Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 31. szám

III. évfolyam. 31. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1933. szept. 2. IK ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr, Gerlóczy Endre, dr, Kováosy Dénes, dr, Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. A nyári szünet véget ért. Meg kellene kezdődnie az őszi munkának. De ez az őszi munka évről-évre szűkebb térre szorul. Évről-évre ijesztően szaporodik azoknak az ügyvédeknek a száma, akiknél az ősz csak a nyári szünet folytatását jelenti, mert ősszel éppoly kevés a dolguk, mint nyáron. De nemcsak egyes ügyvédek nyári szünete tolódik ki, az egész ügyvédi kar munkaterülete rohamosan zsugorodik össze. Az ügyvédi kar vezetői a legnagyobb aggodalommal néznek a legközelebbi jövő elé. A világgazdaság legnagyobb réme: a munkanélküliség, évről-évre szedi áldozatait az ügyvédi karban és évről-évre nagyobb mérveket ölt. A kar vezetői évek óta figyelmeztették az illetékes köröket az ügyvédi kart fenyegető veszélyekre. A reformindítványok bosszú sora fekszik az igazságügyminiszter úr asztalán. Eddig azonban az igazságügyi kormány csak azokat a reformokat valósította meg, melyek siettették az ügyvédi kar helyzetének leromlását. A nyári szünet előtt lefolyt ankét újból felhívta az illetékes körök figyelmét arra, hogy az ügyvédi kart végpusztulás fenyegeti és a reformok hosszú sorát javasolta. Az ankét befejezése óta hónapok teltek el, de eddig semmi jel sem mutat arra, hogy az igazságügyi kormány komolyan foglalkoznék azzal a közérdekű kérdéssel, hogyan lehelne az ügyvédi kart a katasztrófától megmenteni. Úgy látszik, az illetékes körök nem látják tisztán, hogy már nem arról van szó, miként lehetne az ügyvédek hely/elét javítani. Nem arról van szó, miként lehetne a régi jó időket feltámasztani. Az ügyvédi kar ma már meg volna elégedve, ha oly intézkedések komoly előkészületét látná, melyek helyzetének további rohamos romlását megak ad ály óznák. Ez az igazán szerény kívánság nemcsak az ügyvédség érdeke, sőt elsősorban nem is kari, hanem közérdek. A nyári szünet után elsősorban azt várjuk, hogy az igazságügyminiszter úr tegye meg végre az első lépést az ügyvédi kar megmentése érdekében. T. M. Budapesti Ügyvédi Kamara. A Budapesti Ügyvédúnió kezdeményezésére Gérlóczy Endre a Budapesti tjgyvédi Kamara ügyésze az alábbi indítványt terjesztette a Kamara választmánya elé : Tekintetes Választmány! A fővárosi napi sajtóban egyre gyakrabban találkozunk olyan lapközleményekkel, amelyek a bíróság előtt folyó ügyeket ismertetik és amelyekben többszörösen fel van említ ve annak az ügyvédnek a neve. aki a felek részéről az ügyben eljárt, aki kérelmeket vagy indítványokat lerjcszfelf elő. avagy előterjesztéseit indokolta. Ezek a lapközieménvek csak látszólag szolgálják azt a célt, hogy a nagyközönséget az igazságszolgáltatás körében előforduló érdekesebb esetekről tájékoztassák, valóságban azonban céljuk kizárólag az, hogy egyes ügyvédeknek reklámul szolgáljanak. Meggyőződésem szerint ez az állapot tovább nem tűrhető, mert a kar ama tagjaival szemben, akik az ügyvédi titoktartást és a hivatásbeli diszkréciót szem előtt tartják, a kari tiszteségbe ütköző versenyt jelenti, a megtorlás azonban fegyelmi úton igen nagy nehézségbe ütközik, éspedig azért, mert ha az eljárás meg is indíttatnék, az érdekelt szerkesztőség nem lesz hajlandó azt a személyt megnevezni, aki az adatokat szolgáltatta, a sajtóorgánumok ellen pedig bírói eljárásnak vagy megtorlásnak csak olyan esetben lehetne helye, ha a lap közlemény tartalma a tiltott közlés tényálladékát kimeríti. Objeki íve megállapítható, hogy nem azok az esetek kerülnek ilyen módon a nyilvánosság elé, amelyek elvi jelentőséggel bírnak, a közönség felvilágosítására vagy a jogérzet fokozottabb lemélyítésére alkalmasak, hanem kétségtelen, hogy csupán azoknak az ügyvédeknek a bíróságok és hatóságok előtti szereplése jut ilyen módon nyilvánosságra, akik valamely sajtóorgánum szerkesztőségének egyik tagjával közvetlen összeköttetésben állanak és akiknek barátságból, viszontszolgálat fejében vagy egyéb okokból a szerkesztőség illető tagja ilyen módon óhajt kedvezni. Ez a helyzet azonban azokat az ügyvédeket, akik a kari etika szabályait szem előtt tartják és akik saját nevük reklamirozásától tartózkodnak, hátrányosabb helyzetbe hozza, viszont pedig kedvez a kar ama tagjainak, akik a sajtóban való folytonos szereplés által nevüket a közönség emlékezetébe mintegy belevésik. Egyes ügyvédeknek a sajtóban való folytonos szerepeltetésével szemben a Budapesti l'gyvédi Kamarának mint halóságnak kell állást foglalnia, tisztelettel kérem tehát, hogy ezt a kérdést egyik őszi választmányi ülés tárgysorozatára. A szóbanforgó közérdekű kérdésben a kamara választmányának kellene állást foglalnia, mégpedig elsősorban abban az irányban, hogy vájjon saját hatáskörében óhajt-e lépéseket tenni a reklám eme elfajulásával szemben, vagy pedig a felügyeleti hatóság figyelmét óhajtja felhívni arra, hogy a sajtóorgánumokra is kiterjedő Iörvényhozási intézkedés kezdeményezése útján vessen gátat e téren mutat kozó visszaéléseknek. Szükségesnek látszik ez azért, mert egyes konkrét esetekben még a fegyelmi eljárás sem ígér eredményt, és mert azok az ügyvédek, akik személyüknek folytonos reklainirozását folytatják, bizonyosan majd arra hivatkoznak, hogy az egyes sajtóorgánumokban nevüknek felemlítése az ő tudtuk, beleegyezésük ós kezdeményezésük nélkül történt. Ilyen körülmények között az az út látszik célravezetőnek, hogy vagy a felügyeleti hatóság útján vagy annak bevonása nélkül, a sajtószervezetekkel történjék mcgállap<>dás arra nézve, hogy a jövőben ez a visszaélés megszűnjék. A kérdés nem csupán az ügyvédség szempontjából bír jelentőséggel, hanem annál fogva is méltatást érdemel, mert különösen a napilapok vasárnapi számaiban egyes előfordult jogesetek olyankor is bő terjedelemben tárgyaltatnak, amidőn a törvény rendelkezései szerint maga az ügy, amelyről szó van, nem nyilvános tárgyaláson nyeri elintézést (pl. házassági ügyek). A nagyközönségnek is érdeke fűződik tehát ahhoz, hogy az előfordult jogesetek ismertetése, bizonyos elvi szempontok figyelembevételével, megfelelő szabályozás alá vétessenek. Viszont az ügyvédi kar egyetemét a kifejletteknél fogva, és még azért is közelről érdekli ez a kérdés, mert a hivatásbeli tekintély leszállítására alkalmas az az eljárás, ha az ügyvéd a hivatalos eljárása közben tudomására jutott lényekel nyilvánosságra hozza, még akkor is, ha ehhez a reklám célzata nem is csatlakoznék.