Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 27. szám - Egy csapásra - Zsitvay Tibor igazságügyminiszter

II. évfolyam. 27. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1932. júl. 2. OCYVEDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr. Ribáry Géza, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17 V Egy csapásra élet behívta az Országos Ügyvédszövetség az Országos Ügyvédi Értekezletet — amelynek aktái három év óta toronymagasságúra halmozódtak a budapesti ügyvédi kamaránál; — amidőn néhány héttel ezelőtt szétküldött meghívóival az első országos kari értekezletet június hó 23-ára Budapestre egybehívta. Az első Országos Ügyvédi Értekezleten résztvett tizenhét ügyvédi kamara ötvenhét kiküldöttel, az Országos Ügyvédszövetségnek tizenöt osztálya negyvenöt kiküldöttel, központi elnöksége negyvenegy taggal, egyéb budapesti és vidéki ügyvédtársadalmi intézmények (összesen hét) pedig huszonnyolc kiküldöttel; összesen tehát negyven különböző ügyvédi — közjogi vagy társadalmi — alakulat képviseletében százhetvenegy kiküldött vett részt. A kiküldő intézmények és a kiküldöttek e nagy száma bizonyítja egyúttal az Országos Ügyvédi Értekezletek gondolatának helyességét, valamint a most lezajlott I. Országos Ügyvédi Értekezlet sikerét is. Az első Országos Ügyvédi Értekezlet komoly és sokoldalú munkateljesítményeivel, valamint ennek a magyar ügyvédség életébe beiktatott új kari intézménynek egyöntetű helyeslésével visszavonhatatlanul nyilat koztatta ki, hogy a kar erőinek országos egybefoglalására vezető úton nem lehet többé megállani, de tovább kell haladni ama cél szolgálatában, amelyet az Országos Ügyvédi Értekezletek maguk elé tűztek. Az Értekezletnek ez a célja — az elfogadott statútum szerint — annak biztosítása, hogy az Országos Ügyvédszövetség osztályai, az ügyvédi kamarák és az ügyvédtársadalmi szervezetek vezetőségei együttes értekezletre rendszeresen ismétlődő időközökben összejöjjenek a magyar ügyvédi kar helyzetének fokozottabb figyelése, erkölcsi tekintélyének megóvása, jogainak és érdekeinek egységes védelme, kívánalmainak nyomatékosabb hangsúlyozása, a jogszolgáltatás és az ügyvédség terén mutatkozó hiányok orvoslása és korszerű reformok szorgalmazása végett, általában a kamarák, az Országos Ügyvédszövetség és más ügyvéd társadalmi szervezetek egyöntetű jellépésének és tevékenységének előkészítésére és irányítására a magyar ügyvédi kart érintő fontos kérdésekben. A most lezajlott első Országos Ügyvédi Értekezlet minden aktusában e célokat szolgálta, amiként e célok útvonalába esnek azok a tanulságok is, amelyeket a magyar ügyvédi kainak ebből az új, ünnepélyesen deklaratív összejöveteléből vonnunk lehet. Az első ilyen tanulság az, hogy országos kari reformpolitikát és sérelmi bejelentéseket lehet az eddigi szétparcellázott és bürokratikus felirati akciók helyett az egyöntetű fellépés erejével expeditívebben is intézni. Az Értekezlet rövidre fogott munkaideje alatt, amelyből száműzte az üdvözlő és az ünnepi beszédek időt rabló külsőségeit, szemlét tudott tartani a korszerű összes kari kívánalmakon, amelyekből a megvalósítható és a nemzet mai helyzetével összeegyeztethető javaslatokat nyomban leszűrve, azon melegében élőszóval tolmácsolhatta az igazságügyminiszter úr előtt. A másik eredmény •— és erre Magyary Zoltán közigazgatási kormánybiztos nagyszabású ismertetője vezetett bennünket a közigazgatás racionalizálási munkálatainak mai állásáról az, hogy kellő elméleti felkészültséggel és gyakorlati tartalommal, de odaadó és állandó közreműködéssel is a magyar ügyvédi karnak megvan és meglesz a lehetősége arra, hogy a közigazgatás reformmunkálataiba nemcsak újítások javallásával, de új ügycdi munkaterületek biztosításával is bekapcsolódhat*'1!:. A további tanulság az, hogy az új magyar ügyvédi rendtartás megtervezése előtt annak nyers anyaga összehordására, szétágazó és sokoldalú problémáinál fogva, elsősorban a magyar ügyvédi kar egyeteme és az azt ezentúl képviselő Országos Ügyvédi Értekezletek hivatottak. Az új magyar ügyvédi rendtartás összehordása oly sokoldalú, atlaszi munka, amelyet egy ember záros határidőn belül — ha csak minden más közügyétől és magánügyétől félrevonultan nem menekül szerzetesi magányba — meg nem valósíthat. Egy embertől, bármilyen kitűnő képességei legyenek is, hallhatunk díszes szavakat és várhatunk jeles tetteket az ügyvédi kar kívánalmaival kapcsolatosan, kérhetünk tőle mások munkájának egyebegyüjtésére és irányítására irányuló tevékenységet is, de a magyar ügyvédi rendtartás egész dokumentációs anyagát és a kar kívánalmait minden ben visszatükröző törvénytervezetet tőle nem remélhetjük. Helyesen intézkedett tehát az első Országos Ügyvédi Értekezlet, amikor e nagyszabású kari munkát kezébe véve, kimondotta, hogy az új ügyvédi rendtartás nyersanyagát feldolgozásra a kar szakemberei között felosztja és következő ülésén az ország egyetemes ügyvédségének képviseletében maga kíván foglalkozni az új ügyvédi rendtartás tervezetének megszerkesztésével. Az utolsó tanulságot az Értekezletnek abból az egyöntetű kívánalmából meríthetjük, amely az Országos Ügyvédszövetség osztályai mellett az ügyvédi kamaráknak is az Értekezlet rendes tagjaiul való besorozását találta szükségesnek és kívánatosnak. Ez a határozat azt jelenti, hogy — amiként Németországban is az országos ügyvédi kamarára vonatkozó és a közelmúltban benyújtott törvénytervezet a kamarákat és a német ügyvédszövetséget akarja egységes csúcsszervezetben összefoglalni — az ügyvédtársadalom közjogi és társadalmi intézményeinek egységes, országos keretben való egybefoglalására nálunk is szükség van és a szükség ereje széttépte mindazokat az aggályoskodó ellenvetéseket, amelyek skolasztikus argumentációkkaligyekeztek akadályokat gurítani ennek a friss erővel életbepattant új kari intézménynek útjai elé. Király Ferenc. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter az Országos Ügyvédi Értekezlet küldöttségét a parlamentben fogadta, ahol Kyulászi János terjesztette elő az ügyvédi kar legsürgősebb kívánalmait. A miniszter válaszában többek között a következőket mondotta :