Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 7. szám - Február 14-ére

7. S/ÁM. mértékül, egyenlő elbánást és ugyanazon érvényesülési lehetőséget biztosítván mindenkinek, aki e feltételeknek megfelel. * * * II. az OÜSz miskolci vándorgyűlésén 1931/ szeptember 5-én megtartott ünnepi beszédből: Az a puskalövés, amelyik a világháború frontján 17 évvel ezelőtt elsőnek eldördült, nemcsak egy ismeretlen katona életét oltotta ki, hanem szíven találta a jognak eszményi fogalmát és a jog állandóságába, annak feltétlen uralmába vetett, odáig megrendít hetetlennek látszó hitünket is, mert ez volt az a döntő pillanat, amelyben a jog helyét mindenütt a kivételes hatalom foglalta el. * * * A forradalom után a kivételes hatalom a helyzet által indokolt szükségszerűséggel újra feléledt, de most már határozott retrográd, irányzattal, mert a jogszabályok nem egyszer pártpolitikai jelszavaktól fűtött atmoszférában jelentek meg, és amíg korábban a hatalomnak a forrása a jog volt. most a jognak a forrása lett a hatalom. * * * Az a kristálytiszta jog, amely régen a társadalom kijegecesedett ítélete gyanánt foglaltatott jogszabályba, nyomban elhomályosul és erkölcsi alapját is elveszti, mihelyt elhagyja a gyakorlati élet ösvényét és nem a közfelfogást tükrözi vissza, mert ha maradandó erkölcsösét és jót akarunk alkotni, akkor a jogszabálynak harmóniában kell lennie az élettel, az egész emberi és nemzeti közösség lelki felfogásával és meggyőződésével. * * * Míg a boldog béke időszakában egy-egy törvény vagy rendelet a hosszantartó bölcs megfontolásnak és a lelkiismeretes mérlegelésnek szinte tökéletes megnyilvánulása volt, addig ma a nemzeti jogfelfogás gyakran figyelmen kívül marad és ebből származnak a gyors, gyakran elhamarkodott és elhibázott elhatározások, a fantasztikus rögtönzések és a váratlan meglepetések. * * * Az évezredek hagyományaiban kikristályosodott klasszikus jog nem szervezetében és örök hivatásában van megtámadva, hanem csupán funkcionális zavarokban szenved. * * * A jog nem öncél, hanem csak eszköz az állampolgárok boldogulására és éppen ebben van a jogeszmének legmagasabb emberi hivatása, amelyet azonban eszményi tökéletességgel csak akkor tölthet be, ha a nemzet közfelfogásából ered és a jogalkotásban, a jog alkalmazásában és a jog érvényesülésében egyaránt a nemzeti akarat tekintélyére támaszkodhatik. A Budapesti Ügyvédunió, a Ribáry-csoport és az Ügyvédek Reformszövetsége főtitkári jelölésüket az alábbi körlevéllel indokolják: Miért kívánjuk Medvigy Gábort látni az ügyvédi kamara főtitkári székében? 1. Mert a mai BÚIyos időkben súlyos egyéniséget kivárniuk látni a kamarai tisztikar legfontosabb pozíciójában ; ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 2. mert 6 a magyar ügyvéd ősi erejének és színvonalának élő megtestesülése ; 3. mert a hatalomra nem vágyik, a népszerűséget nem hajhássza és ehhezképest az elhárítani kívánt jelöltetését csakis a kar iránti kötelességérzet bői, azok unszolására fogadta el, akik az ő kivételes képességeit ismerjük ; 4. mert azt kívánjuk, hogy az igazságügyi kormánnyal szemben az ő gerincessége, a bíróságokkal szemben az ö nagy tekintélye védje és harcolja ki az ügyvédség érdekeit; 5. mert az igazság érvényesülésébe vetett rendíthetetlen vakhitével, a legmagasabb fokon álló jogi felkészültségével csakis szerénysége és igénytelensége vetekedhetik ; 6. mert ragyogó szónoki képességeit a legbensőbb meggyőződés heviti, mellyel lelkileg átéli mindazt, amit mond ; 7. mert ösztönösen hajlamos arra, hogy a maga érdekeinek feláldozásával felolvadjon a közérdekben ; 8. mert a legtisztább szabadelvüséggel van átitatva, abból a szabadelvű gárdából való, amelynek kormányzása alatt Magyarország fénykorát élte; 9. mert nem fordulhat hozzá senki, a legszerényebb sorsban élő kartársunk sem olyan jogos kéréssel, melyet az egyéniségét jellemző lelkességgel fel ne karolna ; 10. mert hozzá csak jogával jöhet az ember, minden mást, amivel hivalkodik, legyen annak alapja a vagyon, tényleges hatalom, vallás vagy faj, ajtaja előtt hagyni kénytelen ; 11. mert valamely ügy igazságának átérzése nála már elegendő ahhoz, hogy a legnagyobb erővel, nem nézve sem jobbra, sem balra, síkra szálljon az ügy igazságáért; 12. mert az ugyanegy — hisz egyetlen — Istent imádóknak kiélezett harcát akkor kerüljük ki legbiztosabban, ha minden szélsőségtől mentes és az utolsó csepp porcikájáig liberális nagy egyéniséget állítunk vezetősorba ; 13. mert nem hiszünk abban, hogy nélkülözhetetlen lenne a kamara főtitkári székében az, aki mindabból, amit főtitkárelődjeitől megkövetelt, megváló sitani semmit sem tudott; 14. mert túlnehéz időket élünk ahhoz, hogysem apró egyéni szívességek lehessenek mértékadók arra nézve, hogy ki töltse be a Budapesti Ügyvédi Kamarában a legjelentősebb tisztséget; 15. mert a mi főtitkárjelöltünk az üres Ígéreteknek és jelszavaknak nem barátja, aminek teljesítésére azonban vállalkozik, azt hisszük, hogy teljesíti is ; 16. mert a rátermett fiatalság érvényesülésének nincs nálánál lelkesebb barátja ; 17. mert nem hiszünk abban, hogy a kamarai vezetőség felfrissítésének szükségessége pont ezen kívánalom hangoztatójára ne lenne alkalmazandó ; 18. mert a kamarai vezetőséget munkájának eredménytelenségeért legkevésbbé az a párt okolhatja, amelynek legfőbb oszlopa, mint főtitkár legelsősorban felelős a kamara munkásságáért; 19. mert súlyos válságok idején a fontos pozíciókban végrehajtott személyi változtatások megnyugtatólag hatnak és egy eredményesebb munkásság reményét hordozzák magukban ; 20. mert mindent egybevéve, Medvigy Gábort a kar oly kiválóságának és büszkeségének tekintjük, akinél alkalmasabbat és rátermettebbet keresve sem lehetne találni a főtitkári székre! A Budapesti Ügyvédúnió választási proklamációjából: Választások előtt állunk! Úgy érezzük, hogy a gondterhes idők, melyekben kamarai képviseletünket megújítanunk kell, megkövetelik, hogy a választásokban a kar tekintélyéért, állami és társadalmi súlyáért, jövőbeli törekvéseink sikeréért aggódó valamennyi barátunk tevékeny részt vegyen. Csak valamennyiünk céltudatos összefogása gátolhatja meg, hogy a szervezett demagógia, az alaptalan vádaskodás, felelőtlen ígérgetés nehézségeivel küzködő lelke khez utat találjon és reprezentánsait a kari autonómiában irányító szerephez juttassa. A kari felelősségérzet nem engedi meg annak eltűrését, hogy az autonómia belső életében is az a hang üssön tanyát, amely közgyűléseinken lehetetlenné teszi a kar tekintélyéhez és értelmi színvonalához méltó 27 tárgyalást és a kari közélet színteréről távok tartja legjobbjainkat. Az egyéni elkeseredés miatt elhomályosult értelemtől vezetett hang sohasem lehet azonos a kar megnyilatkozásával. Abban a meggyőződésben, hogy bármilyen megmozdulásunk csak akkor számíthat eredményekre, ha ez a mellőzhetetlen komolyság és önfegyelem keretei között hallatja hangját, a tárgyi érvek igazságára, alaposságára, a megfontolásra, a társadalmi közvéleményerejére támaszkodhatik, amit sohasem szólamokkal, hanem csak szívós és céltudatos munkával lehet és kell kiküzdeni — alakult meg három év előt a Budapesti Ügyvédúnió. Elodázhatatlan kari szükségletnek véltük, hogy az önkormányzat tiszteletében és megbecsülésében nevelkedett, azt fejleszteni és kiépíteni, tekintélyét védeni és fokozni kívánó ügyvédség egy közös szervezetbe tömörüljön és karunk erősen megingott gazdasági erejére figyelemmel, a belső életünkben elengedhetetlen rend uralmának megóvása végett sürgős és erélyes érdekvédelmi munkát követeljen. Állandó ellenőrző és kari munkában segítő szerve kívántunk lenni azoknak a kiszemelt legjobbaknak, akiket a mindenkori választások alkalmával a kari önkormányzat közvetlen ellátására bizalmunk kijelöl. Szervezeti és gazdasági problémáink sürgős megoldásának szolgálatára kívántuk megnyerni mindazt a kitűnő szellemi erőt, amely a komoly tudás szerénységével évek óta a kari közéletből másodhelyre szorult és letörölni azt a sivár képet, amely a kari közéletet úgy tünteti fel, mintha itt, a szellemi erők széles területén, végszükség idején is meghalt volna minden kezdeményezés. fR0f A magunk ügyéről magunk kívántunk gondoskodni. A magunk nagy bajainak magunk kívántuk orvosszereit, adottságokkal számolva, részleteiben is kidolgozott javallatok útján a kar nyilvánossága elé tárni és megvalósításukat a kari önkormányzat és a mögötte álló szervezetek útján kiküzdeni, abban a meggyőződésben, hogy a mindnyájunk érdekében végzendő komoly, szívós és áldozatos kari munka lesz legmegbízhatóbb irányítója a kari közszellemnek, és meggyőző útjelzője annak, hogy kartársainknak melyik oldalon van a helyük. A közel háromévi pártközi és egyéni megbeszélésék után a szervezési munkát befejeztük, azt kiépítettük és önzetlen törekvéseink szolgálatára az ügyvédkérdésekefc elhanyagoló szaksajtó nyilvánosságát biztosítottuk. A megszervezett Budapesti Ügyvédúnió most a választási küzdelembe indul. A saját táborával és tagszervezeteivel : a Wenczel— Rásó—Enessey kartársaink vezetése alatt álló Keresztény Nemzeti Ügyvédek, a Bibárycsoport ügyvédbaráti társaság megjelölés alatt ismert ügyvédtársadalmi szervezettel és a Varannai István kartársunk vezetése alatt az Ügyvédek Beformszövetségével, valamint a Hadviselt Ügyvédek csoportjával is. Ez az Únió együttműködik az eddigi többségi választási pártot alkotó Nemzeti Liberális Ügyvédek pártjával és ilymódon megítélésünk szt rint ma. a kar többségét képviseli.