Tőzsdei jog, 1936 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1936 / 10. szám
10. sz. TŐZSDEI JUG 39 és a következő hétre halasztást kért alperestől. Alperes felperes telefoni kijelentését az ugyanaznap írt ajánlott levélben, amelyet az iratokhoz ~í ?latt. csatolt, leszögezte és közölte, hogy a kö.estöl visszalép és az úgy tekintendő, mintha meg sem köttetett volna. Állította, hogy elállását, már a telefoni beszélgetés alkalmával is tudomására hozta felperesnek. Ebből a tényállásból oda következtetett, hogy nem ő volt átvételi késedelemben, hanem felperes esett átadási késedelembe. Nem vonta kétségbe, hogy elszállítási rerrdelkezést felperesnek nem adott, jogi felfogása szerint azonban ilyent adni nem tartozott, mert a kötlevél érteimében az eladó választásában volt az áru szállítandó. Tagadta a felperes kárkövetelésének összejszerü helyes-égét és a keresetbevett költségtételek jogosságát és számszerű helyességét. Felperes tagadta, hogy az 1936. évi augusztus hó 11-i telefonbeszélgetés alkalmával kijelentette, hogy a teljesítési határidő alatt szállítani nem tud és hogy prolongáeiót kért. A felek között nem vitás tényállás tisztázására úgy felperes, mint alperes bizonyítási indítványt terjesztett elő. A bíróság a bizonyítást mellőzte. A kikötött áruüzleti szokások 25. a. §-a értelmében még oly esetben is, midőn a bizonyos időszakon belül teljesítendő ügyletnél az eladó az árut saját választása szerint szállíthatja, az eladónak csak jogában áll, de nem kötelessége a vevőt bármikor felhívni arra, hogy akár az egész mennyiségre, akár egy vagy több vagonra nézve az elszállítási rendelkezést adja meg. Ha azonban az eladó a vevőt az elszállítási rendrlkezés megadására nem is bívta fel, a vevő felhívás nélkül ilyen esetben is köteles az elszállítási rendelkezést olyidőben elküldeni, hogy az legkésőbb a teljesítési napot megelőző nyolcadik napon az eladó birtokába jusson. Minthogy nem volt vitás a felek között az, hogy alperes felperesnek elszállítási rendelkezést nem küldött, a bíróság nem tette vizsgálat társyává felperes azon állításának a valóságát, hogv ő cuguszíus 2-án alperest felhívta, hogy adjon neki diszpozíciót, egyben alperes védekezésének mellőzésével megállapította, hogy alperes megsértette a szokások rendelkezéseit és hogy az elszállítási rendelkezé; megadásával késedelembe esett. Ehhez képest felperesnek jogában volt a szokások 25. a. §-ának 7. bekezdése értelmében a szokások 65. §-ának bi c) és d' pontjaiban felsorolt jogok egyikét gyakorolni. A szokások 25. a. §-ának 8. bekezdése szerint ez a joggyakorlás haladéktalanul közlendő az ellenféllel. A körlevél értelmében a teljesítési határidő utolsó r.apja augusztus hó 15-ére esett. Ez a nap ünnep, minekíolytán a szokások 17. §-a értelmében az átadás-átvétel legkésőbb augusztus hó 14-én volt teljesítendő. A 25. a- § 5. bekezdése értelmében ehhez képest felperes legkésőbb augusztus hó 7-én a diszpozíciónak birtokában kellett, hogy legyen. Mmthcgy . eddig a napig felperes alperestől elszállítási rendelkezést nem kapott, haladéktalanul tartozott volna a diszpozíció elmaradása miatt őt megillető jogai közül választani. — rsetleg alperesnek az elszállítási rendelkezés megadására 3 napot meg nem hak-dó újabb határidőt tűzni. Felperes mindezt elmulasztotta. A jogválasztásra vonatkozó haladéktalan értesítés elmulasztása a szokások rendelkezései szerint nem jár jogvesztéssel, hanem a 25. a. § 8. bekezdése értelmében csak azzal a következménynyel, hogy az eladó a vevőt azáltal netán ért kárt megtéríteni tartozik. Midőn augusztus hó 11-én peres felek telefonon egymással tárrgyaltak, alpere--nek a diszpozíció megadása körüli késedelme változatlanul fennállott. Ha az ezen a napon történt telefonbeszélgetés alkalmával az alperesi állításnak megfelelően a 2) alatti levélben leszögezett kijelentést, hogy „az áru csak a jövő hétre készül el és e héten semmi körülmények között nem áll módjában leszállítani'", (felperes tényleg megtette, illetőleg, ha az ailperes által a tárgyaláson állított felperesi telefonközlés, hogy' egy heti halasztást kér, mert a szállítás csak augusztus lő-e után lesz lehetséges, valóban meg is történt, alperesnek a bíróság felfogása szerint nem volt joga ahhoz, hogy ő, aki a diszpozíció megadásával késedelembe esett, az ügylettől elálljon, mintha az meg sem köttetett volna. Felperes viszont e kijelentésekkel nem mondott le azokról a jogairól, amelyeket részére a diszpozíció megadásával késedelembe esett alperessel szemben a szokások 25. a. §-ának 7. bekezdése biztosít, nem mondott le annak ellenére sem, hogy a jogok valamelyikével az alperesi késedelem után nem nyomban élt, mert a fent előadottak értelmében a 65. § b) c) vagy d) pontjaiban felsorolt joggyakorlás később is bekövetkezhet. — A bíróság megállapítja ugyanis, hogy a kereskedelmi forgalomban mindenkor megkívánt jóhiszeműséggel, hűséggel és méltányossággal ellenkezik az, hogy ha az egyik szerződő fél, aki az általa jól ismert alkalmazásra kerülő rendelkezéseit a tőzsdei szokásoknak nem tartja meg. a vele szerződő másik fél méltányos kérelmének teljesítése elől elzárkózván, a kérelem alapján a másik fél szerződésszegését állapítja meg és vele szemben a szokásokban a (szerződésszegő fél ellenfele javára biztosított jogokat mereven gyakorolja s az ügylettől eláll, mintha az meg sem köttetett volna. AH ez különösen oly esetben, midőn — mint most is — az ügylet teljesítésétől való elállás az adott áralakulásra való tekintettel az ő javát szolgálja. Megállapítja a bíróság azt is, hegy a diszpoziciót kézhez nem vevő felperesnek az alperes által előterjesztett tényállásban állított kérelme az adott körülmények között méltányos volt, — annál is inkább, mert a szerződés értelmébein a vevő részére a teljesítés helyéről vasúton elküldendő árut diszpozíció hiányában felperes el sem szállíthatta volna. — Az alperesi előadás alapján, amely szerint felperes nem tagadta meg az áru leszállítását, főként azonban felperes augusztus hó 13-i távirata alapján, melyben még akkor is a diszpozíció megadását sürgeti, meg kellett állapítani azt is. hogy felperes a maga részéről ké-,z és képes volt teljesítésre, az alperesi követelés alaptalansága ennek a körülménynek a hiánya miatt sem volt tehát megállapítható. — Minthogy ezek szerint az alperesi tényállítás valósba esetén sem volt megállapítható az. hogy alperes jogosan állott el az ügylettől, a bíróság az