Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 36. szám - A Budapesti Ügyvédi Kamara

III. évfolyam. 36. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1933. okt. 7. ii ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr, Kovácsy Dénes, dr. Kórody István, dr. Teller Miksa, Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. v A Budapesti Ügyvédi Kamara,* de az ország többi kamarái is, előre látva azt a katasztrofális gazdasági helyzetet, amely az ügyvédi kart immár vógromlással fenyegeti, hosszabb idő óta, évről-évre, fel­terjesztésekkel fordultak Nagyméltóságod hivatalbeli elődeihez, de az utolsó év folya­mán Nagyméltóságodhoz is, egyre fokozódó aggodalommal mutatván rá arra, hogy ha a kormányzat részéről az ügyvédség meg­felelő támogatásban nem részesül, a kar tökéletes összeomlása nem lesz elkerülhető. E felterjesztésekben az egyes kamarák, de az ország ügyvédi kamaráinak együttes értekezlete is többízben kifejtették, hogy egyrészt a törvényhozás részéről minő intéz­kedések foganatbavétele volna kívánatos annak érdekében, hogy az ügyvédség gazda­sági helyzetének legalább további leromlása feltartóztatható legyen. Ezzel szemben mélységes aggodalommal kell megállapítanunk, hogy a kamarák fel­terjesztései és megnyilatkozásai, valamint a kar óhajai és kívánalmai, az igazságügyi kormányzat részéről meghallgatásra nem találtak és a kar gazdasági helyzetének or­voslása, vagy legalább a végromlás folya­matának feltartóztatása érdekében semmi­féle intézkedés sem történt, holott időköz­ben a gazdasági válság súlya annyira foko­zódott, hogy ma már az ügyvédség való­ságos helyzetének tárgyilagos jellemzése, ha a kar pusztulásáról beszélünk. Nagyméltóságod előtt felesleges fejteget­nünk, hogy az igazságszolgáltatás intéz­ménye a bírói függetlenség és a független ügyvédség pillérein nyugszik. Amint elkép­zelhetetlen a jogeszmének megfelelő igaz­ságszolgáltatás bírói függetlenség nélkül, épp­úgy kétségtelen, hogy az ügyvédség, mint az igazságszolgáltatás másik tényezője is, csak akkor felelhet meg hivatásának, ha a napi kenyérgondok lenyűgöző hatása alól * Részletek a Budapesti Ügyvédi Kamara választ­mányának az Igazságügyminiszter Úrhoz intézett felterjesztéséből, melyben a kisközgyülésre vonatkozó törvényjavaslat és rendelettervezetre vonatkozó észre­vételeit megtette. A felterjesztés előadója Gerlóczy Endre kamarai ügyész volt. E ÜGYVÉDI HETIREND. E j OKTÓBER 9-15. E 1 9 = Hétfő V»7. A (Budapesti Ügyvódúniói heti ­összejövetele. Z V9 7. A «Ribáry-csoportii heti össze- Z jövetele. 7. Az «Ügyvédi Közlöny» szerk.-biz. • ülése. I [10 : Kedd V* 7. Az ügyvédjelöltek képzését célzó Z gyakorlati összejövetelen ifj. Nagy • Dezső előadása : «A szerződések • hatályvesztése». (Ügyv. Kamara.) Z Va7. Az «Ügyvédek Reformszövetségei) I heti összejövetele. Z [11 Z Szerda 7. Az «Ügyvédek Független Pártjai) • heti összejövetele. Z Í14 Z Szombat Az ÜTE gyalogtúrái: Kétnapos rnunkatúra a Mátrába. Z Hálás Gallyatetőn. Találkozás reg- J gel 3/Í 6 órakor a Keleti p. u. pénz- • tártermében. Vezető : Pályi Gyula. • [15 Z Vasárnap Farkasrét — Csillebérc — Budaörs. Z Találkozás reggel V« 9 órakor az Z 59-es villamos délivasúti végállom á- J sánál. Vezető: Nemes Zsigmond. • felszabadulva, a benne rejlő szellemi és er­kölcsi erő teljességét tudja működésének minden mozzanatába belevinni. Át vagyunk hatva attól a meggyőződés­től, hogy Nagy méltóságod, mint igazság­szolgáltatásunk legfőbb őre, aki mögött eg}­tapasztalatokban gazdag ügyvédi mult áll, mindenben átérzi azt, hogy az ügyvédség sorsának megoldása nemzeti és igazságszol­gáltatási szempontból mit jelent. Éppen ezért nagy várakozással tekintettünk a most meginduló törvényhozási időszak elé, mert azt hittük, hogy Nagyméltóságod biztató jelét fogja adni annak az elhatározásának, hogy a törvényhozást az ügyvédség gazda­sági helyzetének orvoslására alkalmas tör­vényjavaslatok tárgyalásával óhajtja fog­lalkoztatni. E reménységünket a csalódás érzete vál­totta fel, ami a kar szempontjából annál lesújtóbb, mert azt az érthető csüggedést, amely a karnak minden tagját hatalmában tartja, idáig csupán az a remény ellensúlyoz­hatta, hogy az ügyvédség talpraállításához fűződő nemzeti és igazságszolgáltatási érde­kek bölcs mérlegelése mellett Nagymóltó­ságod tanújelét fogja adni annak a jóindu­latnak és megértésnek, amely nélkül az ügy­védség önerejéből többé magán segíteni nem tud, és amelynek hiányában a gazdasági helyzetnek nyomása alatt lelkileg is letör­ten, az ügyvédi kar aligha lesz képes a tekin­tély és az erkölcs kívánalmainak olyként megfelelni, hogy az ügyvédség nemes hagyományaihoz a jövőben is hű marad­hasson. Igaz, hogy kamaránk Nagyméltóságod előtt kifejtette azt az álláspontját is, amely a Nagyméltóságod által megküldött törvény­tervezet elvi alapjaival összhangban áll. Az elmúlt esztendő eseményei azonban azt a hitet keltették bennünk, hogy a Kamara részleges szervezeti reformja sorrendben nem fogja azoknak a kérdéseknek megoldását megelőzni, amelytől karunk léte függ. Ma is változatlanul valljuk, hogy a gazdasági helyzet súlya nem szolgálhat annak okául, hogy figyelmen kívül hagyjuk azokat az intézkedéseket, amelyek az ügyvédi tekin­tély fokozottabb védelme szempontjából szükségesek. E mellett azonban várjuk és reméljük Nagyméltóságodtól azt, hogy a kar gazdasági létét biztosító intézkedéseket most már haladéktalanul megméltóztatik tenni, mert attól félünk, hogy ha még soká kell várnunk, akkor a segítség későn jön és a kar, amelynek tekintélyét és társadalmi súlyát Nagyméltóságod bizonyára a leg­nagyobb jóakarattaló hajtja visszaállítani, előbb elpusztul, mint hogy ezekre az in­tézkedésekre sor kerülne. * * * A felterjesztés ezután a javaslat részletes bírá­latával foglalkozik, n moly bői kiemeljük a követ­kezőket : A törvényjavaslat és a rendelet tervezete nem egy szempontból ellenkezik kamaránk korábbi állásfog­lalásával, kénytelenek vagyunk tehát Nagyméltó­ságodtól már itt azt kérni, hogy alábbi észrevételcin­ket ne csak megfontolás tárgyává tenni, hanem •minden tekintetben elfogadni és a tervezeteket ehhez képest módosítani méltóztassék, mert abban az esetben, ha Nagymóltóságod a nekünk észrevételezés céljából beküldött tervezetekhez ragaszkodnék, inkább le­mondunk arról, hogy a fontos szervezeti reform megvalósuljon.

Next

/
Thumbnails
Contents