Tőzsdei jog, 1936 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 3. szám

12 TŐZSDEI JOG 3. sz, korpát, amelyet felperes részére megvásárolt, másnak adta el, az eladás folytán jelentkező árkülönbözetet felperesnek kiadni tartozik. Az utóbbi kérdés tisztázása végett kérte alperest eskü alatt kihallgatni. A kereset alaptalan. Nem volt vitás peres felek között, hogy felperes alperestűi jugoszláv korpát vásárolt és nem volt vitás az sem, hogy ez az áru 1935. évi november havában Jugoszláviában magyar kivitel céljából nem volt elvámolható és Magyarországba nem volt beszállítható. Az 1935. évi november havában esedékes 300 q korpa leszállítása tekintetében tehát alperes nem tekinthető szerződésszegőnek. Nem volt figyelembevehető felperesnek az az állásfoglalása, hogy alperes tartozott a Jugoszláviában megvásárolt korpát, amelyet felperesnek le akart szállítani, Jugoszláviában betárolván, felperesnek ott rendelkezésére bocsátani. Az ezidőszerinti nemzetközi kereskedelmi viszonyok között ugyanis, midőn egyéb bizonytalanságok mellett, különösen nem állapítható meg előre az, hogy valamely elrendelt kiviteli tilalom meddig marad hatályban, senki sem kötelezhető arra, hogy külföldön fekvő árutételt belföldi vevője részére bizonytalan ideig rendelkezésre tartson. Alperesnek ezek szerint nem volt kötelessége, hogy a búzakorpát felperesnek Jugoszláviában rendelkezésére bocsássa és ott betárolja. Nem volt alapos felperesnek az az igénye sem, hogy alperes adja ki neki azt a különbözetet, amelyet azáltal ért el, hogy a Jugoszláviában megvásárolt korpát ott másnak nyereséggel adta tovább. Jogszabály ugyan az, hogy ha az adós a szolgáltatást lehetetlenné tevő körülmény alapján azért a tárgyért, amelyet köteles volt szolgáltatni, kárpótlást kapott, vagy követelhet, a hitelező a kapott kárpótlás kiadását, vagy a kárpótlási követelés átruházását követelheti. A 616/1935. V. B. számú perhez 5. alatt csatolt levél alapján a bíróság azonban tényként megállapítja, hogy alperes $a felperesnek le nem szállított búzakorpáért kárpótlást nem kapott, ilyent nem is kaphatott. E levél tanúsága szerant a X. cég, amelynél alperes a felperes részére szállítandó búzakorpát megvásárolta, 1935. évi október hó 16-án azt közölte alperessel, hogy a július hó 12-i 1500 q-ás korpakötésnek október hóra eső 300 q-ás részletét nem tudja teljesíteni az időközben Jugoszláviában életbelépett ideiglenes kiviteli tilalom miatt. Miután köztudomás szerint a kiviteli tilalom november hónapban sem szűnt meg, kétségtelen, hogy alperes saját szállítójától a novemberi részletet sem kaphatta meg. Következik ebből az, hogy a 300 q novemberi búzakorpát alperes másnak nem adhatta tovább, az ügyleten nem nyerészkedhetett, minek folytán felperes tőle nyereségének kiadását mint kárpótlást nem követelheti. Az alaptalannak talált keresetet a bíróság elutasította és felperest, mint pervesztest az okozott költségek viselésére kötelezte. Budapest, 1935 február hó 5. napján Büchler Bertalan s. k. Braun Arnold s. k. Büchler Izsó s. k. választott bírák, dr. Kende Ernő s. k. jogügyi titkár. 17. Fedezeti vétel szabályszerű eszközlésének időpontja; árnüzleti szokások általános rész 73. §. 306/1935. V. B. sz. ítélet. Indokolás. Nem volt vitás peres felek között az, hogy felperes 50 q olajpogácsával kevesebbet szállított alperesnek. Alperes emiatt joggal követelhet felperestől kártérítést. Alperes azt állította, hogy 1935. évi február hó 15-én fedezeti vételt foganatosított, az 50 q árut Tiszafüreden 12.50 pengős vételáron megvásárolta és figyelemmel a 10 pengős szerződéses árra, ezen a címen q-ként 2.50 pengőt, öszszesen 125 pengős árkülönbözetet követelt felperestől. A bíróság megállapította, hogy a febnuár 15-i fedezeti vétel nem tekinthető felperes rovására történtnek. Alperes azt állította, hogy ő csak február 13-án tudta meg az ő vevőjétől, hogy felperes, aki duplikátot az elszállított áruról soha be nem mutatott, csupán 100 q olajpogácsát szállított. Állította azt is, hogy figyelemmel arra, hogy paritásos eladás történt, felperes szállíthatott volna bármely állomásról és ő joggal tehette fel, hogy a hiányzó 50 q olajpogácsát utóbb fogja megkapni felperestől. A február hó 15-i fedezeti vétel tehát kellő időben történt. Alperesnek ez az állásfoglalása nem volt íigyelembevehető. Igazolst nyert, hogy alperes már február 6-án tudta, hogy felperes csak 100 q-t szállított, aminek a következményeit a D) alatti levelében nyomban le is szegezte. A D) állatiban lefektetett jogválasztás alperest teljes mértékben köti. Tartozott volna tehát a kikötött áruüzleü szokások 73. £-a értelmében legkésőbben az értesítést követő második hétköznapon a fedezeti vételt foganatosítani. Alperes nem védekezhet azzal, hogy a fedezeti vétel foganatosítását joggal halasztotta el, mert ö bizonytalanságban volt, vájjon figyelemmel a paritásos kikötésre, a hiányzó 50 q árut felperestől még utóbb megkapja. Az 1936. évi február hó 6. napján megtartott tárgyaláson alperes beismerte ugyanis, hogy felperes 1935. évi február hó 5-én olyan ajánlatot tett neki, hogy szállítani fog 150 q olajpogácsát. Ebből 50 q-át a hátralékban maradt árura a szerződéses áron és 100 q-át a napi áron. Azért kívánt nagy vagont szállítani, hogy ezzel fuvardíjat takarítsanak meg. Alperes azonban felperes ajánlatát nem fogadta el, mert felperes túlhosszú határidő megállapítását kérte. Ezek szerint alperesnek már február 5-én tudnia kellett, hogy 50 q árut nem fog felperestől megkapni. Az alperesre kötelező D) alattiban foglaltakból kiindulván, a szokások 73. §-a szerint a fedezeti vétel foganatosításának legutolsó napja a febnuár 6-át követő második hétköznap, vagyis február hó 8-a volt. Minthogy ekkor a nem vitás tényállás szerint a fedezeti vétel nem történt meg. a 73. § 3. bekezdése értelmében a póthatáridő engedélyezésével megállapított teljesítési határidő utolsó napján, vagyis február hó 5-én létezett árak alapján illeti meg alperest árkülönbözet felperessel szemben. Budapest, 1936. évi február hó 13. napján. Auer Róbert s. k., választott biró, dr. Kende Ernő s. k., jogügyi titkár. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)