Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 47. szám - Részt vehetnek-e külföldi ügyvédek az osztrák bíróságok előtti bizonyítási eljárásban?

190 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 47. SZÁM. szoros egységgé, amely önként kifejleszti az együvétartozás és a kölcsönös megbecsülés érzéseit. A jogászi hivatások szolidaritása mellett azonban ki kell, hogy fejlődjék a korosztályok szolidaritása is. A jogásztársadalomban nem szabad ellentétnek lennie öregek és fiatalok között. Az igazságkereséshez mindegyik kor elhozza a maga külön erényét. Az igazság teljes eszményi szolgálatához épp annyira elengedhetetlen az öregkor higgadt mérlegelésének bölcsesége, mint másfelől a fiatalság hevülete és lelkesedése. Azért mint Verulami Baco mondja : «jó az öreget a fiatallal együtt alkalmazni, mert mindegyik kor erényei jóvátehetik mindakettőnek hibáib).2 De éppen e kölcsönös kiegészülésnél fogva kell, hogy belőlünk, öregebbekből a szeretet melege és a támogatás készsége áradjon a fiatalság felé, amely ma a réginél sokkal nehezebb viszonyok között fokozott tudásvággyal szenteli magát hivatása eszményeinek. Ez a komoly, lelkes fiatalság van hivatva majdan a mi helyünkbe lépni, s azért mindenképpen útját kell egyengetnünk. Lehetetlen állapot, hogy a mai jogászfiatalságnak már az életbelépése is jóformán leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Meg kell vele osztani kenyerünket, meg kell nyitni előtte az élet kapuit. Nem szabad tűrni, hogy pénzügyi, vagy más technikai nehézségek miatt a kezdő jogász ma még csak ingyen joggyakorlati munkahelyet se kaphasson, se ügyvédnél, se bíróságnál. A jogászi hivatások és a jogászi korosztályok összehatásából íme így adódik az egyetemes jogászi szolidaritás : minden jogász vállvetett törekvése a jog uralmának megvalósítására és a XIX. század legnagyszerűbb társadalmi vívmányának, a jogállamnak a megvédésére. A mai zavaros időkben a magyar jogállam a maga nyugodt konszolicláltságában valóban imponáló látvány. Ennek a konszolidáltságnak végső oka pedig szívós ragaszkodásunk nemzeti multunk nemes jogi hagyományaihoz. Nekünk nem kell idegenbe mennünk, hogy onnan újszerű állami berendezkedéseket importáljunk. Nálunk ősi hagyomány a nemzet politikai egysége, az állampolgári egyenjogúság a Szent Korona tagjai között, akik közé ma a polgároknak az alkotmány sáncaiba bevett összessége tartozik. Az idegen áramlatokkal szemben állandóan eszményül lebeg előttünk a polgári és alkotmányos szabadságnak az a teljessége, amellyel a 48-i márciusi tavasz ajándékozta meg nemzetünket : az a szabadságideál, amely egyedül teszi a közéleti lét kényszerét a kultúrember számára elviselhetővé, s avatja azt rabságból önkéntes alkalmazkodássá. Ezeknek az eszményeknek az öntudatos ápolása elsősorban a jogászság feladata : hiszen éppen az a jogászság társadalomrendező hivatásának főcélja, hogy egyesítse és összhangba hozza a rendet a szabadsággal, mint Tacitus mondta Augusztus császárról, hogy «res olim dissociabiles junxit : impérium et libertatém*. . .* Essay XLIII. «. . . it is good to compound employment of both . . . because the virtues of either ago may correct the defects of both». Mert á szabadság rend nélkül anarchia, de a rend szabadság nélkül a börtön rendje. A magyar ügyvédségnek örök büszkesége, hogy mindig a szabadságjogoknak zászlóvivője volt. Ne feledjük, hogy ügyvédek voltak Kölcsey Ferenc és Kossuth Lajos, és ne engedjük elhomályosulni Deák Ferenc emlékezetes mondását : «Hazánk ügyvédjei, e tiszteletre méltó osztály, melynek egyedül köszönheti alkotmányunk maiglani fennállását*. A jogászságnak ez a centrális rendező és egyensúlyozó hivatása még szélesebb rétegeket von be szolidaritási körébe. Elsősorban a nem-jogászi értelmiségi szabad 'pályákkal kerül a jogászság szoros kölcsönhatásba. E szabad pályák részére éppen a jog biztosítja a rendnek és a szabadságnak éltető atmoszféráját. Viszont a többi értelmiségi pálya: orvos, mérnök, tanár, közgazda, író és művész szolgáltatja nagy mértékben a jogász részére az életviszonyok formai rendezéséhez szükséges tárgyi, tartalmi szakértelmet. Ez a kölcsönös egymásrautaltság egyesíti mind e hivatásokat ama lionorácior középosztállyá, amely ma legfőbb letéteményese az ősi magyar nemesség nemzetfenntartó szerepének. ím, e kisugárzó hatásánál fogva válhatik a jogászi szolidaritás a nemzeti egységnek egyik fontos kristályosodási középpontjává. A nemzeti hagyományok folytonosságán épülő jogászi szolidaritás lesz egyúttal legfőbb erősségünk a magyar igazságért vívott külső harcainkban. A nagy nyugati nemzetek bizalma sokkal inkább fordul olyan állam felé, amelynek kereteit nem a kényszer tartja össze, hanem a spontán alkalmazkodás, amely a jogrend és jogbiztonság szilárd alapján épül fel. Éppen azért bízom abban, hogy a jogállamhoz való tántoríthatatlan ragaszkodásunk egyre fokozódó mértékben fogja a nagy nemzeteket megnyerni a mi igazunk méltatásának, az fogja hazánkat a vezető kultúrnemzetekkel egyesíteni az igazság világszolidaritásában, s végül is ez lesz a kulcs, amely ki fogja nyitni elszakított testvéreink millióinak börtönét. Azért mint magyar jogásznak, forró óhajtásom, hogy a szolidaritás testvéri kapcsai fogják össze erősen a magyar jogászság egyetemét, erősítsék meg szívét a jog uralmának fenntartására, a magyar igazság érvényesítésére. Ebben a szellemben emelem ezt a serleget, igaz magyar lélekkel, a magyar jogászság egyetemes szolidaritásának nagy gondolatára. )x Részt vehetnek-e külföldi ügyvédek az osztrák bíróságok előtti bizonyítási eljárásban? A «Wiener Sonn- und Montagszeitung» november 20-i számában «Bécsi bíróság kiutasítja a külföldi ügyvédet)) címmel cikket közölt, amely arra a kérdésre hívja fel a figyelmet, vájjon külföldi ügyvédek osztrák bíróságok előtt folytatott bizonyítási eljárásban eljárhatnak-e? A lap közlése szerint egy csehszlovák bíróság megkeresésére egyik wieni járásbíróság tanúkihallgatást foganatosított, amelynél felperes képviseletében egy csehszlovák ügyvéd jelent meg. A bíróság — a lap közlése szerint — nem fogadta el a csehszlovák ügyvéd jelentkezését, mert csehszlovák bíróságok előtt sem járhatnak el osztrák ügyvédek. Erre felperes egy osztrák ügyvédet hatalmazott fel képviseletére, de azzal a kérelemmel, hogy a csehszlovák ügyvédnek, mint segítőtársnak is megengedtessék a tárgyaláson való részvétel. Az osztrák ügyvéd arra hivatkozott ugyanis, hogy eddig nem volt módja a cseh nyelven írt ügyiratokat alaposan áttanulmányoznia. Az újság szerint a bíróság ezt a kérelmet sem teljesítette, úgyhogy a cseh ügyvéd a tárgyalótermet elhagyni volt kénytelen. Ezen bírói végzés ellen az osztrák ügyvéd felfolyamodással élt, amelyben arra hivatkozott, hogy nagyon sok államban is fennáll ugyanaz a jogszabály, mely szerint külföldi ügyvédek önállóan feleket nem képviselhetnek, mégis megengedtetik nekik, hogy a belföldi ügyvéd oldalán és támogatójaként részt vehetnek a tárgyalásokon, közvetlenül kérdéseket is tehetnek fel és ezeket a kérdéseket a belföldi ügyvéd perbeli cselekményeiként értékelik. Ehhez az ujságközleményhez jogászi szempontból a következőket kell megjegyeznünk: Kétségtelen, hogy az osztrák perrendtartás értelmében a megkeresett bíró előtti eljárás nem nyilvános, úgyhogy a jog szigorú értelmezése szerint az ilyen bizonyításfelvételnél csak a peres felek és ezek képviselői vehetnek részt. De Kovács Marcell magyarázata szerint a magyar jog is ugyanezen az állásponton van, a megkeresett bíró előtti bizonyítási eljárás Magyarországon sem nyilvános, úgyhogy ezen vonatkozásban a jog mindkét államban azonos. A külföldi ügyvédeknek belföldi bíróságok előtti eljárására vonatkozólag a következőket jegyezzük meg : Az osztrák perrendtartás szerint általában — kivételekről most ne beszéljünk — 2000 S perértéken aluli ügyekben az ügyvédi képviselet nem kötelező. A fél az ilyen perekben bárki által képviseltetheti magát — kivéve természetesen a zugirászokat. így tehát ebből a szempontból a 2000 S-en aluli perekben nincs akadálya annak, hogy a felet külföldi ügyvéd képviselje. A 2000 S perértéken felüli perekben sincs a megkeresett bíró előtti eljárásban az osztrák jog szerint teljes ügyvédi kényszer, úgyhogy a peres fél a megkeresett bíró előtt minden esetben ügyvéd nélkül is megjelenhet. Ha azonban képviselteti magát, úgy a 2000 S-en felüli perekben csak belföldi ügyvéd lehet a képviselője. (A relatív ügyvédi kényszer alapfeltétele). Egész más a jogi helyzet ebben a vonatkozásban Magyarországon. Ott a kötelező ügyvédi képviselet a megkeresett bíró előtti eljárásban éppúgy van szabályozva, mint a per bírája előtti eljárásban. A magyar perrendtartás azonban nem engedi meg, hogy a fél magát bárki által képviseltesse (Pp. 94., 95. §§). Az osztrák jog szerint tehát a külföldi ügyvéd közbenjárása a 2000 S-en aluli perekben tulajdonképpen nincs megtiltva, éppígy nincs akadálya annak sem, hogy a külföldi ügyvéd, mint másodképviselő vegyen részt