Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 3. szám

3. sz. TŐZSDEI JOG I 1 vissza. Az alperesnek előre lefizetett 13.000 pengő (vételár) visszafizetésének megítélésére irányul a kereset. Alperes elsősorban azzal védekezett, hogy felperes részéről a mennyiségi és minőségi átvétel megtörtént. Alaptalan tehát a keresetnek az az állítása, hogy a minőségi átvételnek 1935 szeptember végéig kellett volna megtörténnie és hogy felperes a szerződést azért nem tudta lebonyolítani, mert nem volt meg az uradalomban az eladott széna, s mert az egészségtelen, penészes és rothadásnak indult volt. A bíróság alperes védekezését alaposnak találta. A felek egyező előadása szerint az ügylet megkötése akként történt, hogy felperes és alperesi megbízott a kötlevél kiállítása előtt együtt kimentek az alperes tulajdonát képező sármelléki berekbe, ahol az eladás tárgyát tevő széna kazlakba rakva feküdt. A helyszínén az uradalom és a felperes megbízottja, valamint az ügynök a kazalokat körüljárták, azoknak különböző részeiből egy-egy csomó szénát kimarkoltak, az ekként kivett mintákat megvizsgálták, a kevésbé sásos szénákból a lovakkal kísérletképpen etettek, egy-két csomót magukkal vittek az uradalmi irodába, sőt a felperes megbízottja eltávozásakor még magával is vitt mintákat. A történtek utáni a jelenlévők visszamentek az uradalmi irodába, ott az ügyleti feltételekben, s a vételárban megállapodtak és ezt a megállapodást a felperesi megbízott által írt kötlevélbe foglalták. A minőségi átvétel tehát a felperes részéről a legnagyobb gondossággal megtörtént és ennek megfelelően bele is vétetett a kötlevélbe, hogy felperes „az árut minőségileg megtekintette és a kötlevélben említett minőségnek megfelelőnek találta", amit a felperesi megbizott bizonyára nem írt volna be a kötlevélbe, ha a széna penészes és rothadásos lett volna. Hogy a minőségi átvétel tényleg rendben megtörtént, ezt a kötlevélben foglalt felperesi idevonatkozó kijelentésen felül az is igazolja, hogy felperes a széna teljes vételárát részletekben 1935 szeptember havában kifizette, már pedig nem tételezhető fel és ellenkeznék a józan kereskedői felfogással, hogy felperes az állítólag romlott és penészes szénát jóminőségíínek ismerje el és az érte járó teljes vételárat utólag kifizesse. Felperes az alperes védekezésével szemben azt adta elő, hogy az ügylet megkötésekor azért sem történhetett minőségi és mennyiségi átvétel, mert tulajdonjogot csak az áru tényleges átvételével lehet szerezni, már pedig ilyen tényleges átadás az alperes részéről soha sem történt, az áru tulajdonjoga tehát még ma is az alperest illeti. A tulajdonjog átruházásával kapcsolatban előterjesztett felperesi védekezés nem helytálló. Igaz, hogy az átadásnak a jogügyleti általános érvényességi kellékek mellett egyik kelléke a birtokbaadás. Ez a birtokbaadás azonban a valóságos fizikai átbocsátás mellett lehet jelképes is. Sőt tömegáruknál nem is képzelhető az átadás másként, aminek oka egyrészt az, hogy ezek az ingók súlyuk, számuk, helyzetük következtében nehezen, költségesen, körülményesen, sok idő alatt volnának csak ténylegesen átadhatók, másrészt az, hogy a forgalom könnyűségét és gyorsaságát csak jelképes átadással lehet biztosítani. Azzal, hogy a jelen esetben a felek a helyszínen megjelentek, a kazlakat lelépték, az áruból mintákat vettek, a jelképes átadás megtörtént, felperes tehát a tulajdonjogot megszerezte. Mi sem igazolja jobban, hogy felperes maga is úgy érezte, hogy a tulajdonjogot megszerezte, mint az, hogy a megvett árut tűzkár ellen biztosította, amire pedig, ha a tulajdonjog nem őt illette volna meg, nem lett volna szükség. Alperes további védekezése az volt, hogy őt a préselés elvégzése körül semmiféle mulasztás nem terheli s így a préselésnek az elmaradásából a felperes semmiféle jogot sem származtathat. A kötlevél értelmében a préselést a felperesi vevő tartozott 1935 szeptemberében eszközölni. Az ehhez szükséges prést a felperes tartozott adni, valamint kötőanyagról és munkaerőkről is a felperes tartozott gondoskodni, alperes csupán azt vállalta, hogy a munkaerők megszerzésében a felperesnek segítségére lesz, a felperes által préselt szénának F pusztán helyet és fedőanyagot és kazánt ad kölcsön. Alperes az A2. és A3., alatt csatolt 1935 szeptember 13-án és 19-én kelt leveleiben felszólította felperest, hogy a préselést mielőbb kezdje meg, nehogy az őszi eső beálltával a szállítás akadályokba ütközzön, egyben kijelentette, hogy a késedelmes préselésből származó minden károsodásért a felelősséget a felperesre fogja áthárítani. Felperes az A4. és A5., alatt csatolt 1935 szeptember 19-én és 24-én kelt leveleiben közölte az alperessel, hogy a préselés ügyében pár napon belül intézkedik, ami azonban nem történt meg. Ezek szerint alperest a préselés elvégzése körül fogalmilag sem terhelheti semmiféle mulasztás, mert mindazok a kötelezettségek, amiket a préseléssel kapcsolatban az alperes elvállalt, feltételezték azt, hogy felperes a préselést megkezdi és folytatja. Enélkül alperes nem segédkezhetett felperesnek a munkaerők megszerzésében, sem a kazánt kölcsönképpen nem bocsájthatta rendelkezésre, sem helyet nem adhatott a préselt szénának. Abban sem Jerheli — mint már a bíróság fentebb rámutatott —, alperest mulasztás, hogy a szénának a kiválogatása, ami a kötlevélben kontempláltatott, nem történt meg, mert a dolog természetéből kifolyólag, de kötlevél szerint is minden csak a préseléssel kapcsolatban történhetett meg. Végül alperes azzal is védekezett, hogy neki a préselés elmaradása, rendelkezés és átvétel hiánya miatt semmiféle jogfenntartó cselekményt sem kellett végeznie, ezek elmaradása miatt tehát az ügylet hatályát nem vesztette s így felperes az előbbi állapot visszaállítását és a vételár visszaiizetését ez okból sem követelheti. Alperes ezen védekezése is alapos. Akár rendelkezés, akár átvétel hiánya miatt, alperesnek csak az esetben kellett volna óvással élnie és a felperes mulasztásából eredő igényét a szokványokban előírt záros határidő alatt bírói úton érvényesíteni, ha felperes ezen mulasztásából kifolyólag az alperes ellene tényleg igényt támasztana. Alperes azonban ilyen igényt nem támasztott, erre neki szüksége nincs, mert reá nézve az ügylet azzal, hogy az árut jelképileg a felperes tulajdonába átengedte, s viszont felperes a kötlevélben kikötött vételárat megfizette, teljes befejezést nyert. Hogy felperes az ő saját szénáját nem szállíthatta el, hanem azt másfél év óta otthagyta a helyszínen rothadni, ez