Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 27. szám - Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről. Dr. Gerlóczy Endre, a Budapesti Ügyvédi Kamara ügyészének felszólalása a Magyar Jogászegylet és Budapesti Ügyvédúnió ankétjén [1. r.]

III. évfolyam. 27. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1933. július 15. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr, Kórody István, dr, Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. A Jogtudományi Közlöny az Ügyvédi Közlönynyel együtt a nyári hónapok alatt kéthetenkint jelenik meg, Az ügyvédi kar túlzsúfoltsá<járnak ellenszereiről. (Dr. Gerlóczy Endre, a Budapesti Ügyvédi Kamara ügyészének felszólalása a Magyar Jogá-zegylet és Budapesti Ügyvédúnió ankétjén.) Mólyen tisztelt Értekezlet! A Magyar Jogászegylet és a Budapesti Ügyvédúnió akkor, amidőn a jelen ankét megtartását elhatározták, olyan kérdést vetettek fel, amely jelentőségében messze túlmegy az ügyvédi pályán mutatkozó túlzsúfoltság kérdésének megoldásán. Azok a gazdasági bajok ugyanis, amelyek az ügyvédi hivatás körében jelentkeznek, szerves összefüggésben vannak a nemzetállam kiépítésének gondolatával, még pedig azért, mert az ügyvédi kar mindég integráns része volt az ország nemzetfenntartó rétegének, és így az egyes szervek kölcsönhatásánál fogva az egész szervezet nem lehet egészséges addig, amíg egyik alkotó része olyan beteg, mint a mai ügyvédség. Ezzel szemben szomorú tény az, hogy a segítséget sem felülről, sem kívülről többé nem várhatjuk, így a gyógyulási folyamatnak magából a beteg szervből kell kiindulnia, feladatunk tehát csak az lehet, hogy azt az erőt, amely a messze múltba visszanyúló tradíciók révén az ügyvédi hivatásban rejlik, felébresszük, feltámasszuk és érvényesülni engedjük. Kétségtelen, hogy az ügyvédi hivatás ma nem foglalja el a társadalomban azt a helyet, amely őt megilleti, már pedig a középosztály eme jelentős tényezőjének feltámasztása, erkölcsiekben és anyagiakban, tekintélyben és életfenntartási lehetőségekben való megerősítése a nagy nemzeti célok tökéletes ós harmonikus megvalósítását van hivatva szolgálni. Bizonyos, hogy az ügyvédi hivatásnak legfőbb, de nem egyetlen baja a túlzsúfoltság. De még akkor is, ha ez volna csak az egyetlen baja, a megoldás módozatainak kiválasztásánál messzemenő óvatosságot kell tanúsítanunk, nem választhatunk tehát olyan eszközöket, amelyek a kar tradícióival, a hivatás lényegével és azokkal az eszményekkel állanak ellentétben, amelyek az ügyvédi hivatás nemes hagyományainak talajában gyökereznek. Önként következik mindezekből az, hogy a numerus clausus híveinek táborához csatlakozni nem tudok és a túlzsúfoltság megszüntetésének eme látszólag egyszerű eszköze helyett olyan megoldási módozatokat óhajtanék keresni, amelyek minden erőszakos beavatkozás nélkül biztosítják a kar szellemi színvonalának emelését, a hivatás immár veszendőben levő tekintélyének viszszaszerzósét és egyben azoknak a gazdasági bajoknak a lehetőségekhez képest való orvoslását is, amelyek megszüntetése, ha csak lépésenkint és hosszabb idő múlva is, végeredményben arra van hivatva, hogy egy szebb és boldogabb jövőt készítsen elő az ügyvédség számára. Azokkal az érvekkel, amelyek a zárt létszám bevezetése ellen szólanak, nem óhajtanék részletesebben foglalkozni, mert az eddigi hozzászólások a kérdésnek ezt a részét kimerítették és megvilágították. A zárt létszám bevezetésének lehetősége nem csupán azon múlik, hogy általános szempontokból helyes-e a sorompók lezárása vagy sem, mert hiszen rendkívüli időket élünk és a végszükség esetében talán olyan megoldási módozatoktól sem kellene visszariadnunk, amelyek éppen ezekkel a rendkívüli időkkel állanak összhangban. A megoldás lehetetlensége azonban a részletekben van és olyan megoldási módozatot, amelyet nyugodt lelkiismerettel lehetne elfogadni, a zárt létszám legfanatikusabb hívei sem tudtak eddig megjelölni. Ha a felvétel külső tényezőktől tétetnék függővé, ez az autonómián ütne csorbát. Ha a kar maga volna kénytelen a felvétel kérdésében határozni, úgy ez örök nyugtalanságot idézne elő a hivatás körében és a tehetségek érvényesülése helyett tág teret nyújtana a befolyásnak ós az összeköttetésnek. Ha a jelentkezés sorrendje lenne irányadó, akkor a véletlen kiszámíthatatlan esélyein múlnék az, hogy a legtehetségesebbek és a leghivatottabbak mikor jutnak be a karba ; a zárt létszám megvalósításának az a sokat hangoztatott eszköze pedig, hogy hosszabb időn keresztül a felvételek egyáltalán szüneteljenek, kizárná a karnak felfrissülését, már pedig a történelem példája mutatja azt, hogy azok a zárt kasztok, amelyeknek a felfrissülésben megnyilatkozó verseny következményeitől tartaniok nem kell, pusztulásra vannak ítélve. Általánosságban a zárt létszám bevezetését csak virágzó gazdasági helyzetben tartanám megengedhetőnek, ilyenkor pedig a numerus claususra legkcvésbbó van szükség, úgy vélem tehát, hogy az ügyvédi numerus clausus gondolata olyan megoldás, amelytől a kar többsége nemcsak most áll távol, hanem a jövőben is el fogja azt magától utasítani. A legdöntőbb érvet a zárt létszámmal szemben én abban látom, hogy a magyar ifjúság"érvényesülésének gondolatát az ügyvédségnek nem szabad elnyomni, hanem éppen ellenkezőleg mindent el kell követnünk arra nézve, hogy az ifjúságot, amely a nemzet szellemi ós erkölcsi irányítója, társadalmi, gazdasági és kormányzati téren pedig majdan hivatott vezére lesz, felkaroljuk és érvényesülni engedjük, mert a magyarságot csak olyan ifjúság mentheti meg, amely szellemi és erkölcsi nívójánál fogva, világviszonylatban is kiválik és a műveltség erejével szerzi vissza azt, amit a megcsonkított ós elgyöngült országnak férfiai a fegyverek erejével többé visszaszerezni aligha tudnak. Szegény és kicsi nemzet csak akkor érvényesülhet, ha fiai a szellem magasabbrendűsógóvel tudnak sorompói);) állani. Ha az ügyvédség a nemzet fájának a törzse, akkor a fiatalság annak a virága, ezt a fiatalságot tehát nem szabad az érvényesüléstől elzárni ós ha előtte minden más pályát le fognak is zárni, a magyar ügyvédekben mindég lesz annyi megértés, önfeláldozás ós büszkeség, hogy magasabb ideálok érdekében száraz kenyerüket is meg tudják majd az ifjúsággal osztani.