Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 29. szám - Mens Sana [törvénykezési szünet]

29. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 115 Az Ügyvédi Közlöny panaszkönyve. Indokolatlanul és igazságtalanul léptennyomon az ügyvédeket okolják a magas behajtási költségekért és hír szerint rendelet is készül arról, hogy a túlbuzgalomnial okozott behajtási költségek alól az adósok mentesíttessenek. — Ezzel szemben leközöljük a szarvasi kir. járásbíróság 112— 1932/2. sz. végzését, amelyet végrehajtató azon kérvénye folytán hozott, melyben végrehajtató kérte, hogy az irattárba került végrehajtási iratok az eljárás folytatása végett a bírósági végrehajtónak kiadassanak. «,Végzés. A bíróság az iratokat további szabályszerű eljárás végett Molnár István bírósági végrehajtónak kiadja. Ezen kérelemért a bíróság díjat nem állapít meg, mert végrehajtatónak módjában állott volna az eljárást akkor szorgalmazni, amikor az iratok a bírósági végrehajtónál voltak, ki azokat 90 nap eltelte után azért mutatta be, mert végrehajtató a fenti idő alatt nála az eljárás folytatását nem szorgalmazta. Szarvas, 1932. június hó 23. napján.» Látható, hogy a bíróság a végrehajtatónak azért nem állapít meg díjat a kérvényeért, mert az eljárás folytatását 90 nap alatt nem szorgalmazta, tehát a végzés bünteti azt a végrehajtatót,-aki a végrehajtást szenvedó'vel szemben kíméletet gyakorolt. — Nem tudjuk, hogy lehet ezt összeegyeztetni azon törekvésekkel, amelyek arra irányulnak, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel a követelések behajtása a legnagyobb kímélettel eszközöltessék. — A helyzet tehát az, hogy az ügyvéd olyankor, amikor ügyfele érdekében kíméletlenül jár el, kiteszi magát a fegyelmi eljárásnak és annak, hogy a céltalannak bizonyult behajtási költségeit elveszítse. — Ha pedig az ügyvéd kíméletesen jár el, akkor a bíróság ezen a címen fosztja meg költségeitől. — A fenti végzés a kötelező .kíméletlenséget kívánván meghonosítani, nyilván célt tévesztett. Indítványok az ügyvédi kar érdekében. Az árverési jegyzőkönyvek helyesebb kezelése tárgyában Szabó Ferenc budapesti ügyvéd az alábbi indítványt terjesztette a Budapesti Ügyvédi Kamara választmánya elé : Az utóbbi időben tudtommal többször előfordult, — nekem is volt reá esetem — hogy az árverési jegyzőkönyvek az iratoknál nem találhatók fel ; sokszor teljesen eltűnnek, aminek következtében az egész árverési jegyzőkönyvet újból kell rekonstruálni vagy pedig sokáig kell keresni, ami mind igen hosszadalmas eljárást igényel. Ezen anomáliákkal járó kellemetlenségek elkerülésére — nézetem szerint — igen alkalmas volna az, ha az árverési jegyzőkönyvek is éppúgy, mint a Te. 69. § szerinti végrehajtási jegyzőkönyvek, több (lehetőleg 3) példányban készülnének. Az 1. példányt a végrehajtó bemutatja a bíróságnak, a 2. példányt a végrehajtó tartsa meg saját irattára számára, amit egy, legfeljebb két évig volna köteles megőrizni, a 3. példányt pedig kapja a végrehajtató. Ha azután az árverési jegyzőkönyv első példánya nem volna feltalálható, — ami egy nagyobb forgalmú járásbíróságnál a legmesszebbmenő gondosság mellett is előfordulhat (bizonyos manipulációk lehetőségéről nem is akarok beszélni) — akár a végrehajtótól, akár a végrehajtatótól be lehetne a 2., illetve 3. példányt szerezni. Azt hiszem, lehetséges volna ezt az újítást elnöki utasítás alapján is bevezetni, ha pedig nem, úgy bizonyára nem ütköznék nehézségbe, hogy a minisztérium adjon ki egy ily értelmű rendelkezést. Ez alkalomból célszerűnek tartanám a Te. 69. §-ával kapcsolatban bevezetni azl is, hogy a végrehajtási jegyzőkönyvről a végrehajtató is kapjon egy másolatot. A Te. u. i. csak arról intézkedik, hogy a végrehajtást szenvedőnek kell egy jegyzőkönyvmásolatot kiadni. A végrehajtatónak azonban — értve elsősorban az ügyvédjét — szintén érdeke az, hogy a jegyzőkönyv másolata a kezében legyen. Minthogy pedig ez semmi fáradságot vagy többletmunkát a végrehajtónak nem ji lent, úgy vélem, nem járhat semmi nehézséggel ennek bevezetése. Az ügyvédek bizonyára nem zárkóznának el attól sem, hogy a végrehajtóknak úgy az árverési, mint a végrehajtási jegyzőkönyv másolatáért egy méltányos díjat térítsenek meg. Az ügyvédi élet kuriózumai. Egyik ceglédi kollégánk közli ezt a kis szemelvényt arról, hogy hogyan fúrjákfaragják, sallangozzák a nyelvet a tanyai magyarok : Néhány hónappal ezelőtt bejön hozzám Fa kan József a t ószegi Ürgeház dűlőbül. «Bepöröltek, tekintetes uram, mert háttérbe vagyok a kamatokkal, de hiába minden, aratás előtt elégtelen vagyok». — Nézze Fakan, — mondom neki — az a nagy baj, hogy nemcsak maga van hátralékban, hanem a sógora is, akiért maga kezes. — Hát osztán ő érte is az én birtokom kerül szenvedélybe? Adjanak halasztást a tekintetes urak szeptember végéig, akkor majd elégtétellel leszünk. — Nem lehet, Fakan, — mondom neki — maguk már nagyon régen ígérgetik, hogy majd fizetnek, már az árverési is kit ím 11 ük, ha június közepéig nem rendezik az adósságot, 16-án megtartjuk az árverést. Június 14-én bejön a Fakan és lefizeti a hátralékos kamatokat, azután bejön hozzám : — Tekintetes úr, most már, hogy az adósság egy része csillapítva van, ekszkuzáljon ki nekünk halasztást szeptemberig. Mondanom sem kell, hogy a halasztást kiekszkuzáltam. Külföldi ügyvédség hírei. Az osztrák ügyvédi fegyelmi gyakorlatból. (Az Österreichische Anwalts Zeitung 1932. évi 12. számából.) 1. A bécsi törvényszék előtt a Justitzpalast leégése folytán szükségessé vált az iratok rekonstrukciója. A. ügyvéd megtagadja a birtokában levő iratok előterjesztését. B. ügyvéd panaszára a kamara fegyelmi bírósága mérlegeli, hivatkozhatik-e A. ügyvéd joghatállyal az ügyvédi titoktartást parancsoló rendelkezésére. A fegyelmi bíróság kétségtelen kötelességet lát az ügyvéd terhére, hogy a bírósági iratok rekonstrukciója elé semmiféle akadályt ne gördítsen. Az iratok felmutatását a kaii tekintély megsértése nélkül az ügyvéd csak akkor tagadhatja meg, ha erre egészen különleges tárgyi okai volnának. Ilyennek hiányában az ügyvéd a birtokában levő s a bírósághoz intézett vagy attól eredő beadványokat, illetőleg határozatokat a bíróság rendelkezésére bocsátani köteles. 2. A legfelsőbb bíróság ügyvédi fegyelmi tanácsa által helybenhagyott bécsi fegyelmi bírósági határozat szerint kari kötelesség megszegése forog fenn, ha az ügyvéd, a kamarai választmány ellenkező értelmű felhívása ellenére, perbeli ellenfelétől ennek irodai menthető mulasztása folytán felmerült igazolási költségeket igényelte és behajtotta. 3. Másodfokon helybenhagyott határozattal mondotta ki a kamara fegyelmi bírósága az ügyvédi titoktartás, a kari kötelesség és tekintély ellen elkövetett fegyelmi vétségben bűnösnek azt az ügyvédet, aki perbe került saját ügyfelével és e per során ügyfele megbízhatatlanságának jellemzésére oly tényeket hozott fel, melyeket ügyfele előző képviselete során ismert meg. Indokolásában kiemeli a határozat az ügyvéd titoktartási kötelezettség teljes és abszolút voltát, amellyel szemben az ügyvéd legfontosabb egyéni érdekének is feltétlenül háttérbe kell szorulnia. Szemle. Jákob hangja és Ézsau keze. (Az ügyvédi költségek elengedése a gazdamoratórium rendeletben.) A magyar mezőgazdaság a legsúlyosabb termelési és értékesítési krízis közepette segítséget kért a kormánytól. Meg is kapta a moratóriumrendeletet, mely garantálja, hogy a közadók kíméletlen behajtását a magánhitelezők egy darabig nem fogják terhes konkurrenciájukkal megzavarni és hogy a frissen betakarított termés a lehetőség szerint csorbítatlanul fog az adóvégrehajtó rendelkezésére állni. Amilyen mértékben sérti a rendelet a hitelezők méltányos érdekeit, oly kevéssé segít a gazdákon. Komolyabb, célravezetőbb intézkedést azonban nem lehetett a mezőgazdaság érdekében tenni, hiszen minden ily irányú kísérletnél jelentkezik egy-egy hatalmas érdekképviselet, mely ki tudja védeni a kamat leszállításának, az ipari vámvédelem csökkentésének vagy komoly kartellrendszábályoknak a veszélyét. Mégis a problematikus értékű, a hiteléletet megbénító moratórium-injekción felül kellett valamit adni a gazdáknak, ami tényleg ajándéknak számít. így született a vajúdó agrárgondok hegyéből a perköltségek elengedése, ami a túladósodott gazdák szempontjából ugyancsak egérkének számít, de legalább az ügyvédek rovására megy. A 3800/1932. M. E. sz. rendelet 11. és 13. §-a bizonyos esetekben a kereset és a tárgyalás