Tőzsdei jog, 1937 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 7. szám

í. SZ. TŐZSDEI JOG 31 között a teljesítés helyén és idejében mutatkozó árkülönbözetet igényli tőle. A bíróság alperes védekezését alaptalannak találta. Ugyanis alperes az 1936 szeptember 16-án kelt 3. alatti óvásában, hivatkozással az áruüzleti szokások 75. §-ának b) pontjára, tagadta meg az ügylet teljesítését. Ez a szakasz pedig a fizetésképtelenség eseteit sorolja feL Alperes felperes fizetésképtelenségére a felperes közegei által elkövetett sikkasztásból, a bizományi inkasszóknak nem teljes összegében való beszolgáltatásából következtetett. A bíróság annak előrebocsátása mellett, hogy ilyen esetet a szokások hivatkozott 75. §-a nem sorol fel s ezért felperes fizetésképtelensége már ez alapon sem volt megállapítható, a fizetésképtelenséget azért sem állapíthatta meg, mert a peres felek előadásából, s a tanuk vallomásaiból kitűnik, hogy felperes a sikkasztást követő tárgyalások folyamán az elsikkasztott összeg biztosítására alperesnek egy az igazgatósága által kibocsátott 2000 pengőről szóló fedezeti váltót adott, melyet alperes elfogadott és emellett felperesnek még jutalékkövetelése is volt alperessel szemben. De nem állapíthatta meg a bíróság felperes fizetésképtelenségét a szokványok 75. §-a egyéb, legkevésbé annak bi pontja alapján. A b) pont ugyanis megkívánja, hogy a fizetésképtelen a fizetéseit beszüntesse, vagy hitelezőitől — tehát több hitelezőtől — a fizetésre halasztást kérjen, vagy azokkal követeléseik elengedésére alkudozzék. Nem vitás, legalább is alperes nem állította ezeket az eseteket és a lefolytatott bizonyítás során sem merült fel olyan adat, amelyekből ezekre következtetni lehetett volna. Ennélfogva a bíróság megállapítja, hogy felperes nem volt fizetésképtelen és így alperes jogtalanul tagadta meg e címen az ügylet teljesítését, amivel felperesnek kárt okozott s ezért kártérítéssel tartozik. Budapest, 1936. évi június hó 2. napján. Steiner Marcell, a vál.-bíróság elnöke. Elek Ferenc. Káldor Sándor vál.-bírók. dr. Duchon Lipót jogügyi titkár. 34. 456 1935. V. B. Felperes alperestől fehérbab hátralékos vételárát követelte. Alperes elutasítást kért Előajdta, hogy ő beküldötte felperesnek a fuvarlevelet, amelyen azt írta elő. hogy az áru St. Gallenbe, a magyar-svájci kötelékben szállíttassék. Előírta azt is. hogy felperes az árut a svájci végállomásig bérmentesítse. Ezen utóbbi előírásnak felperes nem tehetett eleget, mert a Nemzeti Bank tanúsítványa szerint a küldeményt csak a magvar határig volt szabad bérmentesíteni. Felperes azonban alperes megkérdezése és beleegyezése nélkül a magyar-svájci köteléki díjszabásra vonatkozó előírást is törölte és ehelyett azt írta elő. hogy az áru a határig belföldi, illetve helvi kiviteli díjszabás alkalmazásával szállíttassékl Ennek következtében az áru tört fuvarral ment és ígv fuvartöbblet merült fel, amelyet alperes a vételárból levont. Felperes előadta, hogy ő az árut alperes diszpozíciójának megfelelően berakta. Ennek megtörténte után néhány perccel 6 óra előtt a vasút egy embere közölte felperessel, hogy a fuvarlevélen levő előírás a Nemzeti Bank tanúsítványában foglalt rendelkezés folytán nem vehető figyelembe. Azt is megmondta felperesnek, hogy hogyan kell szólnia a heiyes előírásnak. A bíróság annak tisztázására, hogy mi volt a Nemzeti Bank tanúsítványának tartalma, megkeresést intézett a Nemzeti Bankhoz. A Nemzeti Bank válaszából kilünöleg a tanúsítvány szövege szerint a Magyar Nemzeti Bank az áru bérmentesítését csak a magyar határig engedélyezte. A bíróság alperes védekezését alaposnak találta. Minthogy a Nemzeti Bank nem írta elő kötelezően, hogy a küldemény a magyar határig bénnentesíttessék. hanem ezt csak engedélyezte, felperesnek módjában állott és ennélfogva kötelessége is lett volna alperestől — tekintettel a fuvarlevélelóírás és a Nemzeti Bank tanúsítvány összeegyeztethetetlen voltára — utasítást kérni. Minthogy ezt elmulasztotta és az alperes által a bérmentesítésre és az alkalmazandó fuvardíjszabásra vonatkozó előírást önkényesen megváltoztatta, az ezáltal okozott károkért alperesnek felelős »tb. Budapest, 1937. évi április hó 23. napján. Katona Zsigmond egyesbíró, dr. Engel György jogügyi titkár. 3ő. 193 1937. V. B. A bíróság az alperes védekezését alaposnak találta. Felperes a kereseti ügyletre vonatkozó kötlevelet aláírta. Ebben a kötlevélben az a kikötés foglaltatik, hogy felperes a közraktárakban fekvő, sterjtizálatlan szöszösbükkönyt megtekintette és rendben találta, fenntartotta továbbá magának a jogot, hogy az árut aznap mégegyszer megtekinthesse. Ezen kikötés folytán, figyelemmel a tőzsdeszokványok 44. §-ára, az eladó az áru minőségéért csak annyiban felelős, hogy egészséges árut köteles szállítani. Minthogy pedig felperes nem is állította, még kevésbé bizonyította, hogy az alperes által leszállított áru nem volt egészséges, minthogy a felperes által becsatolt, a Yetömagvizsgáló Állomás által kiállított bizonylat szerint az áru nem értéktelen, hanem úgynevezett malom- vagy triörbükkönv, minthogy felperes joghatályosan nem védekezhetik azzal, hogy az ügylet megkötésekor megtévesztetett, mert az árut az ügylet megkötése előtt kétízben is megtekintette és az árut hat nap múlva vette át és fizette ki. minthogy a kérdéses időben a szöszösbükkönynek az ára 40 pengő körül volt és felperes 24 pengőért vásárolta a kötlevélben körülírt árut. nyilvánvaló, hogy felperes tudatában volt annak, hogy nem príma minőségű szöszösbükkönyt, hanem kevert szöszösbükkönyt vesz, minthogy felperes az 1937 január 21-én átvett és kifizetett áruból egyoldalulag vont mintát csak január 27-én küldte be a Vetőmagvizsgáló Állomásnak és az áru minősége ellen csak 1937 február 19-én, tehát az átvétel után több mint egy hónap múlva emelt kifogást, minthogy azon kérelme, hogy a bíróság ma, négy hónap után az áruból vonasson közös mintát és azt vizsgáltassa meg a Vetőmagvizsgáló Állomással, az időközben eltelt hosszú időre való tekintettel nem teljesíthető, minthogy a kifejtetteknél fogva az ügylet érvénytelenségéről nem lehet szó, ennélfogva felperest a vételár visszafizetésére irányuló kérésiével elutasítani kellett. Budapest, 1937. évi május hó 7. napján.