Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 4. szám - Rácz Lajos

4 SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 1;> Szemle. Tarlózás. Érdekes véletlen! Időbeli összetalálkozása két rendkívüli eseménynek, melyek közül az egyik Angliában, a másik hazánkban játszódik le—majdnem azonos módon. Böviden az történik, hogy egy állampolgár konfliktusba keveredik az igazságügyi hatóságokkal, rágalmazás vétségét követi el és ezért perbefogják, büntetó'bíróság elé állítják. A különbség csak abban mutatkozik, hogy nálunk a vádlott egy jogászember, vidéki gyakorló ügyvéd, kivel szemben a város összes bírái — éppen megrágalmazásuk miatt — szolidárisán egységes frontot alkottak : elfogultságukra hivatkozva nem voltak hajlandók oly ügyben ítélkezni, melyben ez a kartársunk szerepelt. (Ezért is volt szükség kúriai beavatkozásra: bíróküldésre, a budapesti büntet ó't örvény szék kijelölésére.) A két ítélkező' bíróság helye távol, nagyon távol van egymástól. Egyik Stratford, másik Budapest. De éppen olyan nagy világnézeti különbség van a két marasztaló ít.élet között! A magyar bíróság megtorolta az elkövetett bűncselekményt, lesújtott a bűnöző ügyvédre, ítéletileg háromezer pengő pénzbüntetés megfizetésére kötelezte. Ezzel szemben az angol bíró —a napilapok is közölték — 600 font óvadék letétbehelyezésére kötelezte a vádlottat, melyet visszakap, ha megjavul, ha két éven belül nem követ el hasonló bűncselekményt, nem ír a bírósághoz újabb rágalmazó levelet . . . Félreértés ne legyen : itt nem a kritizálás a célunk, hanem tisztában vagyunk a két nemzet felfogásbeli, érzésbeli különbözőségével. Megelégszünk, ha a jogtudó olvasó ezen két, helyesen kétféle ítélet után egy kissé elmélyed gondolataiban ... * * * De szóljunk egy másik «összetalálkozás»ról is. A Budapesti Ügyvédi Kamara most küldötte el tagjainak a statisztikai kérdőíveket. Tehát majdnem ugyanakkor, amikor egy összefoglaló közleményben a napilapok és a jogi szaklapok útján nyilvánosságra került a Budapest Székesfővárosi Statisztikai Hivatal adatgyűjtése. Szomorú és fájdalmas adatok : 223 ügyvéd albérleti lakásban, 423 ügyvéd egy- és kétszobás lakásban lakik és a főbérlők közül is 212 ügyvéd a lakása egyrészében albérlőt tart! Ezek 1930. évvégi adatok! ... És most, két súlyos óv után — bankzárlat. Te., gazdamoratóriumi rendelet stb. után — újból arra kíváncsi a Budapesti Ügyvédi Kamara, hogy a tag : «Mint bérlő vagy albérlő lakik-e! és mennyi a bérelt ((helyiségek száma». Nem bocsájtkozunk jóslásokba, nem találgatjuk a számozkodás eredményét, csupán egy kérelmünk volna a Kamarához: ne hozza az eredményt a nagy nyilvánosság elé, sőt — az illetékeseket kivéve — titkolja azt el!. .. Elég ha az ügyvédség ismeri a maga nyomorát, annak széleskörű kiteregetése az ügyfelek előtt, sem nem kívánatos", sem nem tanácsos ... Havas Vilmos. Az ügyvédellenes hangulat igazi képe. Ügyvédellenes hangulatnak hívják napjainkban a társadalomnak azt a véleményét, mellyel a gazdasági életnek bajait és nem kis mértékben a bürokrácia hibáit arra a társadalmi osztályra akarja hárítani, melynek legkisebb módja és alkalma van az ellen védekezni. Az ügyvédség a gazdasági élet s annak egyedei ezer bajában, legkevésbbó saját ügyével tud törődni ós az ügyfeleinek végzett rengeteg ingyenmunka mellett nem jut ideje arra, hogy saját baja okait és eredőit kutassa. Pedig az ügyvédi foglalkozásnak alapvető lényege, hogy az ügyvéd a jogkereső közönségnek a fegyvertársa, mely egymásrautaltságot semmiféle hivatalos hatalom vagy erőszak nem támogat, csupán és kizárólag az ügyvéd és felek közötti bizalom az alapja. Ennek a bizalomnak a fenntartása,! ápolása és növelése épp az államhatalomnak legnagyobb érdeke, hiszen az ügyvéd munkája segíti az államhatalmat oda, hogy igazságszolgáltatás kötelezettségének eleget tudjon tenni. Ezért érthetetlen, mikor olyan színben tüntetik fel egyesek az ügyvédellenes támadásaikat, mintha a mögött a kormányzat hallgatólagos jóváhagyása állna. Ha személy szerint megvizsgálnánk a támadókat, azt hiszem, csekély kivétellel mindenkinél megtalálnánk fején a rejtegetett Vajat, hogy rosszhiszemű adós lévén, nem akart fizetni az állam ítélete ellenére sem és ennek az ítéletnek energikus érvényesítésével «zsarolta őt meg az ügyvéd». Az ügyvédségnek másik, mondhatni született ellenfele a bürokrácia. A jogszabályok tömegét egyszerű magánfél nem ismerheti és az ügyvédi munkakör mind erősebben és erősebben áttolódik a peres eljárásról, a perenkívüli, főleg közigazgatási eljárás terére. Egy-egy hibás közigazgatási intézkedés exisztenciákat tesz tönkre és ezekkel szemben a szakszerű jogorvoslat jogilag még mindig elég gyenge lábon áll. Köztudomású, hogy csak példákat említsek, hogy egy közigazgatási határozat elleni fellebbezéshez a megfellebbezett ítéletet hozó közigazgatási hatóság, a fellebbezési fórum tájékoztatására, egy külön jelentést is csatol, melyről azonban a félnek tudomása nincs, az abban foglaltakkal szemben védekezni nem tud, azoknak esetleges fenn nem forgását soha megcáfolni nem tudja. Mégis a fellebbezési fórum, a fellebbezés elbírálásánál ezen egyoldalú információt is, sőt legtöbbször döntőleg, elbírálás alá veszi. Nem is említem itt azt a sok apró-cseprő anomáliákat, ami a közigazgatási hatóságok rendőri bíráskodása gyakorlatában különösen vidéken előfordul, hol ma is hoznak ítéletet olyan közigazgatási tisztviselők, kik büntetőjogból és perrendtartásból még csak szigorlatot sem tettek. Az idegenrendészet, az állampolgársági ügyek mind kiáltanak az ügyvédi szakszerű közreműködés után és tény, hogy a közönség mind nagyobb mértékben veszi itt igénybe az ügyvédek közreműködését, noha ezzel szemben különösen vidéken a bürokrácia a leghevesebb ellenállást tanúsítja. Ezen kiragadott példák is mutatják és eléggé megvilágítják, hogy mi az úgynevezett ügyvédellenes hangulatnak az igazi alapja és ezek fenntartása kiknek az érdeke, de az is megállapítható, hogy a jogkereső közönségnek ós az igazság érvényesülésének nem. Van azonban az éremnek másik oldala is, ez pedig az, hogy milyen mértékben veszik ki az egyes társadalmi osztályok részüket az állami terhek viselésének kötelezettségéből. Magyarország sosem volt az erős realitások hazája, amelyet legjobban igazol az a tény is, hogy éppen nálunk állott leggyengébben az ú. n. társadalmi statisztika, sőt a legutóbbi időkben, mikor ezek a hiányok már az égre kiáltanak, csak nagyon nehezen és rengeteg mesterséges bürokratikus akadály mellett tört érmek szórványos adatfelvételek. Egyes városok és így elsősorban Budapest székesfőváros az úttörő ezekben a kérdésekben, és a székesfőváros Statisztikai Hivatalának európai hírűvé emelkedtek a munkások és szabadfoglalkozásúak gazdasági és szociális statisztikái. Hogy csak az ügyvédségnél maradjunk. Ezeket az adatokat nézzük, egy sokkal világosabb képet kapunk. Az ügyvédségnek vannak olyan kötelezettségei is, mellyel egyetlen más társadalmi osztály sincs terhelve, hanem jogosan vagy jogtalanul, erről itt ne szóljunk, egyedül azért köteles mint egyenrangú állampolgár viselni, mert ő éppen ügyvéd. A nagyközönség alig ismeri az ügyvédség illetékelőlegezési és végrehajtói díj előlegezési kötelezettségét. Az illetékelőlegezési kötelezettség azt jelenti, hogy a bírói eljárásban lerovandó illetékekért a felelősség elsősorban az ügyvédet terheli. Tehát nemcsak hogy beszedi a felétől és ezzel a kincstárnak ingyen behajtási munkát végez, hanem ha nem tudja beszedni, akkor is neki kell megfizetnie. A laikus közönség, de legtöbbször maguk az ügyvédek sem tudják, hogy mekkora összegről van itt szó. A költségvetésben is csak a legutolsó években szerepel egy általános kimutatásként, de tájékozásul közlöm, hogy a budapesti központi kir. járásbíróságnál 1931. évben csupán a 400 P-ig terjedő ügyeknél járó illeték 1.286,000 P-t tett ki. Hol van még a 400 pengőn felüli ügyeknél és az ország többi bíróságánál előlegezett illetékek mennyisége? A végrehajtói díjak előlegezését a T. E. léptette életbe, és ez egyedül Budapesten kb. 400,000 pengőt tett ki az 1931. évben. Itt nem is említem fel a szegényjogon végzett ügyek tömegét, mert annak állítólag egyenértéke lenne a nyugdíjintézet évi állami hozzájárulása, de ennél is úgy áll a helyzet, hogy a hozzájárulás felénél kevesebbre csökkent, ezzel szemben a szegényjogos ügyek száma kétszeresére emelkedett. A fent említett majdnem 2.000,000 P azonban olyan teher, melyet minden ellenszolgáltatás nélkül köteles az ügyvédség behajtani, sőt jórészében sajátjából fizetni, és ezért semmiféle ellenszolgáltatást nem kap. Ezen minden emberi és állampolgári egyenrangúsággal szemben álló kötelezettségének éppen 80 éve az indoka az, hogy az ügyvédnek sokkal inkább van módjában a felektől ezen összegeket beszedni, mint a kincstárnak vagy a végrehajtónak. De az ügyvédnek van egyéb terhe is.