Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 8. szám - Amíg egy telekmegosztási kérelem eljut odáig [...] - Az "átmeneti bifurkáció"

S. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY perestársuk (száuiszerint öten) külön-külön okiratba foglalt meghatalmazásban bízta meg a felperest, azonban a megbízások e különállásának az alább kiemelendő' körülinényekbó'1 folyó egyetemlegességet kizáró ereje nincsen. Mindenekelőtt nyilvánvaló, hogy a megbízók — tehát közöttük az alperes is — általában tudtak arról, hogy társaik is a felperest bízták meg képviseletükkel, mert nem lehet véletlen, hogy egyfelől ketten, másfelől pedig külön-külön öten ugyanazt az ügyvédet választották. Ennélfogva minden egyes megbízónak — így a jplen perbeli alperesnek is — arról is tudnia kellett, hogy a felperesnek a többi megbízó ellen is fog díjkövetelése keletkezni. Az alperes a csatolt pernél fekvő meghatalmazásban kijelenti, hogy : ((kötelezzük magunkat nevezett ügyvéd úrnak a felmerülendő díjait és költségeit megfizetni*. Az alperes a fentebb kiemeltek szerint már e nyilatkozat megtételésél tisztában lehetett azzal, hogy a «felmerülendő» díj és költség olyan munkáért fog járni, amelyet az említett (P. 3336/1920. számú) perbeli felperes támadásának valamennyi alperesre (mint örökösre) egyformán kiható voltánál és a perbeli védekezésnek ebből folyó azonosságánál fogva egységesen és egyenlő mértékben kell elvégezni mindegyik (ottani) alperes érdekében ; más szóval: az alperes előre láthatta, hogy a felperes érdemi munkája nem fokozódik azzal, ha több örököst képvisel, viszont hogy ez a munka körülbelül ugyanannyi lesz akkor is, ha a védekezés egyedül a jelen perbeli alperes érdekében történik. Ez így is következett be, mert a munka egysége és azonossága a csatolt periratokból megállapítható. Ilyen körülmények között az alperesnek kellett volna kifejezésre juttatnia, hogy nem kíván egyetemleges felelősséget vállalni. Ennek hiányában a felperes az alperestől kapott megbízást és a díjfizetés felajánlását kellő alappal és jóhiszeműen fogadhatta el aképpen, hogy az alperes az egész munkadíjért fog felelni, azaz felelőssége valamennyi alperestársával' egyetemleges lesz, amiből következik, hogy az alperes e perben sikertelenül tiltakozik az egyetemleges felelősség ellen. (P. VI. 4459/1931. Elnök Rácz, előadó Kóos.) II. Ami az egyetemlegesség dolgát illeti, a fellebbezési bíróság ebben is helyesen foglalt állást . Ezt a kérdést ugyanis a jelen perbeli peres felek közötti viszonyban, vagyis a megbízó ügyfelek és a megbízott ügyvéd közötti viszonyban nem az alperesek részéről felhívott törvény, jelesül a Pp. 429. §-a dönti el, hanem az, hogy az anyagi jog miképpen rendelkezik. Ez utóbbi szabályokat tekintve az adott esetben elegendő alap van arra, hogy az alpereseknek az ügyvédi díjakért fennálló felelőssége egyetemlegesnek tekintessék, mert az alperesek együttesen jártak el a felperesnél a per megindítása végett és együttesen adtak megbízást a felperesnek a per vitelére. A felperes tehát a megbízás elfogadásánál abból indulhatott ki, hogy a valamennyi ügyfelére egyaránt kiható és egységes munkájának díjáért mindegyik ügyfele felelni fog. Ilyen esetben, hacsak az ügyvéd és együttes megbízói máskép nem állapodtak meg, vagy feltehető akaratukból másra nem kell következtetni, az ügyfelek kötelezettsége az ügyvéddel szemben egyetemlegesen áll fenn. (P. VI. 6945/1923. Elnök : Rácz, előadó : Kóos.) Az Ügyvédi Közlöny panaszkönyve. / Amíg egy telekmegosztási kérelem eljut odáig, hogy minden előfeltétel ellenére, ami a kérelem teljesítésére szükséges, teljesíttessék is, a következő tortúrákon kell a budapesti polgárnak keresztülmennie. A budapesti polgárnak van egy 300 négyszögöles telke az alsórákosi réteken, abban az övezetben, ahol 100 négyszögöles teleknagyság engedélyeztetik mint minimum. Bankzárlat lévén és hitelválság, a budapesti polgár el akarja adni a telek felét. Akad vevő. az ügyvéd megcsinálja a szerződést. — eladó eladja, vevő megveszi — így szól a szerződés : megosztott állapotban budapesti polgár ingatlanának felét a megosztást budapesti polgár tartozik eszközölni. Az eladott félingatlan értéke 1500 pengő. Megindul az eljárás. Az ügyvéd megírja a kérvényt, beszerez egy hiteles telekkönyvi kivonatot, lefizet érte 4*80 pengőt, nyolc nap alatt tényleg kézhez is kapja. Elmegy a városházára, a telekkönyvi kivonat birtokában, megrendel egy helyszínrajzot, lefizet újabb 4 pengőt, újabb nyolcnapi várakozás után, négyszeri sürgetésre, a helyszínrajz tényleg elkészül. Az így helyszínrajzzal és telekkönyvi kivonattal felszerelt kérvényt 2 pengő okmánybélyeggel, 2 pengő városi illetékkel, 2*40 pengő mellékleti illetékkel és 2 pengő meghatalmazásbélyeggel megspékelve, beadja az iktatóba, ahol — ha türelme van várakozni, míg a kérvényt iktatják — kap egy számot. Négy nap múlva jogában áll budapesti polgárnak megérdeklődni, kinek osztották ki az ügyet az építési ügyosztályban. Referens természetesen az aktát még akkor nem is látta, de véletlenül jó hangulatban van és megígéri, hogy rövidesen kimennek a telket felmérni. Következik sürgetés egyszer, kétszer, háromszor, végre egy titokzatos valaki felméri a telket. Budapesti polgár azt hiszi, hogy most már minden rendben van. Két hét múlva kap egy idézést, hogy jelenjen meg és vegye tudomásul, hogy a telek csak úgy osztható meg, ha aláír egy kötelezvényt, hogy építkezés esetén előkertel hagy. Budapesti polgár már a saját halálos ítéletét is aláírná, mert árverés van ellene kitűzve adótartozás fejében. Az iratok ekkor elkezdenek vándorolni. Első stáció a mérnöki hivatal: itt. úgy látszik, jól érzik magukat, mert minden sürgetés ellenére négy hétig feküsznek. Budapesti polgár, aki már mindennapos vendég a mérnöki hivatalban, végre észreveszi, hogy az iratok egy új rajzzal szaporodtak és egy stációval odébb vonultak a székesfővárosi tiszti ügyészséghez. Budapesti polgár nem tudja megérteni, mit keresnek iratai a tiszti ügyészségnél, mi szükség van egy telekmegosztásnál az ügyészség véleményére, de most már újabb négy hétig — részint maga, részint úgy védje a mérnöki hivatal helyett a tiszti ügyészség lakója lesz. A tempó most már egyenesen gyorsvonat!, mert alig telik el újabb négy hét, a kérvény még három fórumot jár meg, dacára annak, hogy utazása közben a Közmunkák Tanácsánál hosszabb pihenőt (.irtott, és aznap, mikor a még megosztatlan állapotban levő telket 1000 pengő tőke és jár. fejében elárverezték, budapesti polgár megkapja a végzést, négy és félhónapi utánjárás és sürgetés után, hogy a már nem az ő tulajdonában lévő telek tényleg megosztható. Az eset mérlege : egyik oldalon egy tönkrement egzisztencia, aki egy kis jóakarat és egy kissé kevesebb bürokratizmus mellett megmenthető lett volna, és egy ügyvéd, aki sem munkadíját, sem készkiadásait a megosztási ügyben meg nem kapta, mert már nem volt kitől; a másik oldalon egy a sok vándorlásban és számtalan íróasztalon való hánykódásban ronggyászakadt kérvény, melynek sikerült odáig jutnia, hogy teljesítsék is. g. I. Indítványok az ügyvédi kar érdekében. /Az «átmeneti bifurkáció». Szivessy Lehel úr «Bifurkáció» címen cikket írt a (Jogtudományi Közlöny» január 9-i számában, s állást foglalva ezen az alapon a bajbajutott ügyvédségen akar segíteni. Az (átmeneti bifurkáció* azonban kegyetlen torzója a nyugati bifurkációnak. Közeli a veszély, hogy amint az angol parlamentarizmus nálunk álparlamentarizmussá fejlődött, azonképpen járnánk a bifurkációval is. A bifurkáció nyugaton valóban nem hiúság szülöttje, mégcsak a nagyobb darab kenyérnek a kívánsága sem ; de igenis kizárólag magasabbrendű érdek követelménye. A barrister sohasem volt solicitor, a solicitor sohasem lesz barrister; mert nem rendelkezik az utóbbinak tudományos kiképzésével. Nálunk azonban az ügyvédképzés teljesen egységes és a rendes stúdiumon felül nincs egy még magasabb elméleti vagy éppen tudományos kiképzés. A közszolgálati alkalmazottak merev előmeneteli rendszerét pedig, melynek alapja kizárólag a korban való előhaladás s nem a rátermettség, remélem, nem kívánjuk lemásolni. Ha tehát osztályozunk, akkor csak a nyugati bifurkáció útjain haladhatunk, így az esetleges felső fokozatban szép számmal helyet kapnának a tehetséges fiatalok, és az alsó fokozatban ott lennének az öregek is. Mindenki a maga helyén, észbeli képességek alapján! Éppen a fiatalabb jogászgeneráciö érdekei követelik ezen problémák sürgős megoldását. Hisz nekünk egy évtizedeken át kiépített klienl inával rendelkező ügyvédgenerációval kell felvenni a versenyt. Ha tehát ezek a fiatalok úgy-ahogy mégis csak tudnak létezni, az csak azt bizonyítja, hogy a jogkereső közönség igen sokszor nem látja azt a különbséget, amely Szivessy Lehel úr szerint a kezdő s tízévi gyakorlattal rendelkező jogász között létezik. Sőt nem egyszer valami ellenkezőről is van alkalma meggyőződnie. Nagy elfogultság kellene tehát ahhoz, ha az egyenlő értékű oklevéllel rendelkezők közül a fiatalokat egyszerűen megfosztanák teljes cselekvőképességüktől, holott ők is egy négyévi szaka-