Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 31. szám - Az elsőfolyamodású bíróságok törvénykezési szünete

II. évfolyam. 31. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1932. aug. 27. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr, Ribáry Géza, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3 Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17 X Az elsőfolyamodású bíróságok törvénykezési szünete. Az elsőfolyamodású bíróságok államosításával egyidejűleg közelfekvő lett a gondolat, hogy a törvénykezési szünet ezeknél a bíróságoknál is bevezettessék, mégis több mint 60 évig tartott, amíg az első kísérletet erre nézve a folyó év meghozta. Talán nem lesz céltalan, ha ezzel kapcsolatban pár megjegyzést fűzök, hogy ez a törvénykezési szünet az elsőfolyamodású bíróságoknál, különösen a járásbíróságoknál miképpen volna keresztülvihető. Mialatt a bíró törvényben biztosított szabadságidejét tölti, pereiben és egyéb ügyeiben bírói intézkedés alá tartozó tevékenység nem történhet. Vannak viszont perek és ügyek, amelyek természete nem tűri azt, hogy hat hétig ne történjék bennük semmi. A peresfelek vagy érdekeltek különleges körülményei pedig magukkal hozzák, hogy egyes ügyekre nézve a bíróság vezetője szintén kimondja a soronkívüliséget. Gondoskodni kell tehát arról, hogy ezek az ügyek (a pereknek és ügyeknek fentebb érintett mindkét csoportja) az előadó bíró szabadságideje alatt is elintéztessenek, éspedig természetüknek megfelelően, sürgősen. Ennek az egy kívánalomnak meglehetős könnyen eleget lehetne tenni, mert csak azt kell megállapítani, hogy melyek a természetüknél fogva sürgősen elintézendő ügyek, továbbá mert ehhez még azt a tapasztalatban tudott számot kell venni, hogy hány perben, illetve ügyben szoknak kérni és kapni a felek soronkívüliséget. A törvénykezési szünet alatt szolgálatot teljesítő bírák számának minimumát tehát az a szám adja, amely ezeknek a soronkívüli ügyeknek tárgyalására és elintézésére szükséges és elégséges. Ezeknek a bíráknak azonban természetesen megvan a saját kiosztásuk is, amely csak részben áll soronkívüli elintézést igénylő perekből, amennyiben tehát e bírák a természetüknél vagy felügyeleti intézkedésnél fogva soronkívüli elintézést igénylő pereken kívül saját pereiket is intéznék a törvénykezési szünet alatt, akkor a fentebb említett minimális bírói létszám a törvénykezési szünet alatt nem volna elégséges, hanem azonfelül még annyi bírót kellene a törvénykezési szünet alatt visszatartani, ahány bíró szükséges az említett, nem soronkívüli, ügyek elintézésére. Kérdés, hogy vájjon célszerű volna-e ez? Ha felügyeleti szempontból nézzük, arra a következtetésre kell jutni, hogy nem, éspedig azért nem, mert a bírák szabadságra menetele és az ő szabadságról való vissza-_ jövetelük mindig igazgatási zavarokkal jár. Ezeknek minél kisebb időtartamra szorítása tehát csak könnyít az adminisztráción. De a felek szempontjából is megfelelőbb eg}' olyan törvénykezési szünet, amely alatt csak a sürgős vagy sürgősnek kimondott pereket intézik el, mert akkor ehhez jobban tudnak alkalmazkodni, mert, akkor már előre tudják körülbelül, hogy milyen ügyek tárgyalására kell a törvénykezési szünet alatt készülniök. Végül a törvénykezési szünet alatt visszamaradó bírákra nézve is könnyebb, ha ezalatt csak a soronkívüli elintézést igénylő és részben könnyebben elintézhető perekkel kell foglalkozniok. Az eddig kifejtetteknek keresztülvitele ugyan valószínűleg azt hozná magával, hogy egyes bírák különleges természetű perekben volnának kénytelenek tárgyalni, illetve hogy különleges természetű pereiken kívül másfajú perekkel foglalkoznának. Véleményem szerint azonban ez még avval az előnnyel is járna, hogy a különlegesen szakszerű természetű perekkel foglalkozó bírák kevésbbé idegenkednének el az egyéb természetű perektől, tehát a különböző természetű perek tárgyalása még az illető bírákra nézve is kedvező volna. Ez a berendezkedés természetesen magával hozná, hogy azoknál a nagyobb bíróságoknál, ahol külön szaktanácsok, szakcsoportok vagy szakbírák vannak, ott a törvénykezési szünet alat+, szolgálatot teljesítő bírák kiválasztása csak részben történnék a rendes ügybeosztásra való figyelemmel és hogy ezeknél a bíróságoknál a rendes beosztásuktól eltekintve, külön szüneti tanácsok vagy szüneti csoportok volnának felállíthatók. Ami különösen a budapesti központi kir. járásbíróságot illeti, úgy gondolom, a rendes percsoportoktól teljesen elkülönített szüneti percsoport felállítása annál kevésbbé okozna gondot, mert hiszen a felsőbíróságok szüneti tanácsai mutatják, hogy a különböző szakelőadóknak egy tanácsba osztása zavart nem okoz. Összefoglalva tehát, véleményem szerint az elsőfolyamodású bíróságok törvénykezési szünete úgy volna megoldandó, hogy csak annyi bíró maradjon vissza, amennyi a soronkívüli elintézendő perek elintézésére elkerülhetetlenül szükséges és hogy ezek a bírák külön szüneti tanácsokat, illetve szüneti csoportot alkossanak. Igaz ugyan, hogy ez az utóbbi intézkedés a törvénykezési szünet megkezdése előtt, de főképpen utána bizonyos kezelési és nyilvántartási nehézségekkel járna, ezenfelül a törvénykezési szünet alatt visszamaradt bírák érdekeit is meg kellene védeni saját csoportjaik későbbi kiosztásainál, azonban véleményem szerint az adminisztráció feladata, hogy az ilyen nehézségeket megoldja és különben is ilyen természetű nehézségek nem lehetnek akadályai helyes elvek keresztülvitelének. Moldoványi István a budapesti közp. kir. járásbíróság elnökhelyettese. Hírek a vidéki kamarák köréből. A Nyíregyházai Ügyvédi Kamara elnöke, Fráter Ernő augusztus hó 17-én elhúnyt. Halálát nemcsak a nyíregyházai ügyvédi kamara tagjai, hanem az egész magyar ügyvédi kar gyászolja. Az ügyvédjelölti álbejegyzések megakadályozása érdekében a nyíregyházai ügyvédi kamara is elrendelte, hogy a kamara területén működő minden ügyvédjelölt a budapesti rendszer mintájára ú. n. tevékenységi kimutatást tartozik vezetni, amely kimutatás perenkívüli részét a principális, a bíróság előtti tárgyalásokat és egyéb bírósági ténykedéseket pedig az illető eljáró bíró tartozik igazolni.