Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 44. szám - Múzeum-avatás

180 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 44. SZÁM. Üflfyvédi Egyesületek. A Ribáry-csoport ügyvédbaráti társaság december 9-én este 9 órai kezdettel rendezi a III. Országos Ügyvédi Értekezlet résztvevőinek tiszteletére a Hungária nagyszálló termeiben az ügyvédi szolidaritás hagyományos ünnepi estélyét. A vacsorán SzladiU Károly egyetemi tanár tartja a serlegbeszédet és méltatja az egyetemes jogászság, valamint minden lateiner osztály szolidaritásának fontosságát. Vacsora után, V2 ^ órakor kezdődik a hölgy-estély, amelyre az ügyvédek hozzátartozói és az estély nem jogász vendégei szintén igen nagy számban j elintették be részvételüket. Másnap—vasárnap — d. e. 1ji 11 ós 1 óra között az Országház-kávéházban tartandó villásreggelin búcsúznak el a budapesti kartársak vidéki vendégeiktől. A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. Az ügyvéd jogos díjazásától nem üthető el azzal az indokolással, hogy ügyfele a megbízás adására szellemileg képtelen, cselekvőképtelen. Néhai özv. X-né által szerződés érvénytelenítése iránt P. 2015/1924. szám alatt folyamatban volt perben az Igazságügyi Orvosi Tanács 1925. november 24-én kelt véleménye szerint a nevezett nő paranoidos tünetekkel párosult kóros elmegyengeségben, tehát elmebetegségben szenved, minélfogva akaratának szabad elhatározási képességével nem bír. Jogerős ítélettel azonban özv. X.-né elmebetegség miatt (1877: XX. tc. 28. § a) pontja) gondnokság alá helyezve nem volt. Az 1924. március 2-től 1926. szeptember l-ig fennállott gondnokság alá helyezése a nevezettnek saját kérelmére (Pp. 721. §) elmegyengeség (1877: XX. tc. 28. § b) pontja) okából történt és megszüntetését is a fél maga kérte. Nem vitás továbbá, hogy a néhai X.-né a felperes részére a kereseti követelés alapjául szolgáló ügyvédi meghatalmazásokat 1926. szeptember 22-ón, illetőleg október 10-én közvetlenül gondnokságának megszüntetése után állította ki. Önmagában véve az a körülmény, hogy valaki gyengeelméjű, még nem teszi őt képtelenné a saját személyében való minden jogcselekményre, hanem csak akkor, ha a gyengeelméjűség olyanfokú, hogy amiatt szabad akaratelhatározási képességgel nem bír. Különösen áll ez az élet közönséges és egyszerűbb jogi cselekményeire, a forgalom és érintkezés mindennapi joghatásaira, amelyek az egyébként kóros elmeállapotú cselekvőre is érvényesek lehetnek. Ebből következik, hogy a jogi értelemben vett cselekvőképesség megállapítását mindenkor esetszerűen kell vizsgálat tárgyává tenni. Adott esetben a felperes részére kiállított ügyvédi meghatalmazások aláírására, vagyis ügyvédi képviseletre szóló megbízás adására a néhai X.-né az Igazságügyi Orvosi Tanács véleményében foglalt vizsgálati adatok fennforgása mellett is képes lehetett Az orvosi vizsgálat szerint alperesnek ítélőképessége fogyatékos, szellemileg fejletlen, akaratereje csökkent, könnyen befolyásolható, tanácstalan egyén. Ilyen kóros elmegyengeség pedig még nem zárja ki azt a feltevést, hogy az illető saját ügyének képviseletét (jogvédelmét) az arra hivatott ügyvédre joghatályosan rábízhatta. Az ügyvédnek azután törvényadta joga (1874 : XXXIV- tc. 54. §), hogy a reábízott ügyben tett kiadásainak, úgy időveszteségének megtérítését s ezenfelül illő munkadíját követelheti az általa képviselt féltől. Nem lehet ennélfogva az ügyvédet, aki az ügyfél képviseletében a peres eljárásban résztvett s ott megbízója érdekében tevékenykedett, jogos díjazásától elütni azzal az indokolással, hogy ügyfele a megbízás adására szellemileg képtelen, cselekvő képtelen volt. Ezért kellett a fellebbezési bíróság megtámadott végítéletét megváltoztatni és kikellett mondani, hogy a kereset a felperesi meghatalmazások érvénytelensége okából el nem utasítható. A további eljárás során hozandó véghatározatra tartozik azután annak a megállapítása, hogy a felperes ügyvéd cselekménye vagy eljárása — éppen a megbízó fél szellemi fogyatékosságára tekintettel is — az ő érdekében kellően indokolt volt-e s hogy azt a kérdéses ügyek állására figyelemmel a rendes ügyvéd gondosságával teljesíteni kellett-e. (Ppé. 18. §-ának 4. bek.) (Kúria, 1933. október 20., P. VI. 4884/1932. Elnök : Térfi ; előadó : Kerényi.) Indítványok az ügyvédi kar érdekében. Vidéki ügyvédi névsort kérünk. A korábbi állapottal szemben ma már mind gyakoribb az az eset, hogy a fővárosi bíróságok előtt vidéki ügyvédek tárgyalnak. Általában az a helyzet, hogy a fővárostól legfeljebb száz kilométer távolságra levő székhelyről ma már a vidéki ügyvéd személyesen jön be tárgyalni s helyettest nem bíz meg, erre nem költ. A budapesti bíróságok nincsenek felszerelve vidéki ügyvédi névjegyzékekkel s így ha aggályuk merül fel abban a tekintetben, jogosult-e a jelentkező egyén a megjelenésre, illetve a tárgyalásra, nincs olyan adat a kezünkben, amivel az ellenőrzést eszközölhetnénk. Az igazolványok felkérése egyrészt igen kényelmetlen feladat, másrészt pedig gyakoribb az az eset, hogy az igazolvány nincs kéznél még akkor sem, ha a szóbanforgó egyén tényleg ügyvéd. A vidéki jelöltek ellenőrzése is könnyebb, ha az ügyvédi névjegyzék rendelkezésre áll. Vájjon mi akadálya van annak, hogy a fővárosi bíróságok a vidéki ügyvédi névjegyzékkel is ellátassanak. Egy fővárosi bíró. Világosítsa fel a közönyös és kétkedő kartársakat az írógépszolgálat óriási előnyeiről. Szemle. Simay Gyula a bírói és ügyvédi kar harmonikus együttműködéséről következőképpen nyilatkozik abban a levélben, melyet a Jogtudományi Közlöny szerkesztőségéhez intézett : «... ha bírói működésemnek volt némi sikere, azt annak a zavartalan összhangnak tulajdoníthatom, amely köztem és az ügyvédi kar között egész szolgálati időm alatt változatlanul fennállott és annak a nagyértékű támogatásnak, amellyel hosszú bírói pályámon az ügyvédi kar részéről találkozni szerencsém volt. Most, amikor 47 évi szolgálat után a bírói széktől megválók, ezért a megtisztelő támogatásért és harmonikus együttműködésért, amely nélkül sikeres bírói munkát elképzelni nem tudok, az általam mindig nagyrabecsült és igen tisztelt ügyvédi karnak legbensőbb köszönetemet fejezem ki.» A Budapesti Ügyvédi Kamara könyvtárának 1933. év első felében a következőkben felsoroltak adományoztak könyveket : Magyary Zoltán egy. ny. r. tanár, Kletzár Jenő, Leszlényi Imre, Szálai Emil, Teller Miksa és ifj. Vas Imre. Sajtószemle. Bírósági kiküldöttek Közlönye f. évi októberi száma vezető helyen Schweitzer Brúnóndk, a végrehajtók egyesülete elnökének cikkét hozza «Adósvédelem és prosperitás* címen, majd Pa/pp Árpád ismerteti a bírósági végrehajtók közjogi helyzetét. Abból az alkalomból, hogy Göndör Rezső bírósági végrehajtót Tarcal községben a végrehajtást szenvedő kisgazdák fejszecsapásokkal halálosan megsebesítették, felveti az újság a végrehajtóknak azt a régen hangoztatott kívánságát, hogy az új nyugdíjtörvényben a szolgálata közben munkaképtelenné vált bírósági végrehajtónak, illetve családjának nyugdíjigénye biztosíttassék. Thébusz Zoltán budapesti ügyvéd öngyilkosságát annak tulajdonítja a lap, hogy a Te. óta három hónapig nem juthatnak a hitelezők újabb árveréshez, ha az előbbi árverést elhalasztják. Ez a túlzott adósvédelem «valósággal agyorwédn az adósokat, akik 3—4 hetes halasztáshoz mindig könnyen hozzájuthatnának, ha a törvény ezzel a drákói rendelkezéssel nem akart volna rajtuk túlságosan segíteni, így azonban a halasztáshoz Thébusz kérése dacára sem járulhattak hozzá. ;> Csehszlovák Jog október 19. számában Adójogász befejezi «Adódeliktum és más adójogi kérdések)) című cikksorozatát. Tárgyalja azt a kérdést, hogy milyen esetekben van helye pótlólagos adó kivetésének akkor, amikor adódeliktum nem forog fenn. Ezt a kérdést az adómorál szempontjából is fejtegeti és óva int olyan rendszabálytól, amely az amúgy is süllyedt adómorált még mélyebbre taszítaná. Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. 3. (Tel.: 20-3-9B.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája : Ábrái V.