Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 1. szám - Visszapillantás 1933. évre

IV. évfolyam. 1. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1934. jan. 6. ÖGYVEDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr, Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr, Kovácsy Dénes, dr. Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Visszapillantás 1933. évre. 1933 Szilveszter éjjelén írom e sorokat, pezsgőtlen és dáridómentes éjszakán, ahogy ez a ma ügy védj éhez illik. Bizony megint kétkedés és szomorúság sápítoz e sorokban, — mint tavaly ilyenkor az «Űjévi hidegben» — mikor seregszemlét tartok az elmnlt év jogéleti eseményei fölött. Ezúttal azonban igyekszem a remény rózsaszínével festeni reflekszióimat ; hátha van jogosultsága legalább a fanyar optimizmusnak. Ügy látom, az előző év ránkmaradt sárga öröksége : az országszerte uralgó ügyvédellenes hangulat ez évben vesztett erejéből. Nem mintha a jogkereső közönség rájött volna arra, hogy az ügyvéd a jogszabályok mai elefantiázisa mellett nemcsak szükségesség, de elsőrendű életszükségleté cikk, hanem egyszerűen, amint a régi orosz önkényuralmat merényletek enyhítették, az ügyvédellenes hangulatot leszerelte az ügyvédöngyilkosságok sorozata. Az anyagi végromlás veszélye sem fenyeget bennünket többé úgy, mint eddig. Már nem fekszi meg a tüdőt és lelket a bizonytalanság gázfelhője. Szolidaritásunk teremtő ereje létrehozta úri formák közt az ügyvédi menzát és az Ugyvédotthon gondoskodásából van már menhelye a hajléktalanoknak. Legyünk szerények; és nagy dolog ám ez ily metsző télidőben. Parlament előtt fekszik a törvényjavaslat a zugírászatról is. Igaz, ezután is ki fog siklani a paragrafus drótsövényei közt a díjtalanul gyógyító jog-kuruzsló? aki javasasszony módjára a jogtalanság ütötte sebet pókhálóval és meleg lenmagliszttel kezeli, mégis vigasztaló, hogy egy netaláni meglepő beismerés esetén kihágás helyett vétségben lesz marasztalható. Itt van aztán a kamarai közgyűlések reformja, a kisközgyűlés. Ez a reform hősi Rákos-mezejének és a népszerű Tattersall-nak kikapcsolásával lehetővé fogja tenni, hogy alkotmányos formák közt megnyilatkozhassék a háromezret meghaladó főre dagadt fővárosi ügyvédségnek igazi többségi akarata. Viszont belopakodott a készülő ' törvénybe, mint Eris mérges almája, a vagyoni cenzust teremtő jogfosztó korlátozás, mely a szavaKiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. zás jogát tagdíj és járulékok megfizetésétől kívánná függővé tenni. De mi nem akarunk a nyomor vámszedői lenni. Nem bizony. És ezért helyeseltük a gazdamoratóriumi rendeletek kibocsátását is. A nyomor azonban relatív fogalom és ezirányban — a gazdákon kívül is — egyes társadalmi osztályok kimagasló eredményeket produkáltak a legutóbbi esztendőkben. Hogyan egyeztessük tehát össze az aequitas hagyományos követelményével a kis vidéki fiskálisok, szűkölködő iparosok és eladósodott kereskedő-hitelezők rovására a nagybirtoknak adott kíméleti idő treuga dei-ét. Ám vannak tiszta és el nem homályosítható eredmények is az elmúlt esztendő termőfáján. És ezeket kettőzött örömmel kell köszöntenünk, mert a határainkon túl zajló harcias és pusztító jogrombolás az elmúlt évben nem éppen kívánatos gyümölcsöket érlelt. Kimaradt a nyugdíjtörvényből a bírák kényszernyugdíjazására vonatkozó rendelkezés, s így csorbítatlanul megóvatott az 1869 : IV. tc. nyújtotta lehetőség a független bírói igazmondásra. Nem haladtunk előre a szabadságjogok megnyirbálásának útján. Nem követtük sem közjogunk, sem magánjogunk átalakításában a ragályozó külföldi példát. Nálunk nem lett aktuális az anyagi és a már eléggé megtépázott alaki büntetőjog reformja. Nem készült sem új sajtótörvény, sem új törvény a tanszabadságról, a halálbüntetés kiterjesztéséről stb. Mindezen negatívumok nagyszerű eredmények és vétek, sőt több : hiba volna alábecsülni őket. Viharzó időkben az örök ideálokat romboló jogi forradalom szelétől elfordulva, már önmagában gyönyörű feladat: mmtetlenül megóvni a régi életképes fák lombkoronáit. Így legalább gyorsabb, könnyebb és simább lesz a visszatérésünk és a továbbjutásunk az emberi haladás sza badlélekzetű országút]án. Mert lehet divatos egy-két-három napig a krumpli virága is, de rannak virágok, amelyek sohasem mennek ki a divathói, Berend Béla.