Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 2. szám

6 TŐZSDEI JOG 2. sz. a Banca Ardeleana-nak Bukarestbe továbbíttatott, felperes olyan utasítást adott a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak, hogy feladási és mérle­gelési (bélyegzőkkel ellátott fuvarlevélmásodlatok alapján, melyek szerint romáiniai feladási állomá­sokról a megjelölt határállomásokon át, a határ­állomásokig bérmentve, román részről kivitelben elvámolva, elő- vagy utánvétellel nem terhelve, legkésőbb 1936. évi május hó 31-ig, 10 vagón­ban, á 150 q morzsolt tengeri a megadott címekre elszállíttatik, a feladásra került 1500 q morzsolt tengeri ellenértékének 75%-a, összesen 315.000 lei összegben felperes megbízásából al­peresnek kifizettessék. Ez a meghitelezés 1936. évi június hó 5-éig érvényes. A CJ alatti szerint to­vábbá a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank közli úgy felperessel, mint a Banca Ardeleanaval, hogy az ellenérték további 25%-a fejében 4410 pengő befizetendő a román Nemzeti Bank javára és a kedvezményezettnek oly mértékben fizetendő ki, amint a fenti 75'% kifizetésre kerül. — A C) alatti belső oldalán olvasható még, hogy „az összeg csak akkor fizethető ki a kedvezményezettnek, ha az okmányokon kívül a R. N. B. negociálási engedélyét is átadja, valamint a bank levelező­jének rendelkezésre bocsát egy olyan visszavon­hatatlan megbízást, a 'R. N. B.-nak címezve, melyben a negociálandó pénzösszeget a Pesti Ma­gyar [Kereskedelmi Banknak, illetőleg a magyar exportőröknek fizetheti ki. A negociálandó pengő­összeg (a 75'%-os részre) 13.219 pengő 92 fillér. A C) alatti ugyanitt közli azt is, hogy a 25%-os rész fejében a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank lekötött 4410 pengőt, s ha ezen összeg nem volna elégséges, úgy a különbözetet is felperes terhére fogja írni. Az alperes által bemutatott 1936. évi május hó 23-i keletű 2) alatti a Banca Ardeleana bukaresti cég értesítése szerint a 75'%-os meghite­lezésre vonatkozó közlés fedi a C) alattiban fog­laltakat, a 25tyo-ot illetően pedig a következőket tartalmazza: „Zur Deckung der restlichen 25% er­legte der Auftraggeber bei der Pester Ungarischen Commercialbank einen entsprechenden Betrag, dessen Vergütung an die B. N. R. gleich nach Er­halt der Genehmigung der Ungarischen National­bank erfolgt." A bíróság megállapítja, hogy felperes az 1937. évi május hó 14-én, az ügylet megkötésekor és az azt követő időben, a Magyarország és Románia között érvényben volt fizetési egyezménynek és a gyakorlatnak megfelelően teljesítette fizetési kötelezettségét. A Magyarország és Románia között 1936. évi április hő 1-én életbelépett fizetési egyezmény 1. cikke szerint mindem Magyarországra kiszállí­tott román áru ellenértéke — az egyezmény 4. és 5. cikkében érintett hányadok kivételével — az esedékességkor a Román Nemzeti Banknak a meg­bízott magyar pénzintézeteknél vezetett „gyűjtő­számláira" fizetendő le a román exportőr javára. A gyűjtőszámlákon jóváírt összegek a Romániába kivitt magyar áruk ellenértékének kiegyenlítésére szolgálnak. A Román Nemzeti Bank a román exportőröket késedelem nélkül értesíteni fogja a javukra történt pengőlefizetésekről. A román exportőrök kötelesek pengőköveteléseiket a lefize­téstől számított három hónapara belül, valamelyik jogosított román pénzintézet közbenjöttével olyan magyar exportőröknek eladni, akiknek Romá­niába történt áruszállításokból kifolyólag leiköve­telésük áll fenn. Az egyezmény 3. cikke szerint a megbízott magyar pénzintézeteknél a Román Nemzeti Bank számlájára történt pengőlefizetések az érdekelt importőrök szempontjából teljesítés hatályával bírnak. A 4. cikk kimondja, hogy a Magyarországba kiszállított román áruk ellenérté­kének 15%-a a magyar importőr által a Román Nemzeti Bankban a magyar pénzintézeteknél v ezetett kamatozó „különszámlájá"-ra fizetendő le. A 15%-os hányad a Román Nemzeti Bank által 15 napos előzetes értesítés mellett 25%-ra emelhető fel. Amint az a felperes részéről becsatolt 1936. évi május hó 15-én kelt Pesti Magyar Kereske­delmi Bank által kibocsátott körlevélből megálla­pítható: abban az időpontban, midőn a kereseti ügyletre a fizetésnek történnie kellett, a lefizetésre kerülő összegből 75% került a Román Nemzeti Bank gyűjtőszámlájára, míg 25% ugyanezen bank különszámiáján volt kezelendő; a 25%-ra való felemelés tehát megtörtént. Ez következik a B) alatti kötjegyből is, amelyben a felek megteszik a különbséget a fizetés módozatai tekintetében a 75% és a 25% között. Az egyezmény 5. cikke szerint a megbízott magyar pénzintézetek a Ro­mán Nemzeti Bankot naponta értesítik a „külön számlá"-kon javára történt lefizetésekről; a Ro­mán Nemzeti Bank ezeknek az értesítéseknek a vétele után a román exportőröknek a megfelelő leiösszegeket ki fogja fizetni; az alkalmazandó átszámítási árfolyamot a Román Nemzeti Bank előzetesen megállapítja és közzéteszi avégből, hogy a kereskedők árajánlatai részére megfelelő számí­tási alap biztosíttassék. Mindez alapon azt állapította meg a bíróság, hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank által a C) alattiban foganatosított előírás, hogy a 75%-os meghitelezés alapján az összeg csak akkor fizet­hető ki a kedvezményezettnek, ha az okmányokon kívül a román Nemzeti Bank negociálási engedé­lyét is átadja és rendelkezésre bocsát egy olyan visszavonhatatlan megbízást a Román Nemzeti Bankhoz címezve, amelyben a negociálandó pénz­összeg a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak, illetőleg a magyar exportőröknek fizettetik ki, jo­gos volt és megfelel a fennálló szabályoknak. Ez a rendelkezés tette lehetővé az Egyezmény, vala­mint a B) alatti köt jegy értelmében célzott: a vételár 75%-ának kompenzáció útján való ki­egyenlítését. Alperesnek az a panasza tehát, hogy a 75% meghitelezés nem volt megfelelő, hogy az zárolt számlán történt — az utóbbi állítás mivel sem támasztatott alá — nem volt alapos. Meg kellett azonban állapítani azt is, hogy fel­peres a vételár 25%-ára vonatkozó fizetési kötele­zettségének szintén eleget tett. A Fizetési Egvez­mény szerint felperes nem tehetett egyebet, mint­hogy a vételár 25%-ának megfelelő pénzösszeget a hazai pénzintézeteknél (Pesti Magyar Kereske­delmi Banknál) a Román Nemzeti Bank javára be­fizette. Hogy ez megtörtént, az kitűnik a Banca Ardeleana 2. alatti értesítésének fentidézett sza­vaiból (Zur Deckung der restlichen 25% „erlegte" der Auftraggeber bei der Pester Ungarischen Com­mercialbank einen entsprechenden Betrag, dessen Vergütung an die B. N. R. gleich nach Erhalt der Genehmigung der Ungarischen Nationalbank er-

Next

/
Thumbnails
Contents