Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)
1933 / 35. szám - A revolver...
III. évfolyam. 35. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1933. szept. 30. ii KI ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr, Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V.f Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. A revolver lángja szinte szabályos időközökben világítja meg azt a nyomorúságot, melyet szemérmesen takargatni akarunk. Az ügyvéd szegénysége és szükséglátása lerombolja a tekintélyt, melyet hivatása és társadalmi állása megkövetel: megfosztja a tömeg bizalmától a kart, mely felette áll és vezetésére termett és gazdaságilag valamenynyiünket kiszolgáltatja a munka díjazására amúgy sem hajlandó uzsorának, mely gyengeségünket a megélhetés nívójának tökéletes leszorítására használja fel. A szegénység, amely az erkölcstanítók szerint nem szégyen, az ügyvédi karon rendeltetését pusztító keserű átok. Ám a revolverek alája világítanak a gőgös talárnak, melyet emeltfejű karunk még mindig a régi elegánciával igyekszik hordani s a társadalom előtt egyre sűrűbben mutatkozik meg alóla a féltve takargatott satnyulás. Az ügyvédi dipolmából, mely valaha útlevél volt a sikerbe és érvényesülésbe, szegénységi bizonyítvány lett, mely immár segélyekre, ingyenebédre, háztulajdonosok jólelkű elnézésére vagy végrehajtók sikertelen eljárására nyújt csak alapot. Az ügyvédség fogadalom nélkül lett a szegénység szerzetese. Nyomorúságában ma még a szánakozás és kihasználás állomásán vergődik, de holnap talán a lenézés keserves sarában a társadalom haszontalan és felesleges terheként fogja várni teljes pusztulását. Aki pedig nem akarja megérni diplomája csődjét : revolvergolyóval menekül előle, hangos dörrenéssel és kiáltó vérrel figyelmeztetve, — kit is figyelmeztet? Bennünket ügyvédeket nem kell figyelmeztetnie. Mi ismerjük mindnyájan azokat az okokat, melyek szerencsétlen társaink k<z't a fegyverek ravaszára unszolják. Bennünk mindaz fáj, sajog és vérzik, ami bennük az öngyilkosságig jajdult s a nyomorúság fölé is-magasra emelt fejünkben valamennyien a kétségbeesés gondolatát hordjuk. Mi megértjük, hogy pályánk becsületének legnagyobb ellensége a szegénység, § ÜGYVÉDI HETIREND. : ; OKTÓBER 2—8. • m m \ 2 E Hétfő m V«7. A (Budapesti Ügyvéduniói heti! összejövetele. Z VÍ7. A «Kibáry-csoport» heti össze-" jövetele. 7. Az «Ügyvédi Közlöny» szerk.-biz. Z ülése. I m I 3 Z Kedd m (i. A Budapesti Ügyvédi Kamara rend- J kívüli közgyűlése. Vi7. Az ügyvédjelöltek képzését célzói gyakorlati összejövetelen Szőke Z Sándor előadása: «Nyomozási el- J járási. (Ügyv. Kamara). Va 7. Az ((Ügyvédjelöltek Eeformszövet-Z sóge» heti összejövetele. Z \ & Z Szerda • 7. Az «Ügyvédek Független Pártjai) Z heti összejövetele. Z I 5 ; Csütörtök m 9. Az (Ügyvédek Turista Egyesü- * lete» heti összejövetele. s megértjük a golyót, mely ezt a becsületet vérrel és halállal védelmezi. Mi azokat, akik fegyverrel a kezükben önmagukat ejtik el, az ügyvédség Dugonicsainak tekintjük, akik egy védhetetlen torony faláról a zászló tiszt ességéért ugrana k a feneketlen mélységű halálba. Mi ott állunk a társaink nyomora mellett s amennyire a magunk szegénysége engedi, igyekszünk segíteni. Mi ott ácsorgunk a hatalmasok előszobáiban és kérő szóval próbáljuk őket belátásra bírni. Mi kérünk, sürgetünk, panaszkodunk valamennyiünkért : a mi figyelmünk éberségét nem kell serkenteni. Figyelmeztetni azokat kell, akiknek módjuk és hatalmuk volna arra, hogy a nemzeti társadalom legértékesebb elemét, az ügyvédi kart megmentsók a végső pusztulástól s akiknek egy-egy ügyvéd öngyilkossága mégsem több közönséges napihírnél. Azoknak a lelkiismeretét kellene felébreszteni, akik a ránkzüllött gazdasági romlásban a kubikostól kezdve az ezerholdak birtokosáig mindenkire kiterjesztik jóságos védelmüket, csak az ügyvédség vergődését nézik ölhetett kézzel és szundító részvéttel. A revolvergolyók dörrenésének odáig kellene hallatszania, ahol újabb és újabb jogszabályok az ügyvédség megélhetési körének darabjait tördelik. Ahol időről-időre elvész egy-egy kereseti lehetőség a rosszul gyakorolt protekcionizmus nyirbáló ollója alatt. Ahol sikerrel találnak ki új és új rendeleteket az ügyvédi költségek apasztására s nem látják meg, hogy ezzel nemcsak egy alkotmányos rendeltetést betöltő kar véredényeit apasztják, de a jogvédelem éltető nedveit apasztják el azok előtt is, akiket karunk rovására védeni akarnak. A revolvergolyók villanó fénye mellett meglátják-e végre az illetékes szemek, hogy a zugírászat burjána mint eszi meg hajdan életerős pályánk gyökerét? Meglátják-e, hogy nyílt vagy burkolt, de egy ragyogó termés után talán felesleges adósvédelem hatása mennyivel több kárt okoz, mint amennyi hasznot eredményezni tudott ? Rájönnek-e arra, hogy a gazdasági élet vérkeringését nem lehet mesterségesen szabályozni, jobbra vagy balra elvezetni, mert a test egyik részén a pangás éppúgy megöli az életet, mint a felduzzasztott vérerek bősége a másikon? Ráeszmélnek-e arra, hogy az ügyvédség pusztulása senkinek sem használ, az ügyvédellenes intézkedések nem teremnek egy oldalon sem gyümölcsöt s az öngyilkosság, ez a különleges ügy véd járvány nem gazdasági politikánk helyességét ós nem társadalmunk gyógyulását igazolja? Mikor egy:egy ügyvéd agyán eldördül a fegyver, a magyar intelligencia uralmának alapja rendül meg belé. És azokban a bírói termekben, ahol az ügyvéd költségeinek összegét mórlegelik : meghallják-e a pisztolyok elördülését i s hitéit adnak-e annak a kívánságunknak, hogy az alaptalanul pereskedők a költségek alacsony megállapításával az ügyvéd kárára ne buzduljanak arra. hogy a híroságok munkáját igénybe vegyék? El fogják-e mái- hinni, hogy a skála leszorítása karunk nívóját és tekintélyét szállítja le