Tőzsdei jog, 1935 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 1. szám

4 TŐZSDEI JOG 1. szám az a teljesítési határidő lejártát /követő 90 napon belül bírói úton érvényesíttessék — ami a jelen esetben megtörtént — úgy, hogy a jelen esetben teljesen közömbös az, hogy felperes a nem kötelező óvást ajánlott tevéiben, vagy csak egyszerű levélben küldte-e meg alperesnek. Ugyanezen okból az a további védekezés is alaptalan volt, amely szerint felperes alperest a fedezeti vétel megtörténtéről nem értesítette, eltekintve attól, hogy az E) alatti értesítőlevél ajánlottan történt elküldését íelperes postai feladóvevénnyel igazolta. Végül előadta még, hogy június 25-én felperes egyik cégtagja meggyőződvén arról, hogy alperes biborheremag-tieoroése ikevesebb lesz 00—80 mm-nál, tanúk előtt kijelentette, hogy bár a szállításhoz ragaszkodik, fedezni fogja magát és N. N. kiskürtösi lakostól vásárolt is 66 pengős áron kb. 26 mm biborherét. Erre vonatkozólag bizonyítást is ajánlott fel. Ez az előadás a per szempontjából közömbös, mert az az állítólagos felperesi kijelentés, hogy ő bár a szállításhoz ragaszikodik, mégis fedezni fogja magát, nem értelmieizhető úgy, hogy felperes a szokványok 71. §-ának b) pontjában meghatározott jogát kívánta gyakorolni — amihez különben óvás felvétele lett volna szükséges —, hanem csak úgy, hogy felperes látván azt, hogy az általa szükségelt mennyiségű árut alperestől előreláthatóan nem fogja kellő időben és minden nehézség nélkül teljes mértéikben megkapni, igyekszik magát más módon biztosítani. Végül tagadta alperes, hogy felperes valóban foganatosította a fedezeti vételt. Azt, hogy felperes valóban eszközölt-e fedezeti vételt, vagy sem, a bíróság nem vizsgálta, mert a rendelkezésére álló hivatalos adatok és a hivatalból beszerzett információk alapján, saját szakértelmével megállapította, hogy a felperes által követelt árkülönbözet a íigyelembejövö piaci áraiknak megfelel és így a felperest akkor is megilleti, ha fedezeti vételt valóban nem eszközölt. Az ügynöki jutalékot ehhez képest a bíróság állandó gyakorlata értelmében nem ítélte meg felperesnek. Megítélte azonban a 70 zsák ellenértékeként követelt 70 pengőt, minthogy alperes a kereseti 'követelés ezen részével szemben védekezést nem terjesztett elő. A kifejtettek alapján a rendelkező rész szerint kellett határozni és alperest kellett a marasztalási összegnek megfelelő perköltségek viselésére kötelezni. Budapest, 1934. évi augusztus hó 7. napján. Nagy Andor, Braun Arnold, Dános Annin tőzsdetanácsosok, választott bírák, dr. Engel György, jogügyi titkár. 2. Rendelkezés. Áruüzlcti szokások 25/a. § ának viszonya a 17. §-!ioz. Határidő számítása, ha a teljesítési nap ünnepnapra esnék. 705/1934. ítélet. A nem vitás tényállás szerint alperes eladott felperesnek 300 q 1934. évi termésű zabot 11.34 pengős vételár mellett, augusztus és szeptember hónapokban egyenlő részletekben való leszállításra. Az augusztusi részlet rendben leszállíttatott. A szeptemberi részletre vonatkozólag felperes a rendelkezést olymódon juttatta el alpereshez, hogy a rendelkezés szeptember 22-én Pesti Lleyd-Tarsulat nyomdája, Budapest, V délelőtt érkezett az alperes birtokába. Alperes a rendelkezést elkésettsége miatt visszautasította és az ügylettől elállolt. Felperes a 65. § d) pontja alapján a kötési ár és a napi ár közötti árkülönbözet fejében 326.25 pengőt vett keresetbe. A bíróság alperesnek a rendelkezés elkésettségére alapított 'kifogását alaposnak találta. A szerződés értelmében a szállításnak bizonyos időtartamon belül, nevezetesen a vitás második részlet tekintetében szeptember végéig kellett megtörténnie. Az áruüzleti szokások 17. §-a értelmében: ,,Ha a kötelezettség bizonyos időtartamon belül teljesítendő, a teljesítésnek ez időtartam eltelte előtt kell bekövetkeznie. Ha a ikitüzött időtartam utolsó napja vasárnapra vagy ünnepre (16. §) esik, a kötelezettség legkésőbb a vasárnapot vagy ünnepet közvetlenül megelőző hétköznapon teljesítendő". Miután az ügylet vasúti állomás paritásának kikötése mellett jött létre, az áruüzleti szobások 25. a) §-ának rendelkezései voltak alkalmazandók, amelyek értelmében a vevő a szállítási rendelkezést oly időben tartozott az eladónak elküldeni, „hogy az legkésőbb a teljesítési napot (17. §) megelőző 8. napon az eladó birtokába jusson". Minthogy a 25. a) § ezen 5. bekezdésében foglalt szabály a „teljesítési nap1" kifejezések használata mellett kifejezetten a 17. §-ra utal, nem lehet kétséges, hogy a „teljesítési nap" alatt a 17. § első bekezdésében meghatározott módon kiszámított teljesítési nap értendő. E rendelkezések figyelembe vétele mellett a 25. a) § 5. bekezdésének keretében irányadó teljesítési nap alatt, minthogy szeptember 30-ika vasárnapra esett, a jelen esetben szeptember 29-ét kell érteni. Az ezt megelőző 8. nap pedig, amelyen „legkésőbb" az eladó birtokába kellett volna jutni a rendelkezésnek, szeptember 21-ike volt. Minthogy a rendelkezés nem vitásan szeptember 22-én érkezett eladóhoz, az elkésettnek volt tekintendő. A pervesztes felperes az összes felmerült perköltségek viselésére kötelezendő volt. 1934 november 20-án. Schwarz Jakab, Miklós Armand dr., Keller Antal tőzsdetanácsosok, választott bírák, dr. Móra Zoltán jogügyi titkár. 3. Rendelkezés. Áruüzleti szokások 25/a. §. 612/1934. ítélet. A bíróság megállapította, hogy felperes augusztus 31-i óvása nem késett el. Nem vitás, hogy felperes az elszállítási rendelkezést augusztus 21-én ajánlott levélben küldte el I. r. alperes címére. Ennek folytán I. r. alperes az elszállítási rendelkezést csak augusztus 22-én vette kézhez és így a teljesítési határidő nem augusztus 29-én, hanem augusztus 30-án járt le, mert a 25/a. § vonatkozó rendelkezése szerint az eladó a:z árut a dispositió kézhez vételétől, nem pedig annak elküldésétől számított 8 napon belül köteles elküldeni. Budapest, 1934. évi október 18. Dr. Klár András, dr. Latzkó Vilmos, Vágó József tőzsdetanácsosok, választott bírák, dr. Engel György, jogügyi titkár. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos ., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Sehulmann I.)