Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 17. szám - Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről - Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről. Felszólalások a Magyar Jogászegylet és Budapesti Ügyvédúnió ankétjén

17. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 71 való képesítés egymagában még. nem kötelezi az ügyvédi kamarákat arra, hogy az illető jelöltet a kamara tagjai közé felvegyék, csak akkor, ha az elérhető pontszámoknak legalább a felét, tehát 8-at az illető jelölt minősítésében elérte. Legalább nyolc pontszám mellett a jelölt felveendő volna & kamaránál, melynél jelentkezik. Kisebb pontszám mellett felvehető, ha azonban az illető kamara területére meghatározott létszám be nem telt, úgy a felvételi kötelezettség kisebb pontszám esetén is fennforog. 15. Valamely ügyvédi kamaránál való bejegyzésnél hármas szempontot kell vizsgálni : a) a tanulmányi szempontot, hogy tehát .az illető jelölt megszerezte-e a vizsgaképesítés mellett a megfelelő minősítést is ; b) az erkölcsi szempontokat, amelyek keretében a kamaráknak biztosítani kell azt a jogot, hogy nyomós ok alapján az erkölcsi visszavetési joggal élhessenek ; és e) az anyagi visszavetési jogot is, bizonyos, enyhe mértékben megvalósítandónak tartom úgy, amint azt Zsitvay ő excellenciája javasolta. Az ügyvédektől megkívánt kaució első pillantásra talán szokatlan, ha azonban meggondoljuk, ez a kaució igen helyes követelmény, mert csak egyéni katasztrófáknak előidézésére és az ügyvédi kar erkölcsi presztízsének megrontására vezet, ha olyanok bocsáttatnak az ügyvédi pályára, akik már bejegyzésük pillanatában is nélkülözik •íi legminimálisabb anyagi eszközöket is. A kaució összegét a jelentkezők anyagi viszonyaihoz mérten lehetne megállapítani, kivételes mélt ánylást érdemlő esetekben egyes jelentkezőket a kaució letétele alól fel is lehetne menteni, az anyagi tehetséghez mérten megkívánt kauciók kamatmentesen az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet kezelése alá lennének bocsáthatók, és így annak megerősbödésére vezetnének. Ezen kauciók egy része fel lenne használható egyes bajbajutott kartársak megmentésére is. ha igazolható, hogy a megmentésre érdemesek -és hibájuk nélkül jutottak bajba. 1G. Az ügyvédi gyakorlat terén feltétlen híve vagyok a trifurkációnak úgy, amint azt :Zsitvay ő excellenciája javasolta. Nem helyeselhető állapot, hogy amíg a táblai és a kúriai bírói széket csak hosszú idő megfelelő tapasztalata alapján lehet betölteni, addig a kir. ítélőtáblák és Kúria előtt ügyvédek tárgyalhassanak, akik éppen csakhogy letették az ügyvédi vizsgát, sőt a mai állapot szerint tárgyalhatnak még ügyvédjelöltek is, ós tarthatnak jogi előadásokat a táblai és kúriai tanácsoknak. A trifurkációt tehát oly értelemben, hogy minden ügyvéd tárgyalhasson az elsőbíróságok előtt, azonban a táblák előtt és a Kúria előtt csak azok az ügyvédek, akik táblai, illetve kúriai ügyvédeknek kineveztetnek, helyeslem, a Zsitvay ő excellenciája által felhozott indokokon kívül azért is, mert gyakran az ügyeknek van nagy hasznára, ha a felsőbíróságnál más ügyvéd tárgyalja a pert, mint aki azt elsőfokon tárgyalta, mert igen gyakran az ügyvéd abba a hibába esik, hogy makacsul ragaszkodik bizonyos jogi szempontokhoz mindhárom fokon keresztül, holott egy más ügyvéd, aki nagy látókörrel lép be az alsófokú bíróságok által már letárgyalt perbe, igen gyakran új szempontok érvényesítésével képes lesz az ügyet új mederbe terelni és sikerre vinni. Helyeslem azt a javaslatot is, hogy a táblai ügyvédek kinevezésének előfeltétele legyen, hogy az illető ügyvéd annyi ügyvédi gyakorlattal rendelkezzék, mint amennyi bírói szolgálat a táblai bírói kinevezéshez szükségeltetik, a kúriai ügyvéd pedig annyi gyakorlattal, amennyi a kúriai bíró kinevezéséhez szükségeltetik. Ezen korláttól eltekintve, a mutatkozó szükséghez képest volnának a táblai és kúriai ügyvédek kinevezendők,. miáltal a mai súlyos gazdasági versenyben az idősebb kartársaknak egy bizonyos nyugdí j pótló megélhetést is tudnánk biztosítani. Miután azonban minden jogfosztásnak ellensége vagyok, a jelenleg már ügyvédi gyakorlatot folytató ügyvédek javára azt az engedményt tenném, hogy a vonatkozó törvény életbelépése előtt már bejegyzett ügyvédekjogosíttassanak fel arra, hogy a táblán tárgyalhassanak, ha nem is táblai ügyvédek, azokban a perekben, amelyekben az elsőbírói érdemleges tárgyalásokat, vagy legalább is azok többségét saját személyükben ellátták, és ugyanők jogosíttassanak fel a kúriai tárgyalások ellátására is, jóllehet nem kúriai ügyvédek, azokban a perekben, amelyekben a táblai tárgyalásokat, vagy legalább azok túlnyomó részét saját személyükben maguk látták volt el. Itt említem meg, hogy a trifurkáció alól engedett ez a kivétel hatását az ügyvédjelölti gyakorlat megnehezítése terén is éreztelni fogja, amennyiben az ügyvédek igyekezni fognak saját maguk ellátni az elsőfokú tárgyalásokat ós azokat nem jelöltekre bízni, hogy ilykénl biztosítsák maguknak azt a jogot, hogy a szóbanforgó pert a tábla előtt és a Kúria előtt is maguk képviselhessék. A vonatkozó törvényes rendelkezés életbelépése előtt bejegyzett ügyvédek tehát , ha nem táblai, illetve kúriai ügyvédek, idegen megbízást, így vidéki megkeresések alapján táblai, illetőleg kúriai tárgyalásokat nem fognak elláthatni, saját ügyeikben azonban, ha az alsófokú tárgyalást saját személyükben látták el, ezt a jogosítványt á maguk számára fenntarthatják. 17. Az ügyvédi gyakorlat terén a túlzsúfoltság ellenszerekónt még a legkülönfélébb intézkedések jöhetnek figyelembe, így a szakügyvédség megvalósítása, 18. a bírói pályáról való özönlés meggátlása, 19. a fegyelmi bíráskodás szigorú gyakorlása, 20. az ügyvédek helyes területi megoszlásának előmozdítása, 21. a más pályára való özönlés előmozdítása, 22. új ügyvédi munka területek kigyomlálása, 23. a kiérdemelt ügyvédi költségek biztosítása, 24. a racionalizáció is oly eszközök, amelyek átvitt értelemben a túlzsúfoltság megakadályozására alkalmasak, mert amennyiben az ügyvédségnek sikerül az ügyvédi költségek biztosítása révén az ügyvédi jövedelmeket szaporítani, viszont a racionalizáció révén az ügyvédi irodának kiadásait csökkenteni, úgy az ügyvédi tevékenységért az összügyvódség .javára befolyt munkadíjakból minden esetre több ügyvéd fogja megélhetését megtalálni. A fenti javaslatok elsorolásával áttekinthető képet kívántam nyújtani azon lehetőségekről, amelyek, mint a túlzsúfoltság ellenszerei figyelembe jöhetnek. Meg vagyok győződve arról, hogy felsorolásom nem kimerítő, lehet, hogy egyes javaslatok nem is állják ki a szigorú kritika bonckését. Legyen szabad azonban rámutatnom arra, hogy csakis sok tényező együttes hatása hozhatja meg a javulást, a «nur das kann helfen» jelszaváról, az egyedül üdvözítő orvosszer boldogításáról nem szabad ábrándoznunk. Lehet, hogy javaslataim megvalósítása az ügyvédség kenyérgondjait a legközelebbi jövőben nem fogja érezhetően csökkenteni, arról azonban szentül meg vagyok győződve, hogy legalább is gátat vet annak, hogy ezek a kenyórgondok továbbra is nagyobbodjanak és megakadályozhatja az ügyvédség jelenleg még intakt erkölcsi javainak pusztulását. Ennek érdekéből kérem, szíveskedjenek javaslataimat megértő jóindulattal fogadni. III. östör József levele szerkesztőségünkhöz: Tgen tisztelt Szerkesztő Ür! Az Ügyvédi Közlönyben olvastam csak Pap József budapesti kamarai elnök úrnak a Jogászegylet és az Ügyvédúnió ankétjén tartott előadásomra vonatkozó megjegyzését, amely szerint neki nincs t udomása arról hivatalosan, hogy a kamarák a korlátozott számú ügyvédségre vonatkozólag megváltoztatták volna az 1927-ben, tehát azelőtt hat esztendővel elfoglalt álláspontjukat. A budapesti kamara nagyérdemű elnökének teljesen igaza van, amikor azt mondta, hogy e változásról neki «hivatalos értesülése* nincs. A kamarák határozataikat ugyanis nem tartoznak megküldeni a budapesti t árskaniarának, ellenben tudvalevő dolog, hogy a szombathelyi ügyvédi kamara megkeresésére az összes ügyvédi kamarák az 1981. esztendőben fel lettek szólítva, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzanak. Az idevonatkozó adatokat a kamaráktól lehet tehát megszerezni és ezeket ón így össze is gyűjtöttem. Ennek folytán nnitatkozik az eredmény, hogy 1931-ben a 17 vidéki kamarából 9 az önkormányzati alapon nyugyó fokozatosan megvalósítandó korlátozott számú ügyvédség mellett foglalt állást, 6 kamaránál csekély többséggel a szombathelyi társkamara megkeresése kisebbségben maradt, 2 kamara, mégpedig a szegedi és a debreceni egyáltalán nem kívántak foglalkozni ezzel az üggyel. Az utóbbi azonban az 1982. óv folyamán mégis foglalkozott és ekkor a korlátozott szám mellé nem csatlakozott. Kétségtelen tehát, hogy a két évvel azelőtt megtartott szavazások szerint a vidéki kamarák az 1927-i álláspontjukat megváltoztatták és már két évvel azelőtt a kamarák többsége a korlátozott számú ügyvédség mellett foglalt állást. Hogy a Budapesti Ügyvédi Kamarában azelőtt hat esztendővel szavaztak csupán az összes tagok.mégpedig nyill levelezőlapokon.