Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 13. szám - Csendes közgyűlése - Közgyűlés után

52 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY %. 13. SZÁM. Magyar Jogászegylet. A Magyar Jogászegylet és a Budapesti Ügyvédúnió ankétje iránt — amely az ügyvédi kar túlzsúfoltsága megszüntetésének módjait fogja tárgyalni — a jogásztársadalomban nagy érdeklődés mutatkozik. Az ankét első napján — április 1-én, szombaton délután — Juhász Andor, a m. kir. Kúria elnöke, Teller Miksa, az ankét előadója, Zsitvay Tibor, ny. m. kir. igazságügyminiszter, östör József országgyűlési képviselő és Mendélényi László kir. kúriai bíró szólalnak fel. Ügyvédi Egyesületek. A Civiljogászok Vitatársaságának március 15-i ülésén Szivessy Lehel, szegedi ügyvéd tartott nagyon érdekes előadást «Közigazgatási reformtörekvések)) címmel. Előadó ismertette a közigazgatás közjogi fejlődését, elsősorban az árpádházi királyok közigazgatását. Majd áttért a habsburgi uralom megkezdésével beállott változásokra. Ismertette a történeti fejlődést és széles perspektíváját adta a rendi korszak közigazgatásának, amely a községi élet és jogrend kifejlődését lehetetlenné tette, majd áttért a mai jogállapot ismertetésére. Statisztikai adatokat közölt arról, hogy a legutolsó összeállítás szerint az állami alkalmazottak összlétszáma 159,951, az önkormányzati tisztviselők száma pedig 91,507. Ismertette ezután a községek és a vármegye háztartását, és különösen kiemelte azt, hogy az önkormányzati testületek milyen nagy gazdasági nehézségekkel küzdenek a válság folytán. Áttérve a racionalizálás kérdésére, hangsúlyozta azt, hogy bár nincs még javaslat készen, egészen kétségtelen, hogy a közigazgatás reformja küszöbön áll. Az előadó a kinevezési rendszert propagálja. Azt ajánlja, hogy az alispánt és a polgármestert válasszák, a többi tisztviselőt a fogalmazói karban nevezze ki a kormány, illetve a főispán, a kezelői személyzetet pedig a polgármester. A köztörvényhatósági bizottságot válassza az egész város közönsége, ugyanazon választási törvény alapján, amely az országgyűlési képviselőválasztásnál van érvényben. A kisgyűlés hatáskörét fenn akarja tartani az előadó, de olyképpen, hogy a hozzáutalt kérdésekben végérvényesen döntsön és a nagygyűlés feladatköre költségvetés megállapítására és közművek létesítésére terjedjen ki. Alkotmányjogi szempontokból a legnagyobb garanciát a közigazgatási bíráskodás kifejlesztésében látja, ennélfogva az egész vonalon megszüntetné a fellebbezési rendszert és minden polgárnak közjogi és magánjogi ügyeiben fellebbezés helyett kereseti jogot kíván biztosítani a sérelmes határozat ellen az alsóbbfokú közigazgatási bírósághoz. A közteherviselés kérdésére áttérve, utalt a helyhatósági adóstatisztikára, amely szerint 1931. évben Magyarország helyi közületeinek 240.608,000 P valódi adójellegű terhe volt. Ez az összeg pedig több mint kétszerese annak, amely 1913-ban szerepelt vármegyéink, városaink és községeink háztartásában. Propagálja, hogy a sokféle adó helyett lehetőleg egynemű állami adókat vezessen be a törvényhozás. A tisztviselők fizetését az államnak kellene viselnie. A közületeket I megilletné az állami adókban a törvényben megállapítandó százalékos arány alapján városoknak nyújtott adórész, továbbá saját vagyonuk jövedelme és csak az esetben, ha ezek a bevételek nem fedeznék a költségvetés terheit, legyen joga a közületeknek hasznos beruházások érdekében kivetni. Ezek után részletesen foglalkozott az előadó az alsóbbfokú közigazgatási bíráskodás rendszerével. Szavait azzal fejezte be, hogy «a törvények alkotják az állam bástyáit és alapjait^ — mint azt Werbőczy írta és e bástyákat kell erősíteni a nemzet jövője és feltámadása érdekében. Az érdekes előadáshoz az elnöklő Bech Salamon, Medvigy Gábor, Blau György és Szegő Ferenc szólottak hozzá. A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. Az ügyvédi díj megállapításánál a vagyoni érdek irányadó. Az ügyvédi díj megállapításánál a félnek az ügyvédi ténykedésekhez fűződő vagyoni érdeke az irányadó, s az a körülmény, hogy az alperesek — a felperes közreműködésével — a bérlemény tárgyát tevő ingatlanokat 16 évre vették ki haszonbérbe, a felperes díjának megállapításánál figyelembeveendő, helyesen emelte ki továbbá a fellebbezési bíróság azokat, az általa felhozott egyéb körülményeket is, amelyek a díjazás összegének meghatározásánál szintén tekintetbeveendőknek mutatkoznak. (P. VI. 617/1931. Elnök: Térfi, előadó : Kientzl.) Szemle. Követendő példa. A kispesti kir. járásbíróság Pk. 29,853/932. számú végzésének indokolása a következő mondattal végződik : A bíróság (értesíti a végrehajtatót, hogy a pestvidéki kir. törvényszék a bíróságnak többrendbeli azonos végzését jogerősen helybenhagytam Nyilvánvaló, hogy ez a megjegyzés azt célozza, hogy a végrehajtatót visszatartsa a felfolyamodástól. Első tekintetre az ilyen kitétel talán nem látszik helyeslésreméltónak. Hajlandók vagyunk ezt is arra az erőszakkal racionalizáló törekvésre visszavezetni, amely az utóbbi években főleg a jogorvoslatok leépítésében éli ki magát. De az idézett megjegyzés — bárha elvitázhatatlanul némi hátrányt is rejt magában — végeredménykép inkább a sikertelen felfolyamodások számát fogja csökkenteni, míg az alaposan kidolgozott, az eldöntendő kérdés minden vonatkozására kiterjeszkedő felfolyamodások kilátásait csak növeli. Kendes körülmények között ugyanis a fél, — illetve ügyvédje — ha az előtte ismeretes gyakorlattól eltérő, megítélése szerint nyilvánvalóan helytelen végzést kap kézhez, az abban foglaltakat a bíróság kétségtelen tévedésének fogja tulajdonítani és megelégszik azzal, hogy felfolyamodásában röviden mutasson rá azokra az alapvető szabályokra, amelyekkel a döntés szerinte ellentétben áll. De ha olvasni fogja az idézett figyelmeztetést, azonnal tisztán fog állni előtte, hogy itt nem a jogszabály egyszerű elvetésével, hanem egy átgondolt — bár esetleg helytelen — jogi állásponttal áll szemben. Számolni fog azzal, hogy a felsőbíróság a korábban elbírált felfolyamodásokkal kapcsolatban már mérlegelte a kézenfekvő érveket, át fogja tehát tanulmányozni a kérdésre vonatkozó felsőbírói döntések indokait és mindezek után — most már alaposan felkészülve — olyan érveket igyekszik felhozni, amelyek a felsőbírósági határozatok indokainak megdöntésére is alkalmasaknak látszanak. S ha ilyeneket nem talál: a felesleges munkát és bélyegköltséget megtakarítva, be sem nyújtja a felfolyamodást, amely ily körülmények között különben is sikertelen maradt volna. Indokolt lenne tehát, ha ezt a figyelmeztetést — megfelelő esetekben — más bíróságok is alkalmaznák. Célszerűnek tartanok azonban, ha az érdekelt felek teljesebb tájékoztatása végett utalás történne a felsőbírói határozatok számaira is. Sajtószemle. Polgári Jog. Márciusi szám. Proszvimmer Béla folytatja és befejezi a mult számban megkezdett «Denegatio justitiae» című cikkét és fejtegeti a Kúriának a 4550/931. M. E. sz. rendelet 5. §-ának a) pontja alapján hozott ítéletét, amely szerint a követelési per felfüggesztése nemcsak a behajtási, hanem a megállapítási perekre is vonatkozik. Ha jnal Henrik a kúria újabb házassági perjogi gyakorlatát ismerteti. Jfj. Nagy Dezső «A magyar Nemzeti Bankjoghatósága» címen ismerteti a Nemzeti Bank ^részvénytársaságinak, mint közigazgatási funkciót végző magánjogi alanynak joghatóságát. Az alapszabály előírja, hogy a Nemzeti Bank Magyarország területén a pénzforgalmat szabályozza és hogy a fizetések kiegyenlítését megkönnyítse, ezzel szemben a devizarendelkezésekkel kapcsolatban fejtegeti a Nemzeti Bank ellenkező tevékenységét. Vályi Lajos «Végrehajtás és perköltségek a földbirtokvagyon teherálladékában» címen cikkezik. Deutsch Maurus ismerteti az osztrák devizarendelkezéseket. J. Auerbach «A ráadás a német törvényhozásban» című cikkét közli még német sajtó szemle keretében Saját érdekében egyetlen ügyvédnek sem szabad magát kivonnia az alól, hogy az OÜSz bírósági gépírószolgálatát támogassa. Felelős szerkesztő: I>r. Teller Miksa V.,Szalay-u.3.. (Tel.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája : (léczy Kálmán.