Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 10. szám - A községi jegyzők magánmunkálatai. Néhány megjegyzés Ludwig Rezső kúriai bíró úr cikkéhez

4i) ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 10. SZÁM. Indítványok az ügyvédi kar érdekében. Harmadik személy elleni követelés lefoglalása. V. T. 79. §. Ma, amikor a törvényhozás az igazságszolgáltatás terén is racionalizálásra törekszik, hiszen a nemzeti munkaterv 30. pontja gyors és egyszerű igazságszolgáltatást követel, nem maradhat meg a V- T.-nek az a rendelkezése, amely a követelés letiltásához a helyszínen való öszszeírást (foglalást) írja elő. Valóban anomália, hogy egy pesti pénzintézettől járó követelést p*l. Pécsett kell előbb a végrehajtást szenvedő lakásán vagy üzletében «összeírni», amikor a végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtási kérvény alapján közvetlenül, a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság megkeresése és végrehajtó kiküldése nélkül bocsáthatná ki a letiltási rendelvényt. A Vt. 84. §-nak analógiájára módosítani, illetve kiegészíteni lehetne a sérelmezett 79. §-t annak kimondásával, hogy abban az esetben, ha a végrehajtató csak kószpénzkövetelést óhajt letiltani, akkor a letiltást a végrehajtást elrendelő bíróság foganatosíthatja a végrehajtást elrendelő végzésbe foglalandó meghagyás útján. Ezzel a kérdéssel egyidejűleg szabályozandó volna az alzálogjognak végrehajtás útján való megszerzésének, illetve bekebelezésének kérdése is olykép, hogy a végrehajtást elrendelő bíróság kiküldött mellőzésével keresi meg közvetlenül az illetékes telekkönyvi hatóságot. A V. T. sérelmezett rendelkezései érdekeket nem védnek és ezért újabb jogszabályoknak kell helyt adniok. Dukes Gyula, ügyvéd. Bírósági gépírószolgálat vidékről beérkező megkereséseknél. Több vidéki kollégánktól hallottuk azt a panaszt, hogy Budapesten a megkeresett bíró előtt készült jegyzőkön3rvekről, annak dacára, hogy azokat a gépírószolgálat által tartott irodagyakornok gépeli le, másolatot nem áll módjukban kapni, hacsak a megjelenésre és az iratmásolat beszerzésére egy budapesti kartársat fel nem kérnek. Megelégedéssel látjuk, hogy a bírósági gépírószolgálat népszerűsége folyton terjed és éppen ezért erről a helyről is nyomatékosan felhívjuk a vezetőséget arra, hogy sürgősen intézkedjék, miszerint a vidéki kollégák eme panasza minél előbb orvosoltassék, hiszen valószínűleg nem lesz nehéz valami megfelelő módust találni a jegyzőkönyvi másolatoknak a vidéki kollégákhoz való juttatására. Szemle. Tarlózás. Egy «kis» rehabilitációt kapott az ügyvédség. Sikert aratott egy színdarab, pedig a magyar átültetésben ezt a címet kapta : Az ügyvéd. Diadalmaskodott a darab, nolui az ügyvédi hivatást az utóbbi időkben ellenszenvessé igyekeztek tenni a jogkereső közönség előtt. És külön elégtételünk, hogy a főszereplő művészi játéka után azok sem távoztak csalódottan, akiket talán a cím is, avagy csakis ez vonzott. Mi, ügyvédek, egy külön kategóriába tartozunk : «kartársi szolidaritásból*) váltjuk meg jegyünket és aztán . . . mikor.a függöny legördült . . . fájó gondolatokkal telve, töprengve indulunk hazafelé ... A «nem ügyvéd* hallgatóság szórakozni vágyó kedvében átsiklik egyes jeleneteken és megjegyzéseken, de mi — fogékonyabbak vagyunk! Gyakran helyeslünk, többször felszisszenünk, lélekben feljajdulunk . . . Vájjon pl. nem találó-e a főszereplő «kartársunknak» az az örökigazságú mondása : «addig kapja meg a költségszámlát az ügyfél, míg hálás nekünk))... Az ügyfél könnyen, hamar felejt . . . akárhányszor volt ügyvédje ellen fordul. (így a darabban éppen az, akit a jószívű ügyvéd könyörületből hozott ki a börtönből.) Ha kivetkőztetjük a művet amerikai vonatkozásaiból, nem figyelünk a képzelet világába tartozó nagy honoráriumokra ós nem a fegyelmi bíró szemüvegén nézzük a színpadon — egy ügyvédi irodában történteket, megdöbbenve állapíthatjuk meg, hogy nem egy ügyvéd, hanem az ügyvéd izgalmas, zaklatott élete és egyben tragédiája pereg le a gyorsan váltakozó képekben. A részletekbe itt nem bocsátkozhatunk, de azt mindenesetre ideiktatjuk még, hogy miért szaladt a tollúnk alá ez a szó : tragédia. Érthető! Egy, a hivatásának élő gyakorló ügyvéd ellen tör egy másik gyakorló ügyvéd — önzésből, irigységből! Nem elég tragikus ez? kell ennél szomorúbb tragédia? . . . * * * Szorosan ide tartozik annak felemlítése, hogy e napokban egy politikai hetilapban megjelent, nem éppen kellemes felhívást tartalmazó cikkecske élén is találkoztunk egy ilyen címmel: Ügyvédek. Csak a bevezető szavait idézzük : «Ügyvódek ellen a magyar nép ösztönös ellenszenvvel viselkedik.)) Idézzük azért, mert szeretnénk ez alkalomból megsürgetni az állítólagos «ösztönös ellenszenv)) gyógyító ellenszerének rendszeres alkalmazását : az ügyvédi kollektív reklám tárgyában hozott határozatok mielőbbi végrehajtását . . . Havas Vilmos. Sajtószemle. A Magyar Ügyvéd. Január 25-i szám. Ballagi Ernő «Curia locuta est» címen foglalkozik Juhász Andor beszédével. Mint ahogy a Kúria ítéletei is megfellebbezhetetlenek, úgy, — bízik benne — hogy a Kúria elnökének ítélete az ügyvédségről szintén fellebbezhetetlen lesz. Kramer Emil fejtegeti, hogy jogosult-e az ügyvéd az ügyfele javára megítélt és behajtott tartásdíj-tőke összegből levonni a javára saját felével szemben megállapított költségeket? Kifogásolja a C. Pk. VI. 913/1932. számú, ügyvédre kedvezőtlen ítéletet. Ifj. Szigeti László «Ügyvédi összeférhetetlenség és gazdasági krízis» címen ír cikket. Érdekes indítványa van : az ügyvédség igazságszolgáltatási és jogtanácsi ügyvédségre volna osztandó, két kamarával, külön tisztikarral. Az összeférhetetlenség esetei is természetesen mások lennének. Közgazdaság és pénzügy. Februári szama. Keszthelyi Nándor «A nemzeti munkaterv gazdasági programrnja» című cikkét közli. A tisztességtelen verseny legújabb joggyakorlata, írta Bányász Jenő, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara titkára. A szerző e munkájában a legújabb joggyakorlat kapcsán a versenytörvény fontosabb rendelkezéseit tárgyalja, mégis főleg azokkal az elvi jelentőségű kérdésekkel foglalkozik, amelyeket eddigi munkáiban, kellő joggyakorlat híjján inkább csak érintett. A tisztességtelen verseny és védjegyjog egységes, szakszerű és áttekinthető képét adja a kitűnő szerző. Külön fejezetben ismerteti a peres ós a nem peres eljárást és tájékoztat védjegy és ipari mintaoltalmi kérdésekben. A könyv ára 3 pengő. Megjelent Nóvák Eudolf és társa kiadóhivatalában. Csehszlovák Jog. Február 9-i száma közli Uhlig Leó «Az ügyvédség helyzete)) című terjedelmes cikkét. Gombos Bertalan és Táncos József hasonlótárgyú cikkei után a szerző főleg abban látja az ügyvédi válság megszüntetésének módját, hogy a jegyzőket el kell tiltani a magánmunkálatoktól. Csehszlovák Jog. Február 23-i szám. ((Zsebfoglalás Szlovenszkón és Kárpátalján)) címen Ziegler Ernő bratislavai ügyvéd válaszol, illetőleg észrevételeket tesz Horak Jaroslav legfelső bírósági tanácsos azon cikkére, amelyben az illusztris szerző a zsebfoglalás megengedettsége mellett foglal állást. Dr. T. H. «Az illetékek és egyéb szolgáltatások némely megváltoztatásáról és kiegészítéséről» szóló törvényjavaslathoz szól hozzá. Zeitschrift für das gesamte Handelsrecht und Konkursrecht. Rudolf Alexander «Der Spieleinwand im Wertpapierhandel» című cikkében érdekes gondolatait fejtegeti az értékpapírkereskedelemre vonatkozólag. Kari A. Bürger «Das Eecht der Handelsgesellschaften in China» című cikksorozatának befejezését közli a lap. W. Siebert «Kann dem Inkassoindossatar, der durch Vollindossament legitimiert ist, vom Wechselschuldner der Einwand entgegengesetzt werden, dass der Incassoauftrag erloschen sei?» és Hans Kümmerlein «Das Zusammentreffen subsidiáren Versicherungen» című cikkeit tartalmazza még a lap 1933. évi 4. száma. Österreichische Anwaltszeitung. Január 7-i szám. Maximilián Kössler folytatja és befejezi az új osztrák váltótörvényről szóló ismertetését. Georg Weisl válaszol Eudolf Braunnak ugyanezen lap november 4-i számában «Az ügyvédjóléti alapról)) szóló cikkére. Hans Spitzer méltatja a Zentralblatt für die Juristische Praxis című laptársukat ötvenéves fennállásának jubileuma alkalmából. Ne fogadjon el olyan ügyvédi vét ívet, mely nincs az nOÜSz kiadványa) jelzéssel ellátva, mert csak ezek forgalomképesek. Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. 3. (Tel.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája: Géczy Kálmán.