Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 15. szám - Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről

15 . SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 59 Ma is közéletünkben nagy bajt okoz az, hogy igen sokan vannak a középosztályban, akik máris túlságos függő helyzetbe kerültek különféle oldalról és különféle lekötelezettségükkel. Hát szabad-e ezt a függőségi viszonyt a végsőkig hatványozni? Nem félő-e, hogy a túlfeszített húr megpattan és teljesen összeomlik- és elvész a középosztálynak legbecsesebb egyik része? A numerus elausus tehát nem kívánatos semmi formájában, ezen rendszernek hatásai csakis évtizedek után mutatkoznának és nagyon problematikusak, romboló hatásaik' ellenben már most mutatkoznak és nagyon biztosak és határozottak. Tudtommal sehol a világon nincsen behozva, a/ ügyvédeknél a zárt szám. Hát mi legyünk a mi ezeréves multunkkal ezen az úton az úttörők? Jugoszláviában volt, de csakhamar eltöröltetett. Egész röviden foglalkoznom kel] még a bjfurkáció intézményével, ahol az ügyvédek két klasszisba osztatnak. Anglia, Franciaország és Belgium ennek a hazája. Ott állnak egymással szemben a bari-islerek és az avocat-k, akik plaediroznak a bíróság előtt, velők szemben a, második klaszszisl képezik a szoliciterok és az avoués-k, akik csupán előkészítik- a per! és a plaedirozó barristernek segítségére vannak. Magyarország, bizonyosra állíthatom, nem képes egy per ellátására két ügyvédet megbízni, hiszen egy ügyvédet sem tudnak nálunk megfizetni, A bil'urkációnak soha semmi talaja nem volt. és nincs Magyarországon. II. Habár nem tudnék sohasem megbékülni a zártszám rendszerével, habár nem tartom kivihetőnek és helyesnek a bifurkációt, sem pedig a Németországban dívó ú. n. lokalizációt, mégis kijelentem, hogy a mai állapotok', továbbra fenn nem tarthatók, ezeken gyökeresen és gyorsan kell segíteni. Kijelentem egyben, hogy erős a hitem és a meggyőződésem, hogy segíteni lehet is. Ha azt a sok időt, amelyet évtizedek óta azon meddő harcokban t öltöttünk el: kell-e a zártszám, vagy maradjon a szabad ügyvédség? — tettekre használtuk volna fel, alkotásokba az ügyvédség érdekében, úgy ma nem lenne megoldatlan ügyvédi kérdés. Nézzük tehát, hogy hol és hogy lehet segíteni zártszám nélkül és cselekedjünk, mert további halogat ásoknak és immorálásoknak nincsen helye. Segíteni kell az ügyvédség túlzsúfoltságán egyrészt az egyetemi oktatás és tanulmányi rend módosításává,], másrészt az ügyvédjelöltség helyesebb szabályozásával és új munkaterületek létesítésével. Csonka-Magyarország számára sok a meglévő egyetem és a három jogakadémia. Ezt elismerte a pénzügyminiszter is pár nap előtt tartóit budget-expozéjában. Kívánatos lenne, hogy mentől előbb levonatnának az ebből önként folyó és elmaradhatatlan konzekvenciák. Az egyetemre csak olyanokat lehessen felvenni, akikről a középiskolában meggyőződtek arról, hogy van annyi tehetségük, hogy tudományos pályára léphessenek. Az első szelekciónak az egyetemen kell megtörténni, hiszen valaki lehet igen hasznos polgára az államnak anélkül, hogy egyetemi grádussal bírna. Ma azt tapasztaljuk, hogy az egyetemeken a beiratkozott -hallgatóknak csak kisebb fele olyan, akik kitűnő, jeles vagy jó érettségivel vétettek fel, a második nagyobb fele elégséges érettségi bizonyítvánnyal lép az egyetemre. A Pázmány Péter-egyetem ezt a kérdést nagyon fontosnak tartja és elég jól kezeli is, ott az elégséges érettek közül csak 25 °/0 van, más egyetemeknél azonban az 50 %-ot is eléri, sőt még azt is t úlbaladja. Ezen a mai, semmi esetre sem kívánatos állapoton mielőbb segíteni kell. Ki kell mondani továbbá, hogy az egyetemi jogi fakultásokon kötelező a- leckelátogatás, kötelezők a, kollokviumok és a- szemináriumi oktatásban való részvétel. Mindezt, mint közóhajokat, bővebben, tekintettel az idő rövidségére, nem indokolhatom. Aki magát ezen feltételeknek nem akarja alávetni és kötelezettségeit, e téren nem teljesíti, az nem folytathatná egyetemi tanulmányait. Megsürgetem ez alkalommal a Karafiáth niiniszt ersége alatt készüli egyetemi reformot annak a- hangsúlyozásával, hogy a jogtudori fok- úgy, amint az ma van, továbbra is változatlanul. fenntartandó, mert semmi más vizsga nem fogja, tudni garantálni azt a komoly szigort, amelyet ma a tudori vizsgánál követ élnek. Kzen a ponton minden fúrás-faragás és változtatás csak könnyítéseket okozna és haláldöl'ést mérne az ügyvédi karra. Többen kívánták, azt a vitában, és nagyon helyesen, hogy a szigorlatok azon egyetemen teendők le, ahol a jelölt az utolsó két fél-évet hallgatta. Ez azért fontos, meri a vidéki egyetemeken enyhébb az elbírálás, mint a budapesti egyetemen. Kívánatos továbbá, hogy az egyetemi oktatás öt évre terjedjen, az ötödik évet a gazdasági tudományok elmélyítésére és a gyakorlati jogi diszciplínák behatóbb ismertetésére kell fordítani. Az ügyvédjelöltség a jogtudori fokozattól veszi kezdetét és három évig tart, szemben a mai négy évvel —• úgy, amint azt az Ü. E. megállapította. Megfelelő törvényhozási intézkedések szükségesek azonban, hogy a «papirosbejegyzéseb) megszűnjenek, ezt az autonómia terén megvalósítani nem lehet. Természetes az a kívánság, hogy csak oly ügyvédnél tölthető a gyakorlat , ahol a jelölt kellő munkával ellátható. Valóban abúzus az, mégpedig a legnagyobb mértékben, amire a tisztelt előadó úr rámutatott, hogy olyan ügyvédek, is jegyeztetnek be ügyvédjelöltet, akik kamarai tagdíjukat nem tudjak befizetni, vagy pláne akik kamarai segélyben részesülnek. A háromévi gyakorlati időből legalább egy évet okvetlen a bíróságnál kell tölteni és súlyt helyezek arra, hogy a joggyakorlat a bíróságnál vegye kezdetét. Az ügyvédi vizsgára vonatkozólag szintén van pár megjegyzésem. Az ügyvédi vizsga nem megosztottan, úgy, amint az ma történik, de egységesen, úgy, amint az a háború előtt volt, teendő le. A vizsgának a megosztása azért hozatott be, hogy könynyítsenek azokon, akik a háborúba, bevonultak, az akkor indokolt volt, ma vissza kell térni a régi rendszerre, mert az ügyvédjelöltnek egységes átfogó egyetemes tudásra van szüksége, ezt pedig csakis a teljes vizsga garantálhatja, a megosztott vizsga sohasem. Az ügyvédjelölt a főnökét csakis a járásbíróságnál helyettesítheti, a törvényszéknél és a felsőbíróságoknál nem, meri ott, mint helyettes, csak a visszaállítandó ügyvédhelyettes járhat el. Az ügyvédi vizsga, sikeres letétele után köteles a jelölt még két évig ügyvédhelyettesi gyakorlatot folytatni úgy, amint, azt az 1912 : VII. tc. előírta. Törvénynek ezen rendelkezését szintén csakis a háborúval kapcsolatban szüntették meg, mielőtt még kipróbált ák volna, hogy bevált-e az ügyvédhelyettesi intézmény. kai az ügyvédtől Kauciót nem kívánnék-, ennek nézetem szerint nincsen gyakorlati jelentősége, de a mai nehéz viszonyok' közepette ez egy oly megterheltetés, amely nem méltányos és nem indokolt. Ma, nincsen kellő megbízhatóság az ügyvéd erkölcsi tulajdonságaiban, ezt a hiányt ezer vagy ötezer pengővel, vagy akármilyen más öszszeggel pótolni nem lehet. Közóhaj az ügyvédi karban az, ha nyugdíjas bíró vétetik fel az ügyvéd jegyzék-be. a bejegyzés tartaniára, nyugdíjigénye szüneteljen. Nem vehetők pedig lel az ügyvédi karba azok, akii; közigazgatási hivatalnokok volt ak, az nem vonat kozhai ik azonban a volt miniszterekre és állami it kiírókra. Az ügyvédi karnak, elengedhetetlen közóhaja, hogy az 1921 : XXVII. tc. hatály onkívül helyeztessék. Kzt indokolnom teljesen felesleges, az indokokat mindenki nagyon jól ismeri. Az ügyvéd minden hatóság és bíróság előtt képviselhet felekel. mégis kimoridandónak tartanám, hogy a kir. ítélőtábláknál és a kir. Kúriánál csupán olyan ügyvéd képviselhet feleket, aki már öt, illetve tízévi ügyvédi gyakorlattal bír. e tekintetben analógiául szolgálhat az 1891 : XVII. te. 22. és 23. §-ai. Ez nem lokalizáció, csupán didaktikai és ügyvódnevelósi rendelkezés. Az ügyvédi kar erkölcsi színvonaliínak nevelése tekintetében a fegyelmi eljárás szigorítandó, különösen a pénzbüntetés ellen van kifogásom, ez ma nem büntetés, hiszen rendszerint he nem hajtható ; a pénzbüntetést pótolni kellene tehát egy hatályosabb büntetési nemmel. Nagy súlyt kell helyeznünk, az ügyvédi inkompatibilitás helyes tervezésére. Nézetem szerint az ügyvédi foglalkozás csak főfoglalkozás lehet, továbbá, okvetlen bebozandónak tartom azon rendelkezéseket, melyek jobban és hatásosabban védik az ügyvédi immunitást. Legyen szabad még, bár nagyon röviden, a bírói díjskálával is foglalkozni, tekintettel az ügynek különös fontosságára és jelentőségére. Az én felfogásom az, hogy a, bírói díjskálák ma érintetlenül hagyandók, a mai időpont a legalkalmatlanabb ezeknek a felbolygatására. Az egész országban egy-