Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 30. szám - Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről. Dr. Gerlóczy Endre, a Budapesti Ügyvédi Kamara ügyészének felszólalása a Magyar Jogászegylet és Budapesti Ügyvédúnió ankétjén [4. r.]

122 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 30. SZÁM. Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről.* (Dr. Oerlóczy Endre, a Budapesti Ügyvédi Kamara ügyészének felszólalása a Magyar Jogászegylet és Budapesti Ügyvódúnió ankétjón.) e) Törvényalkotás, jogszabályok. Alig van olyan törvényjavaslat, amelyik jogászi vagy ügyvédi szempontból hozzászólást ne kívánna. E téren kieszközlendőnek vélem azt, hogy a javaslatok kellő időben küldessenek le a kamaráknak, az Ügyvédszövetségnek és más ügyvédi szervezeteknek, hogy az alapos bírálatra megfelelő idő álljon rendelkezésre. A jogszabályok kezdeményezése terén erősebb lendület volna kívánatos az ügyvédi szervezetek részéről, de nem a már amúgy is jelentkező jogszabály-túltermelés volna fokozandó, hanem az elsősorban igazságszolgáltatási érdeket megvalósító jogalkotás ütemét kellene meggyorsítanunk. 2. Az érvényben levő jogszabályok hivatalos összeállítása, nemcsak kormányzati, hanem különösen igazságszolgáltatási szempontból is, feltótlenül kívánatos. 3. A közkönyvtárakat hozzáférhetőbbé kell tennünk, kezdeményezőleg kell fellépnünk abban az irányban, hogy a jogi vonatkozású művek, szakok szerint összegyűjtve, a kar tagjainak rendelkezésére álljanak, hogy a könyvtári anyag inegfelelőleg kiegészíttessék és a folyóiratok, a külföldieket is beleértve, könnyen tanulmányozhatók legyenek. Esetleg a kamarák áldozatkészségéből olyan szakmutatót kellene készíttetni, amely a jog minden ágazatára kitérjedőleg nemcsak általánosságban, hanem egész speciálisan jelölné meg azt, hogy a gyakorlatban felmerülő mégoly ritka kérdések irodalmi feldolgozása is hol található. Természetszerűleg ez nem egy adott időpontban befejezhető munkát jelent, hanem állandó jellegű forráskutatást, amihez szakközeg alkalmazása szükséges, ámde a kevésbbé tehetős kartársak ennek révén könnyen hozzájuthatnának olyan részletkérdések irodalmához is, amely ma csak a tehetősebbeknek áll rendelkezésére. f) Az ügyvédség bizalmi krízise és a tekintély kérdése. domással, hanem az ítéletek nagyobb publicitást is nyerjenek. Csak ennek révén érhető el annak a visszás állapotnak eliminálása, hogy a súlyosan büntetett kartársak, a fegyelmi ítélettel mitsem törődve, tovább folytatják praxisukat ós ezzel a kar nívóját, tekintélyét és a karba helyezett bizalmat az egész ügyvédség kárára csökkentik. Javaslom tehát, hogy a kirívóan súlyos esetek a vétkes kartárs nevének közlése mellett jogerős ítélet után a sajtóval is közöltessenek, minden olyan ítélet pedig, amely valamely elvi kérdést jogerősen dönt el, ha nem is valamely kirívó esetről van szó, nyilvánosságra hozassék. Ez semmiféle irányban sem ütköznék a törvénybe, mert a fegyelmi tárgyalások amúgyis nyilvánosak. Nem látom akadályát annak, hogy a közlés tekintetében maga a fegyelmi bíróság döntsön, a kamarai ügyészek indítványára, és ez mint quasi mellékbüntetés vezettessék be. 2. A fegyelmi szabályok a gyakorlat egységesítése céljából hivatalosan gyűjtendők. A kari illemszabályok, melyeknek részletezése itt felesleges, szintén egybeállítandók és mindenesetre ebbe a komplexumba tartoznék azoknak a szabályoknak ismertetése is, amelyek képviseletváltozás esetén az előző képviselő hozzájárulásának kikérésére, költségeinek a képviseletvállalással egyidejűleg való rendezésére, a kartársakkal szemben kötelező előzékenységre stb. vonatkoznak. 3. Különösen is megtorlandónak tartanám a felfüggesztett vagy elmozdított ügyvédnek valamely kartárs részéről a gyakorlat folytatására való segélynyújtást ; a közönségben joggal rezensust és megütközést keltő szertelen ügyvédi követelések felállítását, valamint a költsóghalmozásra való nyilvánvaló törekvést. 4. Ha a fegyelmi bíróság az alaptalan vagy erkölcstelen ügy vállalását mások jogainak kijátszásában való közreműködést fokozottabb megtorlásban részesíti, mindez csak a kari tekintély fokozására és a korrekt ügyvédek iránti megbecsülés felkeltésére lesz alkalmas. Nem szabad engednünk azt, hogyha magánjogi ügylet kötésénél csak egyik félnek van ügyvédje, úgy ez a másiknak rovására előnyökben részesüljön, nem szabad tűrni, hogy ügyvéd, mikor hivatalosan jár el az árverésen, maga vagy hozzátartozója részére vásárolhasson ; megengedhetetlen az a némelykor előforduló kijelentés, hogy a képviseletvállalással kapcsolatban el nem árulható ((bizalmas célokra/) van az ügyvédnek pénzre szüksége, de éppen ilyen elítélendő ós megtorlandó magatartás az is, amidőn az ügyvéd, ha nem is saját kezdeményezésére, de ezt tűrve, nevét a sajtóban nyilvánosan szerepelteti. 5. Fokozott mértékben volna elkerülendő az ellenfél indokolatlan zaklatása ; kirendelés alapján vagy pártfogói minőségben vezetett üggyel kapcsolatban a szegény féltől külön díjazás kikötése vagy elfogadása. 6. Az ügyvédi tekintélyt nagyban előmozdítaná az is, ha az ügyvéd minden olyan esetben is, amidőn ez a törvény szerint nem éppen kötelező pontos feljegyzéseket és pro memóriákat vezetne tárgyalásairól, megállapodásairól és nyilatkozatairól, mi-1 után ez kizárná, hogy később a bizonyítékokkal adós maradjon és mert ez az ügy- i, védbe vetett bizalmat mindenesetre növelné. 7. Abból kell kiindulnunk, hogy nem az egyéni tekintély megvédelmezéséről van szó, mert azt uniformizálni nem lehet; a kar heterogén elemekből áll, születés, vagyon, összeköttetés, tudás és szerencse befolyásolják kinek-kinek pályáján való 1 előrehaladását. Éppen ezért a kari tekintélyt kell mindig védelmeznünk és ha a kari önsegélyről beszélünk, ez nem fajulhat önbíráskodássá, hanem a sérelem orvoslását higgadt fellépéssel, a karon keresztül, annak törvényes képviselete útján kell biztosítanunk. 8. Magánéletünknek összhangban kell állni a féltve őrzött kari tekintéllyel. 9. Ne hangoztassuk örökké a kar nyomorát, mert ez a közönségben bizalmatlanságot okoz. 10. A bíróságokkal és hatóságokkal a jó viszonyt fenntartani ós ápolni kell. 11. A gazdasági érdekképviseletekkel a legszorosabb együttműködést kell kezdeményeznünk, fel kell világosítanunk e képviseleteket arról, hogy az ügyvéd bevonása a jogviszonyok kialakulása időpontjában nemcsak áldozatot nem jelent, hanem egyenesen megtakarítással jár, oda kell hatnunk továbbá, hogy a gazdasági érdekképviseletek, amelyek részéről a kart az utóbbi időben sok sérelem érte, ne a nyilvánosság előtt állítsák pellengérre az ügyvédet, hanem javaslataikkal és kifogásaikkal forduljanak e helyett a kamarákhoz és sohase általánosítsanak. 12. Felvilágosító munkára van szükség abban az irányban, hogy az ügyvédségre a köznek és a közönségnek van szüksége, ebbe a felvilágosításba pedig bele kell kapcsolni a modern technikának minden eszközét, tehát nyilvános előadások tartásán, a rádión és elsősorban a szaksajtón kívül a napisajtót is, amellyel szemben a közvetlen kapcsolatok megteremtése az ügyvédség felállítandó sajtóirodájának lenne feladata. 13. A klienssel szemben nem szabad a szolgai engedelmesség álláspontjára helyezkedni, alaptalan kívánságokat teljesíteni, hanem mint az igazságszolgáltatás tényezőinek, hajlíthatatlan gerinccel kell saját megfontolt álláspontunkat érvényre juttatnunk és szükség esetén az ügyeket vagy részben jelentkező kívánalmakat visszautasítanunk. 14. Az ügyvédi tekintélynek a hatóságok részéről való elismerése olyan tényező, amelyet számításon kívül nem hagyhatunk. Ki kell eszközölnünk azt, hogy az ügyvédek részére a közhivatalok, habár a törvényes értesítési időn belül, de soronkívül adjanak felvilágosítást, mert ha az ügyfél azt látja, hogy az ügyvéd többet ér el, mint ő és a hatóság részéről is megbecsülésben részesül, ennek jó következményei nem fognak elmaradni. Tűrhetetlen az, hogy egyik minisztériumban sorba kell állnia az ügyvédeknek ós a szolgálatot teljesítő rendőr az ez ellen tiltakozót azzal vigasztalja meg, hogy a Az ügyvédi politikát érintő kérdésekre vonatkozólag a fentebbi javaslatokat terjesztettem elő. Az ügyvédségnek egy másik területen is vállvetett harcot kell azonban folytatnia és ez az a bizalmi krízis, amely az ügyvédséggel szemben kétségtelenül fennáll és lépten-nyomon tapasztalható. Az ügyvédellenes hangulat leküzdését a következő javaslatokkal gondolom előbbre vihetni: 1. At kell vinni a köztudatba azt, hogy a kar magas etikai nívója a tagadhatatlanul előforduló visszaéléseket nem hagyja megtorlatlanul. Viszont, aki magatartásával a kar becsületét és tekintélyét sérti, kétségtelenül megérdemli azt, hogy erről ne csak a fegyelmi bíróság tagjai bírjanak tu* Bef. közi. — Az előbbi közleményt lásd a 27., 28. és 29. számban.