Tőzsdei jog, 1937 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 10. szám

10. SZ. TŐZSDEI JOG 4:1 sát ellenben 1936 október 1-én indokolatlanul megtagadta. A kereseti kérelem arra irányult, hogy a bíróság vagy kötelezze alperest, hogy a 137 zsák lisztet a kötlevél feltételei értelmében szállítson le. vagy pedig fizessen 1200.— pengő kártérítési öszeget. mely kereseti kérelmét felperes a tárgyalás során akként módosította, hogy a vagylagos kereseti kérelmétől elállott és alperest csupán az 1200 pengő kárösszeg megfizetésében kérte marasztalni. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségek megfizetésére kötelezni. Védekezésének lényege az volt. hogy felperes nem követelhet kártérítést a hátralékos mennyiség le nem szállítása miatt, mert a kötlevélben az a kitétel foglaltatik, hogy ha felperes a korábbi számla kiegyenlítésével késedelemben van, úgy alperes a hátralék leszállításától elállhat. Felperes 1936. október 1-én 410 pengő 63 fillér vételárral volt hátralékban, s bár ezt az összeget utóbb felperes kifizette, ez a körülmény az alperes jogszerű elállását nem érintette. A bíróság alperes védekezérét alaptalannak találta. Igaz. hogy a kötlevélben tényleg foglaltatik olyan rendelkezés, amely a korábbi számla késedelmes fizetése esetére alperesnek jogot ad. hogy a későbben esedékes áru szállítását szüneteltethesse, míg a hátralék a vevő által teljesen nem rendeztetik, vagy pedig, hogy az ügylettől elállhasson. Azonban a bíróság a becsatolt könyvkivonat alapján megállapította, hogy felperes számláit következetesen 60 nap. vagy ezt meghaladó idő elteltével fizette, ennélfogva felek között az a gyakorlat fejlődött ki a hosszabb üzleti összeköttetés tartama alatt, hogy felperes a kötlevélben foglalt fizetési módtól eltérőleg a számla keltétől számított két. vagy három hónap múlva is fizethet. Errevaló tekintettel alperes a felperes fizetési késedelme miatt az ügylettől nem állhatott el. Tekintettel arra. hogy alperes jogtalanul tagadta meg a szállítást, a felperesnek kártérítéssel tartozik. A bíróság az árkülönbözetet 349 pengő 25 fillérben állapította meg. s ezen összeg megfizetésében alperest elmarasztalta. Minthogy alperes az összegszerűség kérdésében jelentékeny mértékben pernyertes, a bíróság őt csupán a marasztalási összegnek megfelelő perköltségek és illetékek megfizetésére kötelezte. Budapest, 1937. évi június hó 22 napján. Katona Zsigmond s. k.. a v. bíróság elnöke. Berger Mór s. k. vál. bíró, Weisz János s. k. vál. bíró, dr. Adorján Ferenc s. k. jogügyi titkár. 57. 228 1937. V. B. A bíróság alperes védekezését alaposnak találta. Az áruüzleti szokások 25 a $-ának 4. bekezdése szerint a bizonyos időszakon belül teljesítendő ügyleteknél, ha az eladó az árut saját választása szerint szállíthatja, az eladónak jogában áll a vevőt bármikor felhívni arra. hogv elszállítási rendelkezést adjon. Ha azonban az eladó a vevőt a rendelkezés megadására a teljesítési időszak első napja előtt hívja fel. a vevő a rendelkezést csak oly időben tartozik elküldeni, hogy az a teljesítési időszak első napját megelőző második napon jusson az eladó birtokába. A jelen esetben a teljesítési időszak a kérdéses 150 q tengerire vonatkozólag január hó volt. Felperes 1936 december 21-én az árut január 2-i szállításra felmondotta és egyben elszállítási rendelkezést kért. Alperes tehát a rendelkezés megadására felperest a teljesítési időszak első napja előtt hívta fel. Ennéfogva felperesnek a rendelkezést oly időben kellelt volna megadni, hogy az a teljesítési időszak első napját megelőző második napon, vagyis 1936 december 30-ig az alperes birtokába jusson. Már pedig felperes a saját előadása, valamint az EJ alatti. 1936 december 31-én kelt rendelkezéshez csatolt postai feladóvevény tanúsága szerint is, ezt a rendelkezést december 31-én délután 4 órakor adta fel Szegeden postára s így ez a rendelkezés a legjobb esetben is csak 1937 január 1-én juthatott a Hódmezővásárhelyen lakó és itt kereskedelmi teleppel bíró alperes birtokába. Ennélfogva felperes az elszállítási rendelkezés tekintetében késedelembe esett s ezért alperesnek a 25 a § 8. bekezdése értelmében jogában állott a B) alatti szerződéstől elállni, mintha az meg sem köttetett volna. Budapest, 1937. évi október hó 11. napján. Dr. Klár András, s. k. egyesbíró. dr. Duchon Lipót. s. k. jogügyi titkár. 58. 468 1937. V. B. Igaz ugyan, hogy felperes ,,cca" 50 q árut tartozott alperesnek szállítani, ennek ellenére az egész 50 q-ig terjedő áru után kellett felperes terhére az árkülönbözetet megítélni, mert az áruüzleti szokások 5. §-a értelmében, ha az eladott áru mennyiségét a szerződésben ezen kitétellel ..körülbelül" (circa, mintegy) jelölték meg. minekfolytán az eladó a megnevezett mennyiségnél 5°o-al többet, vagy kevesebbet szállíthat. — a vevő ez esetben az eladótól a többletnek vagy a hiánynak a teljesítés napján fennálló napi árak alapján való elszámolását követelheti. Budapest, 1937. évi október hó 18. napján. Politzer Sándor s. k.. egyesbíró, dr. Kende Ernő s. k.. jogügyi titkár. 59. 304 1937. V. B. A kereseti előadás szerint alperes felperestől 150 q tengerit vásárolt. Alperes az árut felperestől rendben átvette, a vételárból azonban 30 pengőt visszatartott, felperes ebben a tökében és ennek járulékaiban kérte alperest marasztalni. Alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes által szállított kocsi aljában teljesen megpenészedett árucsomó volt. Alperes nem szerzett be erről a tényről hivatalos okiratot, felvétette azonban a 2. alatt csatolt jegyzőkönyvet Állította, hogy csalás esetével állunk szemben, úgy, hogy az átvétel ellenére sem lehet akadálya a tényállás tisztázásának. Kérte a 2. alattit aláíró tanukat kihallgatni. Az alperes által becsatolt 2. alatti jegyzőkönyvben foglaltak alapján a bíróság tényként állapítja meg, hogy az alperes részére elküldött 133.345. számú waggonból az ott szállhott tengeri kirakatott, s hogy azt az állítólagos tényt, hogy a waggon egyik sarkában mintegy 10 q körüli teljesen penészes, zöldszínü. savanyuszagú, állati takarmányozásra teljesen alkalmatlan áru találtatott, alperes nem hivatalos úton az alkalmazandó tőzsdei áruüzleti szokásokban megállapított eljárás szerint kívánta megrögzíteni, a nem vitás tényállás értelmében felperest mintavételre sem hívta fel,