Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 5. szám - Ügyvédi költségek. Ügyvédi költségkövetelések érvényesítése osztrák ügyfelekkel szemben

5 SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 19 lévén alkalmazandó — így pl. ha Wienben adatott az ügyvédi megbízás — hogy a költségkövetelés az osztrák hároméves el­évülési idő folytán már elévült. Ha azon­ban magyar jog kerül is alkalmazásba és a magyar ügyvéd a követelésnek három év után történő érvényesítése eset én a magyar jog 32 éves elévülési idejére hivatkozik, ezt természetesen mint felperesnek, neki kell igazolnia, ami az osztrák igazságügyminisz­térium megkeresését és a magyar jognak diplomáciai úton való bizonyítását teszi szükségessé. Hogy hány ügyfél válik a hiába elért magyar ítélet meghozatala és a végrehajtható osztrák ítélet elérése közti időben fizetésképtelenné, arról — attól tartok — igen szomorú statisztika volna készíthető. Ezért tapasztalataim alapján kötelességem­nek tartom, hogy magyar kartársaimat ez­úttal is újból figyelmeztessem, Írassanak alá osztrák ügyfeleikkel esetről-esetre olyan szövegű meghatalmazási blankettát, amely a következő kikötést tartalmazza : teljesí­tési hely a költségek és kiadások fizetésére Budapest)) (illetve más magyar helység),' mert ez esetben a magyar ügyvéd költségei­nek a behajtására irányuló per illetékessé­gél nem a Pp. 36. §-ára, hanem a 29. §-ára fogja alapíthatni. Az ilyen illetékességen alapuló jogerős ítélet pedig Ausztriában minden nehézség nélkül végrehajtható. (A teljesség kedvéért megemlítem, hogy biz­tosítási végrehajtás első- vagy másodbírói ítélet alapján költségkövetelések tekint eté­ben végrehajtási jogsegély szerződés 1. cik­kének 1. pontja értelmében kizárt.) Felette aggályosnak tartom a meghatal­mazás fentebb javasolt záradékának tintá­val vagy írógéppel való beszúrását a Magyarországon használatos blankettákba, mert a kifogásolási eljárásban gyakran ta­lálkoztam alperesnek azzal a védekezésével, hogy ez a záradék a blanketta aláírása után Íratott be, amely esetben megint csak a magyar kolléga lesz kénytelen hosszadal­mas bizonyítási eljárással igazolni, hogy a szóbanforgó záradék az ügyfél aláírása előtt lett beírva. Teljesen értéktelen a Pp. 45. §-án alapuló illetékesség kikötése is, mert a magyar­osztrák végrehajtási jogsegélyezerződés sze­rint az ezen illetékességre alapított ítélet Ausztriában nem hajtható végre. A magyar ügyvédek tehát azzal biztosít­hatják osztrák ügyfelekkel szembeni költ­ségeik és kiadásaik végrehajtás útján való érvényesítését, ha fizetési igényeik tekinte­tében teljesítési helyül írásban magyar teljesítési helyet kötnek ki, ami legmeg­felelőbben úgy történhetnék meg, ha a képviselet elvállalása alkalmával gondos­kodnának egy megfelelően szövegezett meg­liatalmazási űrlap aláíratásáról. Deutsch Maurus (wieni ügyvéd). * * * Az érdekes és tanulságos cikkre nyomaté­kosan felhívjuk kartársaink figyelmét, sőt ajánljuk, hogy osztrák ügyvédek részéről kapott helyettesítési megbízás esetén is ragaszkodjanak a javasolt szöVégű meg­hatalmazási űrlap aláíratásához, annál is inkább, mert csak a közelmúltban történt, hogy egy Avieni ügyvéd, magyar kollégájá­nak helyettesítési költségeit a marasztaló magyar ítélet ellenére sem fizette meg és felperest Wienben újabb per megindítására kény szerit ette. (Szerk.) Külföldi ügyvédség hírei. A francia ügyvédek tiszteletdíjának bírói érvényesítéséről érdekes tudósítást közölt az Ügyvédi Közlöny (1933. évf. 14. 1.), mely azonban kiegészítésre szorul. 1920-ig a francia ügyvédek tényleg egyáltalában nem érvényesítettek tiszteletdíj iránti igé­nyeket a bíróság előtt. A francia ügyvédi kar ragaszkodott formailag ahhoz az állás­ponthoz, hogy : «L'avocat u'exige rien de san elient, ni avant, ni aprés son procés» (az ügyvéd kliensétől semmit sem követel, se a per előtt, se a per után). Ez persze nem zárta ki, sőt szükségessé tette, hogy a kliens önkényt előre lefizette az ügyvéd tiszteletdíját. Az 1920-i ügyvédi rendtartás óta ez a kérdés nincs egységesen szabá­lyozva. A különböző kamarák különböző­képpen szabályozzák az ügyvédi tisztelet­díj bírói érvényesítésének kérdését. A lyoni, montpcllier-i, limoges-i és angers-i kama­rák megmaradtak a régi szigorú álláspon­ton. A párizsi kamara mai napig nem sza­bályozta a kérdést. A többi kamara többé­kevésbbé enyhítette a régi szigort, de kü­lönböző módon. Van kamara, amelynek területén az elnök, van, ahol a választmány adhat engedélyt a perlésre. Sőt van ka­mara. •— a nizzai — ahol a választmány előzetesen megvizsgálja a költségjegyzéket és meghatározza, mily összeg erejéig indít­ható per. Appleton, a francia ügyvéd szövetség el­nöke, az ügyvédi hivatásról írt könyvélten (Traité de la profession d'avocat) nem nagy örömmel vesz búcsút attól a régi jó szokás­ról, hogy a kliensnek előre kellett- fizetnie, mert az ügyvédnek nem volt szabad költ­ségét perelnie. «A mi elődeink —- mondja Appleton — nagyon bölcsek- voltak, hogy költségeik megállapításának gondját nem bízták bíróságokra)). Nem érdekünk, hogy a bíróság taksáljon bennünket (á étre taxés). Appleton attól fél, hogy a költség­perek rossz befolyással lesznek a bíróság és az ügyvédi kar közötti viszonyra, ha az ügyvédi költségeket nyilvánosan fogják tárgyalni, támadni és — irigyelni. Hogy mily bölcsek voltak régi francia kollégáink, azt mi tudjuk legjobban és tudni fogják majd párizsi kollégáink is, ha nekik is abban a kétes szerencsében lesz részük, hogy perelhetik díjaikat. Ne kicsinyelje le az ügyvédi vétív elő­nyeit, mert sok kicsi sokra megy. •Ti le kockáztassa eredeti okmányait, J * használjon fotókópiát! Gyorsan, olcsón tökéletes fényképmásolatokat ad rsan, olcsón tökéletes tenykénmasolatokc és irodájába leszállítja V.,Vadász-u.28 IflŰhely Telefon235-30 Szemle. Bíró és ügyvéd tegeződése. A budapesti kir. ítélőtábla P. VII. 14,243/1932/7. sz. végzéséből idézzük az alábbi sorokat : «A bíró és az ügyvéd állásuknál és azonos kép­zettségüknél fogva a társadalom ugyanazon osztályába tartoznak. A bíró és" ügyvéd jó­viszonya kívánatos. Állandó hivatali ós kü­lönösen vidéken állandó társadalmi érintke­zés folytán a viszony bizalmasa bbá fejlőd­hetik, amelynek egyik megnyilvánulási for­mája a tegeződés. Egyéb adat hiányában azonban feltételezhetetkn, hogy a bírónak a fél ügyvédjéhez való ez a barátságos viszonya az igazságszolgáltatást bármily irányban is befolyásolná.» A kollektív ügyvédi reklám kitűnő példá­ját mutatja a Szombathelyen megjelenő «Vasvármegy e» című lap január 22-iki száma, amelyben «Az adóívek helyes kitöltése fon­tos! A rögzített adó felmondása előnyös!» című cikk igen meggyőzően bizonyítja a laikus nagyközönség előtt, milyen károk származnak abból, ha a rendeletek és ren­delet-pótlások labirintusában járatlan em­ber saját erejére t á maszkodva intézi adó- és illetékügyeit és milyen óriási anyagi elő­nyökkel jár, ha megfelelő szakértő tanács­adói útmutatását igény beveszi. Ilyen szak­értő pedig . elsősorban az ügyvéd, akinek igénybevételét az adóvallomási ívek szak­szerű, áttekinthető és szabatos összeállí­tásánál, valamint a hatóságokkal való érint­kezésben is maguk a pénzügyi hatóságok is szívesen látják. A cikket az Országos Ügy­vódszövetsóg szombathelyi fiókjának" tit­kára : Schleiffer Sándor írta és ezzel példát mutatott kartársainknak arra, miképpen kell a nagyközönséget céltudatos, követke­zetes felvilágosító munkával az ügyvédség­nek- minél gyakoribb igénybevételére szok­tatni. Sajtószemle. Jogállam. Januári szám. Ruhmann Emil kúriai elnöki tanácsos a jogszabályok ren­dezése című cikkében a jogszabályok túl­tengéséről ír. Az élő és hatályos jogszabá­lyokat szót kell választanunk az elavult és tárgytalanná váltaktól és egy gyűjteménybe kellene foglalni, amely három részből állna, a törvényekből, rendeletekből ós helyhato­sági szabályrendeletekből. A jogszabályok stílusa legyen világos, egyszerű és szabatos es kövesse a mindennapi nyelvhasználatot. Auer György egy. m. tan. kir. ügyész : «Az ifjúságért)) című cikkében az új jogászgene­ráció elhelyezkedési lehetőségéről ír és sür­geti a problémának még az idősei>b generá­ció háttérbe szorítása, árán való megoldá­sát. Kartal Ignác járásbíró Glossák a jog­állam 982. évfolyamához című cikkében igen ügyes tollal szedi össze a folyóirat rnult­óvi számában a helyes ítélkezésről szóló cik­kek eszmemenetéi. Amit azonban Nagy Jó­zsefhez való viszonyáról ír, abban nem tu­dunk mindenben igazat, adni neki, mint ahogy nem lelkesedünk vele az adósvédelmi rendeletekért sem és nem t artjuk 100%-ban hazafias kötelezettségnek az adósságok nem­fizetését sem. Glasner Oszkár ügyvéd a

Next

/
Thumbnails
Contents