Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 34. szám - Lefoglalható-e a jelzálog tulajdonosának a megszűnt jelzálogjog ranghelyével való rendelkezési joga?

34. SZÁM. ÜGYVEDÍ KÜZLONY VII. Az előzőkben kifejtett indokolás alapján a következőkben foglalom össze javaslataimat : 1. Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet 1935. január hó 1-én térjen át az eddigi várományfedezeti rendszerről az ú. n. tőkefedezeti vagy a tőkével fedezett kiosztórendszerre, mely 1985. január 1-től 1944. december 31-ig terjedően 10 évi új várakozási időt (karenciát) állít fel és ezen idő alatt az igényjogosultaknak a jelenlegi matematikai táblázatban foglalt szolgáltatással szemben minimális havi 75 V szolgáltatást nyújt. A 10 évi karencia letelte után, vagyis 1945. január hó 1-től kezdődően pedig havi 100 pengő nyugdíja legyen minden igényjogosultnak. 2. A nyugdíj intézeti járulék 1935. január hó 1-től kezdve tíz éven évi 100 pengőre szállítandó le. 3. Annak az ügyvédnek, aki a lejárt évi járulékot írásbeli felszólítástól számított egy óv alatt meg nem fizeti, ellátási, illetve nyugdíjigénye megszüntetendő és a megszűnés időpontjától kezdődően az ügyvédi kamarának az évi járulékokért való felelőssége törlendő. 4. A szolgáltatás, illetve nyugdíj összege annak a körülménynek fig}'elembe vétele alapján állapítandó meg, hogy az ügyvéd az ellátásra, illetve nyugdíjra vonatkozó igénynek megnyíltakor hány évig volt az intézetnek fizető tagja. Székely Adolf. K ^ Lefoglalható-e a jelzálog tulajdonosának a megszűnt jelzálogjog ranghelyével való rendelkezési joga? A kir. Kúria egy konkrét üggyel kapcsolatosan a közelmúltban foglalkozott ezen kérdéssel. A Pk. V. 3214/1938. sz. végzés nemlegesen dönti el e fontos jogkérdést. A döntés indokolása rövidesen az, hogy az 1927 : XXXV. tc. 17., 18., 19., 22. §-ai, valamint a 28,000/1929. I. M. sz. rendelet 7—10. §-ai szerint a ranghellyel való rendelkezés a tulajdonosnak fenntartott jog. A törvény indokolásából indul ki a kir. Kúria : «... a nem első helyen alapított jelzálogjoggal biztosított kölcsönök rendszerint az adósra kedvezőtlenebb feltételek mellett nyújtatnak s így az a hitelező, aki csak a maga kevésbbó jó ranghelyén számíthatott kielégítésre, meg nem érdemelt előnyhöz jutna, ha az első helyen bejegyzett jelzálogjog törlése után az első ranghelyre lépne elő, miért is a tulajdonos javára biztosítani kell azt a jogot, hogy bizonyos ideig a megüresedett ranghely előnyeit a maga javára használhassa ki s ezen az úton esetleg éppen a későbbi rangsorban bekebelezett terhesebb jelzálogjogtól szabadulhasson meg, okszerűen következik, hogy a ranghellyel való rendelkezés jogát a törvényhozásunk nem kívánta sem forgalomképes vagyontárgynak, sem oly jognak tekinteni, amely végrehajtási úton lefoglalható volna.» Az 1927 : XXXV. tc. értelmében jelzálogjogunk a fix, helyesebben a ranghely feletti rendelkezéssel korlátozott mozgó jelzálogjogok jogrendszerébe tartozik. Jogunkban az ingatlan terhei egy-egy értékzónát képeznek. Minden jelzálogjog ranghelye egy-egy értékzónát képvisel. Az értékzóna feletti rendelkezés mindenképpen a jelzálogtulajdonost illeti meg, de míg a jelzálogjog fennáll, a jelzálogos hitelező jogának épségben tartása mellel 1. A jelzálogjogtulajdoncst illető ez a jog nem más, mint a tulajdonjogból, mint a legfőbb jogi hatalomból folyó egyik rendelkezési lehetőség törvény által szabályozott megnyilvánulása. A jelzálogjog ranghelye biztosítja a jogosultnak, hogy abban az értékzónában, amelyet a ranghely elfoglal, kielégítést fog nyerni. Tehát a ranghely kielégítési lehetőséget, vagyoni értékel reprezentál. A kir. Kúria szerint a megszűnt jelzálogjog ranghelyével való rendelkezési jog a tulajdonos személyiségéhez kötött jog, amely jogügylet tárgya nem lehet. Ezen álláspont nyilván téves, mert a fent idézett törvény és rendelethely éppen azért, tartja fenn a ranghely feletti rendelkezés lehetőségét a tulajdonos számára, hogy az ingatlanvagyon mobilizációját elősegítse és a ranghelyben inkorporált értéket jogügylet tárgyává tegye. A Jt. 18. §-a világosan kimondja, hogy a megszűnt jelzálogjog ranghelyével a megszűnés, illetve lemondás terjedelmében a jelzálogtulajdonos rendelkezhetik. Ugyanezen törvényhely második bekezdéséből pedig az tűnik ki, hogy a régi jelzálogjognál nem terhesebb új jelzálogjog alapítása megengedett. Ha a jelzálogjogtulajdonosnak, mint nyilvénykönyvi előzőnek, jogában áll a megszűnt jelzálogjog ranghelyével új jelzálogjogot létesíteni, akkor önként folyik, hogy hitelezőit is meg kell hogy illesse ezen jog. Telekkönyvi jogrendszerünk és kényszerítő jogszabályaink rendszere és szelleme értelmében jelzálogjogot nem csupán a telekkönyvi előző engedélye alapján lehet alapítani, hanem bármely végrehajtható közokirattal éspedig ez utóbbi esetben a nyilvánkönyvi előző beleegyezésétől függetlenül. A Jt. nem tesz különbséget az eredeti ranghellyel alapított, vagy pedig a megszűnt jelzálogjog ranghelyébe lépett jelzálogjogok között, — legalább is cél szempontjából — tehát nyilvánvaló, hogy a jelzálogjog alapítás általános esetei nem csupán az originális jelzálogjogoknál, hanem a derivatív jelzálogjogoknál is kell, hogy hatályosuljanak. A kir. Kúria végzésének indokolása kimondja azt is, hogy a kitűzött és fent idézett törvényi célt hiúsítaná meg az a körülmény, ha a megszűnt jelzálogjog ranghelye lefoglalható volna. A törvényi cél nem lehet más, minthogy a jogügylet tárgyává tegye a ranghelyben megnyilvánuló értéket és ezen érték feletti rendelkezési jogot a tulajdonosnak biztosítsa. A törvény rendelkezéseiből, különösen annak indokolásából nem tűnik azonban ki, hogy a törvényhozó intenciója az lett volna, hogy forgalmon kívüli jelzálogjogot létesítsen a ranghely feletti rendelkezésből. A törvény intenciója szerint minden jelzálogjog megtartja eredeti ranghelyét. A hátrább álló jelzálogjog nem jut előnyöst bb helyzetbe, ha az előbb álló jelzálogjog megszűnik. De a törvényhozó nem biztosíthat a jelzálogadós részére olyan jogot, amely szerint hitelezői elől a kielégítési alapot elvonhassa. A megszűnt jelzálogjeg esetleg az ingatlan értékét meghaladó összegű lehet. A jelzálogtulajdonosnak ingatlanán kívül más vagyontárgya nincsen, de ezzel szemben számtalan hitelezője. Ez esetben előáll az a helyzet, hegy a rosszhiszemű jelzálogtulajdonos «strohmann»-on át saját maga részére rendelkezik a jelzálogjeg ranghelyében rejlő érték felelt, míg hitekzői sexrnrít sem kapnak, i A jelzálogjog ranghelyével való ily irányú rendelkezés nem lehet a törvény célja. Nem lehet a 1 örvény célja azért sem, mert az 1932 : IX. tc. 1. §-a szerint ilyen kielégítési alapelvonás hitelsértés bűntettét képezi. Ugyanazon cselekményt nem engedheti meg az egyik törvény, amidőn a másik törvény azt bűncselekménynek minősíti. Kétségkívül a jelzálogjog értékjog, mert a jelzálogjog ranghelye vagyonérték. Végrehajtást szenvedőt megillető vagyon pedig — a Vhn. 2. §-ban foglalt kivételektől eltekintve — bírói foglalás tárgyát képezi, tehát nyilvánvaló, hogy a végrehajtónak jogában áll ezen végrehajtást szenvedőt illető vagyonértékét ingóniódra lefoglalni. Álláspontom helyességének alátámasztásául hivatkozom Szladits «Dolegi Jog» című munkájának e kérdést tárgyazó részére, amely szerint fogalmilag a ranghely feletti rendelkezési jog végrehajtás alá vonása megengedett. A kir. Kúria döntését azzal is indokolja, hogy a ranghely feletti rendelkezési jog azért sem foglalható le, mert ezidőszerint még nincsen oly eljárási szabály, amely e kérdést rendezné. Szerény álláspontom szerint a kir. Kúria végzésbeli meggyőződésének helyessége ugyancsak erősen vitatható. Ha nincsenek megfelelő eljárási szabályaink, úgy e tekintetben is a kir. Kúriának és általában a bírói gyakorlatnak kell megfelelő jogszabályokat konstituálni. Nem lehet vitás, hogyha a végrehajtást szenvedőt egy ingatlanon opció illeti meg úgy az opció a hitelező által végrehajtás alá vonható. Voltaképpen az opció sem, más, mint egy rendelkezési lehetőség, tehát ha jogszabályaink az opció végrehajtás alá vonását megengedik, úgy nem zárhatják el a ranghely feletti rendelkezési jog lefoglalását sem. A Vht. 132. §-a ma is hatályos. A 132. § pedig kimondja, hogyha a végrehajtást szenvedő valamely ingatlan vagyonára vonatkozólag élők közötti jogügylet által szerzett jog foglaltatik le, a végrehajtató végzéssel feljogosítandó a lefoglalt jog érvényesítésére. A jelen esetben végrehajtást szenvedő jelzálogtulajdonos élők közötti jogügylettel szerzett joga, a jelzálogjog ranghelye képezné foglalás tárgyát. A ranghellyel való rendelkezés kétségkívül jogügylet, mert minden olyan jogi tény, amely alkalmas arra, hogy jogváltozást idézzen elő, jogügylet. Ebből pedig