelés terén nem más, mint a megbízó szervnek felelőssége a megbízottjaiért. Ez alapon részletesen ismertette az igazgatósági tagok felelősségét, amely nagyjában azonos azzal a felelősséggel, amit a bírói gyakorlat eddig követelt a társasági igazgatósági tagjaitól, végeredményében azonban mégsem olyan labilis és a mindenkori gazdasági viszonyok hatásának kitett szemlélet, mint amilyen a bírói gyakorlat ama elve, hogy az igazgatóság feladata az irányítás és általános ellenőrzés. Nézete szerint a legújabb bírói gyakorlat teljesen megfelel a Kuncz-féle organikus részvény jogi reformtervezetnek, mely a mai igazgatóság helyett igazgatótanácsot ós igazgatóságot kreál ós míg az előbbi feladata az irányítás és általános ellenőrzés, utóbbi feladata az ügykezelés lenne, melyet azonban az igazgatóság ma nem valósít meg. A bírói gyakorlatot nem tartja alkalmasnak arra, hogy az igazgatóság felelősségét a régi gyakorlattól eltérően a hozandó törvények szellemében megváltoztassa, mert nincs módjában, hogy a kilátásba helyezett új szabályozásnak leglényegesebb alkotását: a kötelező revíziót kötelezővé tegye, n ár pedig e nélkül a társasági igazgatóság felelősségének a mai tényleges helyzet alapulvétele mellett való végleges tisztázása eredményre nem vezethet. Tekintve, hogy a bírói gyakorlat már a mai tényleges helyzet szemléletéből kiindulva dönt a konkrét esetekben, mely döntések azonban nem pótolhatják az államhatalomnak e kérdésben szükséges kodifikációs megnyilvánulását, a részvényjog organikus reformját a Kuncz-féle tervezet alapulvétele mellett, a törvényhozás legsürgősebb feladatának tekinti. Ne lopja az idejét az alperesi vétíveknek a bíróságnál való kutatásával, hanem vegye igénybe az ügyvédi vótíveket, mert ezek révén minden önt érdeklő kézbesítésről a netán hiányzó eredeti vétívet tökéletesen pótló vevény-másodféldány útján kap azonnali értesítést. A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. Az ügyvéd felelőssége jelöltjének intézkedéseiért. Az ÜET. 71. §-a értelmében az ügyvéd a cselekvése vagy mulasztása által szándékosan vagy vétkes gondatlanságból okozott kárért tartozik kártérítéssel. A jelen esetben nincs tényként megállapítva, sőt állítva sincs, hogy a másodrendű alperes ügyvéd előre láthatta volna, hogy ügyvédjelöltje, a szóban lévő végrehajtási eljárással kapcsolatban a felperes lezárt üzleti és ezen át megközelíthető műhely helyisége kulcsát el fogja vinni magával; tehát nincs az ő részén vétkes gondatlanság abban, hogy nem adott a jelöltjének ellenkező értelmű utasítást. Az ügyvédjelölt tanú vallomása az, hogy ő a kulcsot a felperes üzletvezetőjének a hozzájárulásával vitte el. Nem lényeges, hogy ez a tény való-e? A másodrendű alperes vétkességének a megállapítása 'kérdésében az a lényeges, hogy milyen értelmű felvilágosítást kapott jelöltjétől. A másodrendű alperes (az ügyvéd) azt állítja, hogy neki az ügyvédjelöltje a vallomásának megfelelő jelentést tette másnap reggel. Az ellenkezőt, mint a kereset jogalapjához tartozó tényt, a felperes volt köteles bizonyítani. De tényként nincs megállapítva, hogy a jelentés más lett volna. Ehhez képest pedig nincs gondosság elmulasztás abban, hogy a másodrendű alperes másnap reggel nem rendelte el a kulcs visszaadását. Az pedig nem vitás, hogy ezután a felperes, illetve megbízottja magával a másodrendű alperessel a kulcs visszaadása tárgyában nem érintkezett, hanem 1930. november 27-én is és 28-án is a jelölttel, és ő tőle kapta vissza a kulcsot. Végül a tényállás szerint a szóban lévő üzlethelyiség sem november 27-én, sem november 28-án nem volt rendőri őrizet alatt. A felperes egyszerűen lakatossal felnyittathatta volna. A rendőri őrizet alá helyezés csak november 28-án este történt, amikor a ténymegállapítás szerint a felperes emberei teherkocsival jelentek meg, az üzletből ingók elszállítása végett. De ismét nincs bizonyítva, hogy a másodrendű alperes vagy tudatával más a rendőrszemnek olyan utasítást adott volna, hogy a felperest ne bocsássák be az üzletbe. így ha az őrszem ellenkezően cselekedett, nem vehető a másodrendű alperes terhére. Egyébként helyesen mondta ki a fellebbezési bíróság közömbösnek azt, hogy az elsőrendű alperes (háztulajdonos) bérkövetelése erejéig az ő törvényes zálogjogával terhelt ingóságok egyrészét a felperes már 1930. november 28-án este el akarta szállítani és csak a rendőrség közbenjötte akadályozta meg ezt ; 1930. december hóban pedig el is szállíttatta és az 1931. március 27-én hozott, 5/13. számnál csatolt ítélettel köteleztetett is azok visszaszállítására. A kifejtetteknél fogva a másodrendű alperes vétkes gondatlansága hiányában a keresetnek vele szemben való elutasítása megokolt. (Kúria 1934. január 24. P. VI. 3340/1931. Elnök : Tcrfi ; előadó : Antalfy.) > Gondnokság alá helyezési eljárás alatt álló egyén is adhat perek vitelére megbízást. A gondnoksági perben az első és fellebbezési bíróság ítéletének egybevetett értelme sze-