Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 37. szám - A kir. Kúria jogegységi tanácsának a költségviselés kérdésében okt. 28-án eldöntendő vitás elvi kérdéséről

37. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 151 1881 :LX. tc. 116. §-ának és 117. § b) és c) pontjának megfelelő esetben, és ezenkívül minden olyan esetben, amikor az újabbi kérelem a követelés behajtása végett szükséges és az eset körülményei indokolják, liogy a végrehajtató a végrehajtást már korábban nem kérte az újabbi kérelemben megjelölt ingatlan vagyonra is. bb) A Te. 97. § és a törvény életbeléptetett 49,000/1930. I. M. E. 33. §-a elő akarja segíteni azt, hogy a több tkvi betétben tulajdonos az ingatlanainak egy betétbe összesítésére, illetve egy telekkönyvi jószágtestté egyesítésére törekedjék, ezért kimondja, hogy ha valamely bejegyzést ugyanannak a telekkönyvi községnek több olyan telekkönyvi betétében kell foganatosítani, amely betétekben felvett ingatlanok a tulajdoni állás azonossága, vagy a kért bejegyzés teljesítése következtében azonossá válása miatt egy telekkönyvi betétbe összesíthetők, esetleg egy telekkönyvi jószágtestté egyesíthetők, a kérelmező a bejegyzésnek több telekkönyvi betétben foganatosításáért 2 P külön eljárási költséget köteles fizetni. Ezzel kapcsolatban felmerült az a kérdés, hogy végrehajtás esetén mikép térül meg a végrehajtatónak az a költsége, amelyet a végrehajtásnak kiadmányok alapján való elrendelésekor a perbíró nem állapíthat meg, és csak a telekkönyvi hatósághoz beadott kérelemben nyílik meg annak a lehetősége, hogy a költség felszámíttassék és megállapíttassék. Amíg kezdetben egymástól eltérő határozatok hozattak, ma már egyöntetű a bíróságoknak álláspontja, hogy a végrehajtató által előlegezett külön eljárási költség, valamint az akkor lerótt kincstári bejegyzési illeték nem terhelheti a végrehajtatót, ezért ezeket a tételeket a telekkönyvi bíró megállapítja a végrehajtatást szenvedettel szemben. Az aa—bb) végrehajtási jogesetek analógiájára is figyelemmel megáll az említett főszabály, amely a Vht. 27. §-ából következik, hogy minden szükséges eljárásért ^esetenként megállapítandó a végrehajtást szenvedővel szemben a felmerült eljárási •díj, illetve költség. Ad 2. A felek között alkalmazandó méltányossági szempontok nagyjában kiütköznek a fentiekből. Amikor a Vht. 27. §-a a marasztalt fél terhére írja a végrehajtási költségeket akkor is, ha a perköltség megfizetésére nem köteleztetett, már kifejezésre juttatta, hogy a marasztalásnak minden körülmények között eleget kell tenni, és ha ez nem történnék meg, a végrehajtási költségeket a végrehajtást szenvedő viselni tartozik. A törvénynek ez a kifejezett célzata összhangban van .a méltányosság elvével. Nem kívánhatjuk .a hitelezőtől, aki a jognak szükséges eszközeit igénybe veszi, hogy ennek a költségét ő viselje. Az ilyen törvényhozási intézkedés a forgalom megbénítására, a hitelkondíciók súlyosbítására vezetne. A költségviselés tekintetében nem tehet különbséget az, hogy a végrehajtásnak foganatosítása — végrehajtható kiadmány alakjában való elrendelés esetén — csak a telekkönyvi hatósághoz intézett kérelemben történhetik, amely esetben a telekkönyvi hatóság állapíthatja meg a költségeket, míg végrehajtási kérelem alakjában történő elrendelésekor ezt a perbíróság teheti. A kettő között nem a végrehajtató választ, hanem a Te. írja elő a foganatosítási módot. Minthogy a Te. szerint a végrehajtásnak ingatlanra való foganatosítása végrehajtható kiadmány alakjában történik és ez a lépés a követelés behatására szükséges és indokolt, ellenkeznék a méltányossággal, hogy ennek a ténykedésnek költségét a végrehajtató viselje. Az előadottak alapján — szerény véleményem; szerint — a jogos és méltányos álláspont csak az lehet, hog}7- olyan kérvényért, amellyel a végrehajtató az 1930— XXXIV. tc. 63. §-ának utolsóelőtti bekezdése értelmében végrehajtható kiadmány alapján kéri a telekkönyvi hatóságtól a kielégítési végrehajtásnak ingatlanra való foganatosítását, a végrehajtást szenvedő terhére kell a költséget megállapítani. Bocla Ernő. Budapesti Ügyvédi Kamara. A Budapesti Ügyvédi Kamara október hó 3-án, 4-én és 5-én délután tartotta meg rendkívüli közgyűlését, amely közgyűlés az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet reformjával, az ügyvédi kar súlyos gazdasági helyzetével, a kamarai szükségadó kivetésének, az üg}^védi munkaterületek védelmének, s végül az ügyvédi kamarák választási rendjének módosítására vonatkozó törvénytervezet kérdéseivel foglalkozott. Okt. 3-án d. u. 5 órakor nyitotta meg Pap József elnök a rendkívüli közgyűlést és bevezető beszt'ilében rámutatott arra, hogy a magyar ügyvédség válságában elérkezett az utolsó óra, céltudatosan és azonnal cselekedni kell, hogy az igazságszolgáltatás javára a magyar ügyvédséget az arra hivatottak megmentsék. A kormányhatalomnak végre fel kell figyelnie arra, hogy a kar a pusztulás lejtőjére jutott. Opler Emil másodelnök az Országos Gyámés Nyugdíjintézet reformtervezetét és a Kamara választmányának álláspontját ismertette, rámutatván arra, hogy a nyugdíjintézet díjhátraléka több mint egymillió pengő. Szegő Ferenc kamarai titkár előadásában a kar gazdasági helyzetét tárgyalták és Bleyer Imre, Gál Jenő, Kenyeres Gyula, árvátfalvi Nagy István, Perl Imre, Kahán Elemér, Weisz Pál, Bemliardt Miksa és Vázsonyi János felszólalásai után elfogadta a közgyűlés az előadó határozati javaslatát, amely a kormány figyelmét fokozottabb mértékben hívja fel az ügyvédség jogos kívánságaira, és kéri, hogy az okirati kényszerről, az illetékek leszállításáról és a zugírászat üldözéséről szóló törvényjavaslatoItat soronkívül nyújtsák be és tárgyalják le. vitéz Pétery Aladár pénztárnok javaslatára a folyó évre is megszavazta a közgyűlés a szükségadót az arra reászoruló kartársak támogatásának céljára. Vekerdy Géza kamarai titkár az ügyvédi munkaterületek védelme, illetve visszaszerzése érdekében terjesztett elő határozati javaslatot, amelyhez Mészöly Imre, majd osztatlan érdeklődés mellett Fábián Béla szólott hozzá. Fábián nem tudja a kamara vezetőségét hibáztatni a bajokért akkor, mikor az ügyvédek maguk nem szervezkednek, a legégetőbb kérdéseiket tárgyaló közgyűlésen is csak gyér számban jelennek meg, a helyett, hogy az egész kar felvonulna ilyenkor, és szervezett egységben demonstrálná a végszükséget. Indítványozza, hogy a képviselőház és felsőház ügyvédtagjait hívja meg az elnökség egy választmányi ülésre, amelyen a helyzetet részletesen megtárgyalnák, és a követendő magatartás felől is megállapodhatnának. Beck Attila, Altorjay Sándor, Vas Lajos, Bittner Béla és Győri Ákos szólaltak még fel ehhez a kérdéshez, majd áttért a közgyűlés Gerlóczy Endre kamarai ügyész előadásában a kisközgyillésre vonatkozó törvénytervezet tárgyalására. Az előadó, illetve a választmány felterjesztését múlt számunkban ismertettük, a közgyűlés a választmány álláspontját nem tette magáévá, hanem Schönfeld Miklós, Perényi Zsigmond és Faragó József felszólalásai után a reformtervezet elvetésére vonatkozó javaslatot fogadta el. A közgyűlés október 5-én esti 8 órakor ért véget. Hírek a vidéki Kamarák köréből. A Székesíehérvári Kamara a bírói letétek nyugtabélyeg illetéke ügyében az alábbi körlevelet intézte a magyar társkamarákhoz : «Tekintetes Társkamara! A székesfehérvári Pénzügyigazgatóság területén a bírói letétből kiutalt összegek után nyugtabélyeg lerovását követelték, illetve az árverési tömegből a kincstár részére a nyugtabélyegilleték soroztatott és kiutaltatott. Egyik kartársunk ezt — tekintettel arra, hogy a kincstár a letett összeg után kamatot nem fizet — sérelmesnek találta és a Közigazgatási Bíróságnál panasszal élt. A közigazgatási bíróság a panasznak helyt adott és a nyugtailletékből az 1 P 60 fillér illeték lerovása után fennmaradt összeget visszautalta. Ez ügyből kifolyólag a mellékelt megkereséssel fordultunk a kir. Pénzügyigazgatósághoz. Mindezt tudomásulvétel végett azért közöljük a Társkamarával, hogy szükség esetén hasonló megkereséssel fordulhasson a területén lévő Pónzügyigazgatóságokhoz.» * * * «A Székesfehérvári Ügyvédi Kamarától. 213/1/1933/1. szám. Tekintetes Kir. Pónzügyigazgatóságnak Székesfehérvár Veszprém. A m. kir. Közigazgatási Bíróság 1263/933. számú ítéletével kimondotta, hogy a bírói letétként kezelt összegek felvétele után nyugtabélyeg nem rovandó le, mert az illetékdíjjegyzék 67. tétel B) pontjának 2. bekezdése nem nyerhet alkalmazást, hanem a 101. tétele c) pontjában és a 60 tétele B) pontja 1. bekezdésében meghatározott — a 163,600/1926. P. M. számú rendelet 73. §-a — amelynek értelmében csupán 1 P 60 fillér illeték rovandó le. A m. kir. Közigazgatási