Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 8. szám - Vita a felsőházban a községi jegyzők magánmunkálatairól. [1. r.]

U(jrYVJbUl KUZ.L.U1NY 8. SZAM. a községi jegyző bármennyi ellenszolgáltatás fejében sem fogadott el magánmunkálati megbízást azért, mert a fél által adni kívánt utasítást erkölcsi szabályokba ütközőknek és az illető megbízó családja ellen elkövetett merényletnek tartotta. Aki közelebbről ismeri a viszonyokat, az kénytelen elismerni, hogy ez a magánmunkálati ügykör annyira körül van bástyázva még jogi biztosítékokkal is, hogy itt igen kevés a veszedelem. Az egyszerűsítési törvény egyik végrehajtási rendelete, a jegyzői Ügyviteli Szabályzat egészen részletesen körülírta a magánmunkálatok körét, taxatíve felsorolja, hogy miben szabad a községi jegyzőnek eljárni, ha másban jár el, az fegyelmi vétség. A tarifa, amit egyes vármegyei törvényhatóságok állapították meg, általában alacsony és ki van téve közszemlére a jegyzői irodában. Minden falusi ember ellenőrizheti, hogy a jegyzője nem számít-e fel többet a megengedettnél : a jegyzőnek sorkönyvet kell vezetnie és másolati nyugtát kell adnia, aminek eredetije ott van a sor könyvben, ez a legjobb ellenőrzés a jegyzőivel szemben. Ki van mondva, hogy szegényeknek a községi jegyző ingyen köteles a munkálatokat ellátni ; ki van mondva, — és ezt nem kicsinylem le annyira, mint t. barátom — hogy a jegyző egyáltalán nem készíthet magánmunkálatokat olyan ügykörben, melyben neki hivatalos hatósági személyként kell később eljárnia. Megállapítják a jogszabályok a jegyzők kártérítési felelősségét az elkövetett hibákért és a fegyelmi felelősséget. Ezek olyan garanciák a falusi lakosság érdelvében, aminőket semmiféle más megoldás nem nyújthat. Az, ami látszólag visszatetsző, hogy az a falusi jegyző, aki a falu közönségének vezetője, egyúttal magánmunkálatokat is teljesít, bizonyos fokig előny, mert az az ember teljesíti ezeket a magánmunkálatokat, akinek munkája nyilt könyv a falu közönsége előtt, akinek működését látják reggeltől estig, akinek minden hibája, visszaélése kiderül, mert azokat letagadni nem lehet. Éppen abban van a jegyzőnek a fokozott — hogy úgy mondjam — erkölcsi felelőssége, hogy a közönség állandó kontrollja alatt van. Ha elkövet is a jegyző nemcsak hanyagságot, hanem, mondjuk, visszaélést, •— mindnyájan emberek vagyunk — kérdem : sohasem követtetik el visszaélés a jegyzőnél magasabb rétegekben is, vegyük akár a közigazgatást, akár az ügyvédkedést, akár a közéletnek bármelyik ágát is? Merem állítani, gyakorlati tapasztalatból, hogyha akár a vármegyék, akár pedig a belügyminisztérium visszaélést tapasztalt éppen a magánmunkálatok körül, ha azt tapasztalta, hogy a községi jegyző hivatalos tennivalóit a miatt mulasztja el, mert magánmunkálatot teljesít pénzért, akkor azt a jegyzőt a legsúlyosabban büntették fegyelmileg. Hiszen a magánmunkálat szabályozásánál az egyik fődirektíva az, hogy magánmunkálatot a jegyző csak hivatalos tennivalóinak elhanyagolása nélkül teljesíthet. Méltóztassanak elhinni, hogy a jegyzőnek ez az általam itt most röviden bemutatott jogi, erkölcsi, anyagi és fegyelmi felelőssége nemcsak papíron van meg, hanem élő valóság is. Beszédem végére jutottam, konklúzióm a következő. A magánmunkálat a jegyző legális joga, de legális szerzett jog a községi lakosságnak is. Ezt a magánmunkálatot egy tollvonással egyszerűen eltörölni nem lehet. Nem lehet incidentaliter eltörölni, hanem csak kellő előkészítéssel és nagy körültekintéssel, akár a közigazgatási reform, akár pedig a jegyzői javadalmazás újból való szabályozása során. Még ha a jegyzői magánmunkálat kérdése érdemleges revízió alá kerül, sőt tovább megyek, még ha maguk a jegyzők követelnék is ennek eltörlését bizonyos kártalanítás fejében : én mint közigazgatási ember azt mondom, hogy az öszszes magánmunkálatokat nem lehet eltörölni. Eevízió alá lehet venni az ügykört, szelektálni kell — ez a revízió során megtörténhetik és Pap József t. barátommal együtt talán mindketten megérjük — megfelelő taxációval teljesen megnyugtató megoldáshoz juthatunk abban a tekintetben, hogy bizonyos ma megengedett magánmunkálatokat teljességükben, másokat bi-= zonyos értékhatáron felül el lehet venni a jegyzőktől. Sőt még abba is szívesen belemennék, hogy a jegyzők a megmaradt magánmunkálatot, amelyet a jövőben is el kell látniok, díjtalanul teljesítsék ós legfeljebb bizonyos illetékben vagy az okmányokra ragasztható bélyeggel történjék lerovás. De — ismétlem — az egész magánmunkálatot nem lehet kellő előkészítés nélkül eltörölni. Hivatkozhatom a t. Felsőház minden tagjára, hogy a mai idők, a mai nehéz pénzügyi és gazdasági helyzet legkevésbbé sem alkalmasak akár arra, hogy a jegyzői magánmunkálat eltörlésével — illetőleg a jegyzők kártalanításával — a községek vagy az állam terhét szaporítsuk, akár pedig arra, hogy a falusi lakosság különben is meglévő súlyos helyzetét a jogsegély megdrágításával nehezítsük. (Folyt köv.) Ügyvédi Egyesületek. A Budapesti Ügyvédi Kör előadássorozatot rendez a részvénytársaság igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainak felelőssége. kérdéséről, amelynek bevezető előadását február 15-én György Ernő, az OHE igazgatója tartotta meg. Előadó az utóbbi években kialakult bírói gyakorlat részletes ismertetése kapcsán mutatta ki, hogy a korábbi gyakorlathoz képest minden vonatkozásban sokkal szigorúbb felfogás érvényesül. Különösen a K. T. 187. §-ában körvonalazott kötelesség elmulasztása esetén találkozunk oly döntésekkel, amelyek az igazgatósági tag felelősségét az ügyvezető igazgatók csalárd eljárása esetén is megállapítják, nem tekintik mentesítő körülménynek sem az igazgatóság tagjainak járatlanságát, de bizonyos esetekben még azt sem, hogy a társaság ügyvezetése ellenőrzés alatt állott. Lényeges jelentőséggel bír az igazgatósági tag felelőssége szempontjából a közterhekért való felelősség kérdése, amely fennáll a forgalmi adóért és társadalombiztosítási járulékokért, valamint a készpénzben lerovandó illetékekért is. A bírói gyakorlat ily irányú alakulásában előadó felfogása szerint lényeges szerepe jut az inflációs időket követőleg fellépő gazdaság- ós jogpolitikai meggondolásoknak. Ha e részben azt nézzük, hogy a magyar részvénytársaságok a jelenlegi súlyos válságsorán hogyan állották meg helyüket, úgy mrgá]lapíthatjuk, hogy a magyar részvénytársasági szervezet általában sokkal ellenállóképesebbnek bizonyult a külföldinél úgy az esetek száma, mint azok gazdasági jelentősége tekintetében. A magyar gazdasági élet egészséges üzleti és erkölcsi felfogásán kívül jelentőséget tulajdonít itt előadó annak a körülménynek is, hogy az összeomlások megelőzését szolgáló revízió a magyar részvénytársasági szervezetben már a múltban is széles körben érvényesült, egyfelől a Pénzintézeti Központ révén a hitelszervezetre vonatkozólag, másfelől abban az irányító ós ellenőrző tevékenységben, amelyet a magyar hitelszervezet fejt ki az iparvállalati érdekeltségeinél. Ha azokat a viszonylag kisebb számú eseteket vesszük vizsgálat alá, amelyeknél a részvénytársaságok fizetésképtelensége mégis bekövetkezett, úgy az elmúlt évek statisztikája az OHE adatszolgáltatása alapján azt mutatja, hogy a fizetésképtelenné vált részvénytársaságoknál lazább erkölcsi felfogás és a gazdasági jóvátételre irányuló kisebb készség mutatkozik, mint az egyéni felelősség alapján álló cégeknél. Amíg általában a kényszeregyésségi ügyeknek 15 °/0-ában lett csőd, a részvénytársaságok kényszeregyességeiben a csődök arányszáma a 35 %-ot érte el. Előadó ismerteti a legújabb külföldi jogalkotás idevágó rendelkezéseit, így különösen az angol társasági jognak és az 1933. évi amerikai Securities Act-nek a prospektus-adatok helyessége tekintetében megállapított rendelkezéseit. A kérdés lényege tekintetében előadó szerint vagy oly felfogás képzelhető, amely az igazgatóság és felügyelőbizottság tagjainak a megfelelő teljes szabadságot biztosítja, a K. T. mai rendelkezéseinek szellemében, s ezzel szükségképpen a fokozottabb felelősségnek kell együtt járnia, vagy a szabadságot bizonyos intézményes korlátozások szűkítik, így elsősorban a revíziónak a részvénytársaság életműködésébe való beállításával, valamint az igazgatóság és felügyelőbizottság hatáskörének átépítésével. Ne dobja ki a pénzét a méregdrága postai kézbesítésekre, hanem rendeljen azonnal 100 darab ügyvédi vét ívet. Ne felejtse el az ügyvédi vétívet a bírósághoz való benyújtás előtt kitölteni az ön által ismert adatokkal (1., 2., 3. számú rovatok). Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u.3. (Tel.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája: Abrai V.