Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 37. szám - Dési Géza az ügyvédkérdésről. - Részlet a Nyugdíjintézet képviselőházi vitája folyamán tartott beszédéből - A szegényvédelem túltengése

37. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 149 nek egyáltalán nem szabad figyelembe venni, vájjon tehetős, vagy szegény vádlottról van-e szó és a legnagyobb lelkiismeretességgel látjuk el a védelmet, hiszen — ismétlem — elképzelhető-e magasztosabb feladat, mint a bajbajutott ember önzetlen megsegítése s az állam részére nyújtott eme ingyen-szolgáltatás viszonzásaképpen az ügyvéd részéről semmi mást nem kérni, mint hivatásunk megbecsülését. Annál fontosabb és a sérelemmel arányban álló súlyosabb probléma a polgári ügyekben történő 'pártfogói kirendelések, amelyeket a Kamara a bíróságok és hatóságok olyan megkeresésére eszközöl, amelyekben a szegénységi bizonyítványt a bíróság már elbírálta. Ez az utóbbi eset főleg az, amelyről az ügyvédi közérdek sok jeles harcosa már kötetekre menő tanulmányt írt és indítványokat tett, — meg kell azonban állapítanunk, hogy a legtöbb indítvány abban csúcsosodott ki, — hogy a szegényvédelem díjaztassék, vagy azért az állam részéről egyéb ellenérték adassék (pld. adóbeszámítás). Ha azonban arra gondolunk, hogy Rendtartásunk megalkotása idején : a boldog és gazdag Nagymagyarország kormányai a szegényvédelem díjazásától tartózkodtak, akkor csak hiú ábránd lehet ezt hazánk mostani viszonyai között eredménnyel kívánni, — sőt nem lehet vitás az sem, hogy előreláthatólag még hosszú időn át gondolnunk sem lehet arra, hogy a kérdés ebben a formában megoldatni fog. Márpedig a kérdés — éppen az ügyvédség mai helyzetében — a mostani rendezetlenségében nem maradhat meg! Éppon azért igénytelen nézetem szerint másutt kell megfogni a kérdést, éspedig ott, hogy a szegénységi bizonyítványok kiadásában van a hiba. Megkíséreltem a kérdés megoldását valami^ vei előbbre vinni : városunk közigazgatási bizottságának félévi jelentőséhez az igazságügyi tárcát érdeklő több kiegészítést célzó indítványt nyújtottam be, többek között az egyiket éppen a fenti kérdésben, kifejtvén ebben, hogy tűrhetetlen már az az állapot, ami a szegényjoggal való visszaélés terén történik. Statisztikai adatokkal mutattam ki, hogy pld. a válópereknek csaknem 90 %-a szegény jogon vitetik és hogy ez nemcsak a kincstárra hátrányos, hanem az ügyvédekre is túlontúl terhes annyiban, hogy már-már ijesztő minden Kamaránál a pártfogói ügyvédek kirendelésének száma, elannyira, hogy akárhány Kamaránál évenként ugyanazon ügyvédre 8—10 ilyen ingyenes pártfogói kirendelés esik és hogy mit jelent ez különösen a válóperekben a Te. rendelkezései folytán, azt csak az tudja méltányolni, aki ilyen ingyenmunkával napokat és heteket eltölt. Teljesen tévesnek mondottam indítványomban azt a nézetet, hogy az ingyenvédelmek fcűltötígéséijek oka a mai gazdasági viszonyokban keresendő, hanem a hiba a szegénységi bizonyítványokkal való rissmélésben van. A közigazgatási bizottság felterjesztésére az Igazságiigyminiszter most igen megszívlelendő választ adott s ebben azt mondja, hogy: «ezel< a köztudott visszaélések a szegénységi bizonyítványok kiállítása körül országszerte mutál koznak és foglalkoztatják is a minisztériumot egy olyan törvény javaslat megszerkesztése irányában, amely a szegénységi bizonyítványok kiadásának megszorításával ezeket a visszaéléseket lehetetlenné tenné.» Hozzáteszi azonban a miniszter azt is, — és ez a legfontosabb — hogy a visszaélések nagyobb része nem a törvény hiányos voltára vezethető vissza, hanem arra, hogy az illetékes hivatalok túlenyhén kezelik ezt az ügyet és engedékenyen adnak szegénységi bizonyítványokat. Ha pedig maga az igazságügyminiszter ilyen megállapítást tesz, akkor máris adva van az ügyvédi kar kötelessége : kíméletlenül és a legerélyesebben utána kell járni azoknak az eseteknek, amikor gyanú merül fel arra nézve, hogy a szegénységi bizonyít vány «túlengedékenyen», jól magyarul : a valóságnak meg nem felelő adatokkal, vagy tartalommal lett kiállítva. Akkor sikerül majd végére járni ezen anomáliának. Forgács Dezső, a Miskolci Ügyvédi Kamara titkára. Országos Ügyvédszövetség. Az Országos Ügyvédszövetség igazságügyi szolgálatai rendkívül ötletes és célszerű naptárral lepték meg a jogászközönsóget. A naptár tartalmazza az 1935. év törvényhozási naptárát, feltüntetve abban a törvényhozási szünetet is, az 1934. és 1936. év naptárát, egy öröknaptárt, melynek segélyével az 1583—3499. évekre bármelyik napra egy pillanat alatt megállapítható, hogy az a hét melyik napjára esett, tartalmazza ezenkívül teljesen újszerű, áttekinthető összeállításban a peres ügyvédi díjszabást, az illetékskálákat, a beadványi ós jegyzőkönyvi illetékeket, végül a határozati illetékeket. Az igen ízléses kiállítású naptár tájékoztat egyúttal az Országos Ügyvédszövetség közérdekű igazságügyi szolgálatairól, megtudjuk ebből a tájékoztatásból, hogy az Országos Ügyvédszövetség nem kevesebb, mint hét közérdekű igazságügyi szolgálatot létesített már, éspedig a bírósági gépírószolgálatot, az ügyvédi vótívszolgálatot, a bírósági iratbetekintési szolgálatot, a bírósági liftszolgálatot a bírósági fotókópiái szolgálatot, az Országos Ügyvédmúzeumot és végül a bírósági árusítási szolgálatot. A magyar ügyvédségnek becsületére válik, hogy a mai súlyos helyzetben is mily komolyan fogja fel az ügyvédségnek azt a hivatását, hogy a segítőfaktora a bíróságnak és az igazságszolgáltatásnak egyik egyenrangú tényezője. A naptár az Országos Ügyvédszövetségnól rendelhető meg. Az Ügyvédjelöltek Országos Szövetsége kéri mindazokat az ügyvédeket, akik irodájukban jelöltet kívánnak alkalmazni, forduljanak az Ügyvédjelöltek Országos Szövetségéhez (V., Szemere-u. 10., földsz., délelőtt 11—l-ig). A Szövetség állásközvetítő akciója hosszú ideje közmegelégedésre működik. A Szövetség nyilvántartást vezet az elhelyezkedni kívánó jelöltekről a kor, joggyakorlat, nyelvtudás és fizetési igények pontos feltüntetésével és a hozzá forduló ügyvédek kívánságához képest a legmegfelelőbb jelöltet küldi ki. Pantheon Advocatorum Artiumquc. Országos Ügyvédszövetség Országos Ügyvédmúzeuma. A kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem ez idén 300. tanévét nyitottá meg. Az Országos Ügyvédmúzeum bizottsága még a mult év folyamán úgy határozott, hogy az egyetem régi nagy jogi oktatóinak emlékezetére előadássorozatot tart. Ezen előadásokon való részvételét az egyetem jog- és államtudományi kara a következő levélben jelenti be : «A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem jog- és államtudományi kara. 8098/1933/84. d. sz. Tekintetes Országos Ügyvédmúzeumnak Budapest. A Pázmány Péter Tudományegyetem jog- és államtudományi kara hálás érzésekkel köszöni az Országos Ügyvódmúzeum tisztelt Vezetőségének azt a lelkes üdvözlést, amelyben Karunkat az egyetemnek a Csehszlovák állam ellen sikerrel lefolytatott birtokpere alkalmából részesíteni méltóztatott. Jól esik éreznünk, hogy az ország jogásztársadalma elismeréssel kísérte azt a harcot, melyet Karunk tagjai, Egyetemünk kiküldöttei és hivatalos jogvédői igazunkért a nemzetközi bírói fórumok előtt vívtak. A lefolytatott nagy per tárgyi emlékeinek a Múzeumban való letétele iránti előterjesztett kérelmét Karunk meleg pártolással dr. Angyal Pál e. i. Hektor Magnificusnak, a per vitelére kirendelt főmegbízottnak adta ki. Engedje meg a Tekintetes Vezetőség, hogy őszinte rokonszenvünket fejezzük ki ama szép kezdeményezéssel szemben, hogy egyetemünk jubileumának tiszteletére régi nagy jogi oktatók emlékezetére előadássorozatot méltóztatik tervezni. Előre is kijelentjük hajlandóságunkat arra, hogy az előadássorozat ban, amennyiben annak szüksége felmerülne, készséggel közreműködünk stb. KII ne: Ödön s., k., a Jog-és Államtudományi Kar e. i. dékánja.» A jogi kar illetékes professzoraihoz megkeresést intéztünk, hogy három évszázad történeti távlatából emeljék ki és világítsák meg előttünk régi nagy jogi oktatóink emlékét. Boda Ernő. Szemelvények a kir. Kúria Ügyvédi Tanácsának gyakorlatából. A lajstromba felvett ügyvéd ellen a felvételt kizáró ok alapján a kizárás csak fegyelmi eljárás útján mondható ki. Az Ürts. 7. §-ának utolsó bekezdése kimondja, hogy ha az ügyvédek lajstromába felvett ügyvéd ellen később merülnek fel oly adatok, amelyek a felvételét kizárták volna, vagyis amelyek miatt a felvétel már eredetileg megtagadandó lett volna, a kizárás csak rendes fegyelmi eljárás útján mondható ki. Ez a törvényhely nyilvánvalóan azért tette függővé a fegyelmi eljárási szabályoknak