Ügyvédi Közlöny, 1931 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1931 / 11. szám - A Magyar Jogászegylet részvényjogi bizottsága nov. 27-én tartott ülésén [...] - Az Egyesült-Államok háborús igényei Magyarország ellen [...]

48 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 11. SZÁM. res vonatott perbe. Mindhárom alperest én képviseltem. Csak mellékesen jegyzem megj hogy mindegyik alperesnek más-más véde­kezése volt, mert az I-rendű ós Il-rendű alperes természetes személy, a Ili-rendű alperes pedig részvénytársaság volt. Az elsőbíróság csak a Ili-rendű alperest marasztalta, az I. és II-rendű alperesek ellen a keresetet elutasította és a felperest "220 P költség fizetésére kötelezte. A ma­rasztalás ollón a Ili-rendű alperes, az el­utasítás miatt, a felperes fellebbezett. Az ügy a budapesti kir. törvényszéknél 27 Pf. 8818/1981. sz. alatt tárgy altatott. A törvényszék a Ili-rendű alperest ma­rasztaló ítéletet helybenhagyta. Vele egye­temlegesen az I-rendű alperest is marasz­talta. A II-rendű alperes elleni elutasítást — mert kitűnt, hogy semmi köze nem volt az egész ügyhöz — a törvényszék helyben­hagyta, tehát a felperes ezirányú fellebbe­zése sikertelen volt, mégis az elsó'birói íté­letet a költségben marasztaló része tekin­tetében megváltoztatta és az e tekintetben teljesen pervesztes felperesi összes per és fellebbezési költség fejében — a II-rendű alperes javára — csupán 50 P megfizetésére kötelezte. Az indok, mert a II-rendű alperest is ugyanazon ügyvéd képviselte, aki a pervesztes alpereseket. Ez tehát az ügyvéd büntetése. Az adonyi kir. járásbíróság 4800/1931. sz. fizetési meghagyásában egy 68 pengős ügy­ben bélyeggel együtt 8 pengó' 60 fillér költ­séget állapítván meg, a költségek helyes­bílése iránt benyújtott kérvényre a követ­•kező végzési hozta : «E kérelem folytán a kir. járásbíróság a fizetési meghagyási kérelem díját és költségét 4 pengó' 50 fillérre javítja ki, minthogy a községi bíróság hatás­körébe tartozó ügyértékig a fizetési meg­hagyás kibocsájtása iránti kérvényért csak az ügyvédi díjszabásban meghatározott díj­összeg fele állapítandó meg». Az adonyi kir. járásbíróság tehát megbünteti azt az ügy­védet, aki a perrendtartás adta jogával élve, 100 pengőn aluli ügyet nem a községi bíróság elé visz és ezt a büntetést az ügyvédi díjszabásban meghatározott díjösszeg felé­nek elvesztésében határozza meg. — Nem értjük, miért volt szükség ennek az új bün­tetési nemnek Adonyban való bevezetésére! Indítványok az ügyvédi kar érdekében. Jelzálogelőjegyzési költségek. Mógjs csak érdekes, hogy míg azokon a jogterületeken, amelyek elibénk kerülnek, állandóan fúrjuk­faragjuk a jogszabályokat, hogy élethűek legyenek, költségkérdéseinkben nem teszünk semmit. Mily sűrűn fordul elő, hogy váltó, könyvkivonat stb. alapján előjegyzést ké­rünk a telekkönyvi rendelet 88. §-a alapján. A telekkönyv a jelzálogelőjegyzést elrendeli, de költséget nem állapít meg. Peresítjük a követelést, elintézzük az ügyet, kérjük az előjegyzés költségeit, de ez utóbbit sem az ellenfél, sem a fél nem akarja fizetni, legfeljebb ha a készkiadást. Az ellenfél arra hivatkozik, hogy ennek költségei nin­csenek vele szemben megállapítva, a saját fél meg arra, hogy a bíróilag megállapított­költségekben minden bent van. Ilyenkor azután vagy hagyjuk az egész költségkérdést vagy pereljük az ellenfelet. Hallói lam most már olyan döntésről, mely az előjegyzési kérvény költségeit nem is állapítja meg az adós terhére, azzal az indo­kolással, hogy ha a hitelezőnek per előtti biztosítás kell, fizesse meg a költségeit; túl­nyomó, — persze az a helyes gyakorlat — amely az előjegyzés költségeit, mint indo­koltan felmerülteket, az adós terhére meg­állapítja. De ez esetben is antiökonomikusan újabb per, költség stb. válik szükségessé. Ezzel szemben egyedül helyes, ha az elő­jegyzés költségeit a telekkönyv a preno­tátusz terhére mindjárt megállapítja. Ha azután az ítélőI kötelezi adóst a fizetésre, fizetnie kelljen ezt is, mint a biztosítási végrehajtási kérvény és foganatosítás költ­ségeit, mint amelyekkel o költség lényegileg azonos is. Én a legközelebbi ilyen előjegy­zési kérvényemben kérni fogom, hogy az előjegyzés költségeit a telekkönyv állapítsa meg az adós terhére. Ha nem állapítja meg, — amit szinte bizonyosra veszek — felfolyamodom. Helyes volna, ha kartársaim hasonlóképpen járnának el ós kiküzdenénk a helyes gyakorlatot. fAláírás.) Szemle. Az ügyvédi vétívek használhatóságát min­dennél jobban dokumentálja az a körülmény, hogy nem is egy év alád közel 800,000 da­rab került forgalomba ezen vétívekből. Az ügyvédi vétívek hasznaiból óságát és jelen­tőségét igen jelentékeny mértékben van hivatva növelni az a gondolat, amely érde­kes módon éppen bírói oldalról merült fel. Arról van ugyanis szó, hogy az ügyvédi vétívet használó ügyvédek a kézbesítési értesítés helyett a kézbesítési bizonyítvány másodlatát kapják meg, amely tehát telje­sen hű képe a bírósághoz visszakerülő kéz­besítési bizonyítványnak és amely azt netáni elveszése esetén minden tekintetben pótolja. Az Országos Ügyvédszövetség már el is készít el te az új alakú ügyvédi vétívek min­táit, amelyeket a budapesti központi kir. járásbíróság elnöksége útján és ennek a gyakorlat tapasztalataiból merített pártolá­sával a közeli napokban fog felterjeszteni az igazságügyminisztériumhoz. Kívánatos volna, ha az igazságügy minisztérium az új­alakú ügyvédi vétívek használatbavételéi minél sürgősebben elrendelné, mert ezek használata nemcsak az ügyvédségre, hanem a bíróságokra nézve is nagy előnyt jelent, nevezetesen a vétív eltűnésének veszélyét a minimumra fogja redukálni, miután ily körülmények között már senkinek semmi érdeke nem fog fűződni ahhoz, hogy a bíró­sági iratok között elfekvő vétívet eltün­tesse, e mellett , feleslegessé fogja tenni a bíróságoknak azt is, hogy a vétívek vissza­érkezése és azok tartalma tekintetében a feleknek értesítéssel szolgáljanak, a vétív­keresések során összehányt iratokat ismét összerendezzék, mert mihelyt az érdekelt fél képviselőjének a kézbesítési vevény má­sodlata birtokában van, akkor az iratok mellől netán hiányzó vétív ennek a csato­lásSvál kifogástalanul pótolva lesz. Sajtószemle. Az Ügyvéd november hó 26-i száma Mohiár Márton «BáJványok alkonya» címen a közeledő kamarai választásokkal foglal­kozik a vezércikkben. A kamarai tisztség nem ősi jog, — mondja a cikkíró — hanem tisztesség, képesség, tehetség és dolgozni­akarás azok a kritériumok, amelyek erre predesztinálnak. Opler Emil az ügyvédek gazdasági pártjának tartott értekezletén bevezető beszédét közli, felsorolva az ügy­védség régi panaszait, melyek immár 10 év óta úgyszólván változatlanul hiába hang­zanak el minden ügyvédi összejövetelen. Landau Béla «Mozaik a Budapesti Ügyvédi Kamara rendkívüli közgyűléséről cíihű cikkében erőteljesebb kamarai politikát sür­get az igazságügyi kormány ügyvédellenes intézkedésével szemben. Reflexiók és pa­naszrovat mindenkor aktuális közleményei közül is kiemeljük a «Ferenczi titkár úr és. Lajos altiszt» címűi. Büntető Jog. «Vita a statáriumról)) címen id. Dajkovits István, Sebestyén Ernő és Szőke Sándor szólnak hozzá a statáriális ren­delet törvényes és jogos voltához részint elméleti, részint gyakorlati vonatkozásban.. Taubner Géza közli a kamara fegyelmi judi­katúrájának legújabb határozatait. Igazságügyi vonatkozású rendeletek. 6070/1931. M. E. sz. rendelet az Országos Hitelügyi Tanács 1. sz. határozatának köz/ó­tétele tárgyában. (1931. nov. 15. Bp. Közi.) 6200/1931. M. E. számú rendelet az adó­tartozásukat folyó évi december hó végéig kifizető adózóknak adandó kedvezmények tárgyában. (1931. nov. 17. Bp. Közi.) 6350/1931. M. E. sz. rendelet a csődön­kívüli kényszeregyességi eljárásról szóló 1410/1926. M. E. sz. rendelet alapján a Pénz­intézeti Központ részéről megkísérelt egyes­ségre vonatkozó rendelkezések újabb módo­sítása tárgyában. (1931. nov. 21. Bp. Közi.) 6370/1931. M. E. számú rendelet a kid­földi hitelezőkkel szemben fennálló tarto­zások tárgyában. (1931. nov. 22. Bp. Közi.) 6210/193*1. M. E. sz. rendelet a külfölddel való fizetési forgalom ellenőrzéséről és szabá­lyozásáról szóló 4500/1931. M. E. sz. ren^ delet egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről. (1931. nov. 24. Bp. Közi.) 140,475/1931. P. M. számú rendelet a forgalmi adók (adóváltságok) befizetésével kapcsolatos kedvezményekről. (1931. nov. 17. Bp. Közi.) 143,500/1931. P. M. számú rendelet, a 6210/1931. M. E. számú rendelet (a kül­földdel való fizetési forgalom) végrehaj­tása iránt. (1931. nov. 24. Bp. Közi.) Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. 3. (Tel.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája: Géczy Kálmán.

Next

/
Thumbnails
Contents