Tőzsdei jog, 1937 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 4. szám

18 TŐZSDEI JOG 4. sz. szeköttetés állott fenn a B) alatti és a többi elismervények aláírásának időpontjában. Peres felek akarata tehát nem irányulhatott másra, minthogy a B) alatti és a hasonló korábbi keletű nyilatkozatokkal a 2., 3. és 4. alattiban letett, majd meghosszabbított, közöttük fennálló azonos és egyetlen üzleti összeköttetésre vonatkozólag kötik ki a tőzsdei különbiróság hatáskörét. Az ilymódon utóbb történt kikötést a törvény is megengedi, mert az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §-ának alkalmazandó b) pontja értelmében a tőzsdebirósági hatáskör megáll akkor is, ha a felek nem az ügylet kötése alkalmával, hanem később vetették magukat kifejezetten alá a tőzsdebiróság hatáskörének. Peres felek között vita volt a B)' alattiban foglalt elismerés jogi természete tekintetében. A ni. kir. Kúria 156. számú elvi határozata értelmében a B) alattiban és a többi, alperes által aláírt elismervényekben foglalt egyoldalú fizetési Ígéretekkel tanúsított elismerések önmagukban véve önálló kötelmet nem létesítettek. Ehhez képest nem lehet szó arról, hogy a készpénzkölcsön jogalapjára helyezkedő keresettel szemben felperes a különbíróság hatáskörét más. kötelemről szóló okiratban foglalt nyilatkozatra alapítja^ És minthogy a B) alatti és a többi elismerést tartalmazó nyilatkozat a fent előadottak értelmében a keresetben körülírt ügyletre vonatkozik, nem lehet akadálya annak, hogy a biróság az ott foglalt alávetési nyilatkozat alapján hatáskörét megállapítsa. Alperesnek az a védekezése, hogy közötte és másik hitelezője, a B. K. rt. között létesített jogviszonyban, valamint a két hitelező közötti jogviszonyban a tőzsdebírósági hatáskör kikötve nincs és hogy ennek folytán a B. K. rt. az esetre, ha a felperes által érvényesített jogot a maga részére követelné, főbe'avatkozási pert a tőzsdebíróság előtt a peres felek ellen nem indíthat, az alperesi pergátló kifogás kérdésének érdemét nem érinti; emiatt azzal a bíróság mem foglalkozott. Minthogy ezek szerint az elismervényekben foglalt hatásköri alávetésnek alperesre nézve kötelező erejét alperesnek megcáfolni nem sikerült, a biróság hivatkozással a magyar királyi Kúria 53. számú teljesülési döntvényére is, az alperes részéről történt alávetés alapján, az alperesi kifogást elvetette. A biróság megállapítja, hogy alperesnek az a kérelme, hogy a biróság mondja ki, hogy a pertárgy értékének megállapításában felperes fennálló egész követelésének az értéke az irányadó, a hatásköri kifogás elbírálásánál közömbös kérdés, mert az 1911. évi I. t.-c. vonatkozó 7. §-ában letett szabály azt célozza, hogy a hitelező követelésének felosztásával és részleiekben való érvényesítésével a törvényszék hatáskörébe tartozó ügy< I ne vihesse a járásbíróság elé. A tőzsdebirósági hatáskör fennállása, vagy fenn nem állása kérdésében ez a körülmény szerepet nem játszik. Amennyiben ez a kérdés a perköltségek megállapításánál figyelembe jöhet, ezzel a biróság véghatározatában fog foglalkozni. Budapest, 1936. évi október hó 27. Műnk Péter a választott-biróság elnöke, dr. Pósch Gyula, Sándor Kálmán választott bírák, dr. Kende Ernő jogügyi titkár. II. Budapesti kir. ítélőtábla. P. V. 13.684/1936. számú végzése: A kir. ítélőtábla az alperes felfolyamodásának helyt ad és ehhez képest a budapesti áru- és értéktőzsde választott-birósága által 548/1936. szám alatt hozott Ítéletet megsemmisíti stb. Indokok: I. Felperes a jelen perben a 2. és 3. jel. alatt csatolt okiratokba foglalt megállapodások helyébe lépett 4. alatti hitelszerződések alapján őt megilető követelésből érvényesít 500.000 pengőt. Az ^Isőfokon eljárt budapesti áru- és értéktőzsde választott-biróságának hatáskörét az alperes által aláirt B) alatt csatolt okirat 12. pontjában foglalt kikötésre alapítja a felperes. E kikötés joghatályosságának elbírálásánál a kir. ítélőtábla álláspontja szerint nem hagyhatók figyelmen kívül a B) alatti aláírásának körülményei és előzményei és ezekre figyelemmel a kir. Ítélőtábla a B) alatti okirat 12. pontjában foglalt alávetés alapján az elsőfokon eljárt különbiróság hatáskörét nem találta megállapíthatónak az alábbi okokból. II. A nem vitás tényállás szerint 1930. február 21-én peres felek a jogviszonyukat korábban szabályozó 1927. október 24-iki 2. alatt csatolt bankári szerződést és az 1927. október 7-i 3. alatti hitelmegállapodást kifejezetten hatályon kívül helyezve 1930. január 1-től 1931. június 30-ig terjedő időre a 4. alatt csatolt hitelszerződést kötötték. Utóbbi szerződés 17. pontjában per esetére úgy a felperes mint az alperes kölcsönösen alávetették magukat a per tárgya szerint hatáskörrel biró budapesti kir. törvényszék, illetve a budapesti központi kir. járásbíróság kizárólagos illetékességének. A 4. alatt csatolt hitelszerződést felek utóbb az 1931. június 25-én kelt 7. alatti megállapodással 1931. szeptember hó 30-ig, majd az 1932. január hó 2-án létesített 9. alatt csatolt megállapodással 1932. június hó 30-ig meghosszabbították. Midőn a 4. alatti szerződés lejárt, alperes a nem vitás tényállás szerint 1932 július 1-én közölte a felperessel, hogy tartozását nem tudja megfizethj. A 7. és 9. alatti megállapodások szövegéből megállapítható, hogy a 4. alatti hitelszerződés 17. pontjában foglalt kikötést felek a 4. alatti szerződés lejárta után is hatályában fenntartották. A 7. alatti levél első bekezdésében leszögezte felperes, hogy az alperes az 1930. december 29-i levelében az 1930. február 21-i (4. alatti) bankári szerződést felmondotta, majd közölte alperessel, hogy a hitelviszonyt változatlanul meghosszabbította 1931 szeptember 30-ig. Minthogy a felek közötti hitelviszonyt a 4. alatti bankári szerződés szabályozta és a 6. alatti levélben alperes a 4. alatti szerződlést mondotta fel, nyilvánvaló, hogy a meghosszabbítás a 4. alatti szerződésben foglalt feltételek, tehát az annak 17. pontjában foglalt kikötés változalan fenntartásával történt. A 9. alatti első bekezdése leszögezi azt, hogy az 1930 február 21-én létrejött (4. alatti) hitelmegállapodás érvénye hosszabbíttatott meg 1931 szeptember végéig, a második bekezdés szerint azután megállapodtak felek abbato, hogy „ezen ' hitelmegállapodás érvényét a 9. okiratban foglalt módosításokkal, egyébként azonban az eddig érvényben volt feltételek mellett 1932. június 30-ig meghosszabbítják. Figyelemmel arra, hogy a 9. alatti hatásköri alávetést nem tartalmaz és ekként a 4. alatti 17. pont-