Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 2. szám - Figyelmeztető közlések. Egy haszonbérleti ügy tanulságai

2. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY járulásával szabad kézből adattak el a zárgondnok által. A haszonbérbeadó a befolyó vételár felosztása céljából a balatonfüredi kir. járásbíróság által megtartott sorrendi tárgyaláson bejelentette elsőbbségi igényét, melyet a kir. járásbíróság, mint elkésettet, elutasított. A beadott felfolyamodásnak a veszprémi kir. törvényszék nem adott helyt, mert nézete szerint abban az esetben, ha a lefoglalt ingók szabadkézből adatnak el, az elsőbbségi igény bejelentésének az eladásra feljogosító végzés kelte után és az értékesítés megkezdése előtt kell történnie, hogy az figyelembe vehető legyen. További fellebbvitelnek a törvény értelmében nem volt helye. A másik határozat ítélet volt, melyet a haszonbérbeadó által a zárgondnok, a haszonbérlő és a foglaltató hitelezők ellen a haszonbérlőnek visszaadás kötelezettsége mellett átadott gabona- és takarmányneműek természetben leendő visszaadása, illetve azok árának megtérítése iránt indított perben Pf. 2964/1931. 21. sz. alatt hozott a kir. törvényszék. Ennek a pernek az volt az előzménye, • hogy a haszonbéri szerződésben kiköttetett, hogy a haszonbérlő azokat a vetéseket, gabonaneműeket, takarmányt és szalmát, melyeket a haszonbérlet kezdetén leltár mellett ingyen vett át, a haszonbérleti jogviszony megszűntekor tartozik a haszonbérbeadónak természetben visszaadni. A haszonbérlő vagyoni helyzete megrendülvén, a haszonbérbeadó kénytelen volt ellene végrehajtást foganatosítani, melynek során zárgondnok vezettetett be, aki bejelentette a végrehajtást foganatosító balatonfüredi kir. járásbíróságnak, hogy melyek azok a gabonaneműek, szalma és takarmány, melyek a haszonbérleti szerződés értelmében a haszonbórbeadónak a haszonbérleti jogviszonynak a szerződő felek között kötött bírói egyességgel a gazdasági év végére történt megszüntetése folytán vissza adandók és kérte a kir. járásbíróság felhatalmazását, hogy ezeket a leltári tárgyakat a haszonbéubeadónak természetben kiadhassa. A kir. járásbíróság, a hitelezők ellenzése folytán, elutasította a zárgondnok kérelmét, azzal az indokolással, hogy annak elintézése nem tartozik végrehajtási útra. Az ezen végzés ellen beadott felfolyamodásnak a veszprémi kir. törvényszék nem adott helyt. A haszonbérbeadó erre az őt a leltáritárgyakra megillető tulajdonjog alapján pert indított a haszonbéri szerződésben kizárólagos illetőséggel felruházott veszprémi kir. járásbíróság előtt a haszonbérlő és a zárgondnok ellen a leltári tárgyak kiadása, illetve az összes ismert hitelezők ellen a kiadás tűrése iránt. A veszprémi kir. járásbíróság a keresetet elutasította, lényegileg azzal az indokolással, hogy a haszonbérbeadó igénye kötelmi természetű, melynél erősebb a hitelezők által szerzett végrehajtási zálogjog. Fellebbezés folytán, melynek során a haszonbérbeadó hivatkozott egyebek között a polgári törvénykönyv tervezetének 1544— 1548. §-aiban foglalt rendelkezésekre, a veszprémi kir. törvényszék helybenhagyta a kir. járásbíróság ítéletét azzal az indokolással, hogy az adott esetben kölcsönről van szó, a haszonbérbeadó tehát tulajdonjog alapján nem kívánhatja a leltári tárgyak visszaadását. Felülvizsgálatnak nincs helye, mert a kiadatni kért termények értéke nem érte el a felülvizsgálati értékhatárt. A fentiekből tehát az tűnik ki, hogy amennyiben a haszonbérbeadó, talán éppen emberséges érzés által vezéreltetve, beleegyezik a törvényes zálogjogul szolgáló ingóknak szabad kézből való értékesítésébe, úgy ne mulassza el elsőbbségi igényét a felhatalmazás megadása után, de az értékesítés megkezdése előtt bejelenteni, mert ellenkező esetben, bár erre törvényes intézkedés nincs és legjobb tudomásom szerint ilyen joggyakorlat sem alakult ki, eleshetik egy eddig mindnyájunk által szentnek' és sérthetetlennek tartott jogától. Hogy a másik esetben mit tegyen a haszonbérbeadó, hogy az általa a haszonbérlőnek visszaadás kötelezettsége mellett átadott leltári tárgyakat magának biztosítsa, azt igazán nem tudom. Mert ha megáll a veszprémi kir. törvényszék jogi felfogása, hogy a haszonbérbeadót csak egy a végrehajtató hitelezőénél gyengébb jog illeti az átadott ingókra, amely jog pláne csak a szerződós megszűnte után válik érvónyesíthetővé, úgy előreláthatólag az igényper sem vezethet eredményre és így a haszonbórbeadónak tehetetlenül kell néznie, hogy a haszonbérlő hitelezői a saját követeléseik kielégítésére elvigyék a haszonbérbeadó gabonáját, szalmáját, takarmányát, szóval azokat a terményeket, melyek nélkül a gazdaság tovább nem vihető. Ez a kérdés a jelenlegi viszonyok között annál-íiehtzebben oldható meg, mert ma igazán fehér hollószámba megy az olyan haszonbérlő, aki biztosítékot tud adni. A jövőt illetőleg az egyedül helyes megoldás az volna, ha a magánjogi törvénykönyv javaslatának 1544—1548. §-aiban foglalt, úgy jogi, mint gazdasági szempontból is helyes intézkedések átmennének a joggyakorlatba. A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. I. Az ügyvéd visszatartási joga (Ü. R. T. 46. és 48. §§, Ét. 18. §). — II. A panaszeljárásban a felek eskü alatti kihallgatásának nincs helye. I. Az Ü. E. T. 48. §-a értelmében az e § alá eső pénzeket az ügyvéd a fél kívánatára és annak utasítása szerint azonnal kiszolgáltatni köteles. A bírói gyakorlat által követett értelmezéssel mindössze az van megengedve, hogy az ügyvéd az ugyanabban az ügyben felmerült és megállapított vagy megállapítottnak tekintendő vagy a fél által elismert összeget tarthatja csak vissza és ha a járásbíróság iránt per vagy a Ppé. 18. §-ában szabályozott megállapító eljárás van folyamaiban a/ illető ügyben, az ebben az ügyben behajtott összeget bírói letétbe helyezheti (Ppé. 18. § 7. bek.). De a panaszosok ilyen értelmű kérelmet nem terjesztettek elő. Az U. E. T. 46. §-a csak az előlegül kapott összegre vonatkozik (éspedig ismét a bírói gyakorlat által követett értelmezés szerint, tekintet nélkül arra, hogy a képviselet az ügy végbefejezése előtt vagy után szűnik-e meg). így csak az ilyen előlegre nézve lehetséges a számadás előterjesztésével és az esetleg ebből kialakuló számadási peres eljárás lefolytatásával való elintézés, amint a már jelzett rendelet 7. pontjából is kitűnik. Nincs azonban helye ennek az eljárásnak az Ü. E. T. 48. §-a alá eső pénzelvre nézve, amelyeket a fenti értelemben a fél kívánatára azonnal ki kell szolgáltatni, esetleg bírói letétbe helyezni kell. A jelen esetben pedig nem az Ü. E. T. 46. §-a alá eső előlegről van szó. II. Az iratok kiadását illetően az Ü. E. T. 44. és 45. §-ai irányadók. Ezek értelmében az ott megjelöltek nem is eredetben, hanem csak másolatban adandók ki. De nem sértett jogszabályt a kir. ítélőtábla azáltal sem, hogy bizonyos iratok átadása tekintetében nem rendelte el a bizonyítást, miután tényként azt állapította meg, hogy azoknak a panaszlott ügyvéelnél léte nem bizonyítható. A Ppé. 17. §-ához tartozó min. indokolás értelmében ebben a nem tulajdonképpeni peres eljárásban a felek eskü alatti kihallgatásának és megesket ósének nincs helye, mert sem a Pp., sem a Ppé. nem érinti a 4544/1879. I. M. E. hatályát. A vonatkozó indokolás meg is említi, hogy «nem akarja ezt az eljárást érinteni)). Ebben pedig csak a panaszlott ügyvéd, szükség esetében a panaszló fél és a netáni tanúk megidézéséről s a felek előadásainak és a tanúk vallomásának jegyzőkönyvbe vételéről van szó. Az akkor hatályban volt P. T. E.-ban (1868. évi LIV. tc.-ben) szabályozott eskü (fő-, pót-, becslő- és felfedező eskü) megítélhetésére nem utalt. A bírói gyakorlat sem alkalmazta az eskü megítélését. A Pp.-ban pedig az .eskük helyébe lépett a megfelelő tartalmú eskü alatti kihallgatás. Magában a Pp.-ban is csak a perben ügydöntő tények tisztázása végett van rendszeresítve az eskü alatti kihallgatás. Pk. VI. 4787/1932. Elnök : Bácz, előadó : Antalfy. Szemle. Követendő példa. A gödöllő kir. járásbíróság, 23,327/1932. szám. Végzés. A bíróság X-nek Y ellen előleges szakértői szemle iránt indított ügyében a budapesti központi kir. járásbíróság 235,813. 1932—4. sz. megkeresése folytán felhívja felperest, hogy a Túrán megtartandó szakértői szemle előre látható költségeinek fedezésére nyolc nap alatt 120 pengőt helyezzen a gödöllői kir. járásbíróságnál elnöki letétbe. A szemle foganatosítására határnapot a letét beérkezte után fog kitűzni, felhívja azonban már most a feleket, hogy annak határnapja és órája tekintetében tegyék meg javaslataikat, amiket a bíróság lehetőség szervit figyelembe fog venni. Gödöllő, 1932. évi deci hó 29. napján. Jéhn Kálmán s. k., a kir. járásbíróság elnöke. Úgy hisszük, nem végzünk felesleges munkát, amidőn ezt a határozatot közreadjuk. Reméljük, hogy követésre fog találni más